Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

b) A több évtizedes vízhozamnyilvántartású vízrajzi állomásokat nevük aláhúzásával és a Qo0 érték megadásával kiemeltük. Ezek jellemző vízhozamértékeinek megállapításánál igyekeztünk a mérések és észlelések hibáit kiküszöbölni. A kapott eredményeket összehasonlítottuk és összehangoltuk a többi észlelőállomás hasonló adataival. A többi állomás vízhozamnyilvántartás szempontjából csak kisebb múltra tekinthet vissza; ezeknél és a rendszeres vízrajzi megfigyelésbe be nem vont vízfolyásoknál, ill. szelvényeknél a jellemző vízhozamokat esetenkénti mérések és az előbbi állomások adatai alapján (hidrológiai analógia feltételezésével), elméleti úton számítottuk. Az adatokat

— elsősorban az ezt leginkább megkívánó kisvízfolyásokra vonatkozóan — helyismerettel rendelkező szakemberek is ellenőrizték, így megbízhatóságuk f oly óknál és nagyobb vízfolyásoknál + 10— 20%-ra, kisvízfolyásoknál + 20—50%-ra tehető. (Legnagyobb a bizonytalanság a szélsőséges és egyéb pillanatnyi értékeknél.)

c) A megadott jellemző vízhozamok elvileg hosz- szú idősor alapján levezetett vízmércéknél a naponta észlelt reggeli — ha napközben kimagasló árhullám tetőzött, akkor a tetőző — vízállások és a rendszeres időközönként végzett vízhozammérések alapján meghatározott vízhozam-adatsorból számított értékek. A jelölésükre a 20. és 22. sz. táblázatban alkalmazott — a vízrajzi gyakorlatban szokásos

— betűszimbolumok értelmezése a következő:

ség és átteknthetőség érdekében nem küszöbölhettük ki.

LKQ

— az a legkisebb vízhozam, amelynél kisebb csak vis major jelleggel fordul elő;

Q 99% szept.

— a szeptember (mint általában legszárazabb) havi vízhozamok 99%-os tartósságé értéke. A vízmérlegben (lásd a XVII. fejezet 2.121 pontját) a gyakorlatilag teljes biztonságot követelő vízhasználatoknál ezzel a készletértékkel számolunk;

Q 85% aug.

— az augusztus havi vízhozamok 85%-os tartósságú értéke. A vízmérlegben ezzel vetjük össze az egyidőben lehetséges összes vízigényeket;

Q 95%

— az a vízhozam, mely az átlagos év 18 napjának (5%-ának) kivételével a mederben lefolyik;

ö 50%

— az átlagos év 182,5 napját meghaladott vízhozam;

KÖQ

— középvízhozam (az érkező napi középvizhozamok sokévi számtani középértéke). Táblázatunkban a hosszabb észlelési múlttal rendelkező állomásoknál ezt az értéket általában az 1931—60.

•

időszakra adjuk meg; a részletes megfigyelésbe be nem vont, vagy csak újabban bevont vízfolyások esetében elméleti úton levezetett

NQ ioo/0

érték lévén, időszakhoz nem rendelhető ;

— a 10 évenkint átlag egyszer elNQ-3<%

ért, ill. meghaladott nagyvízi hozam;

— a 33 évenkint átlag egyszer elért,

NQ 2%

ill. meghaladott árvízi hozam;

— az 50 évenkint átlag egyszer elért,

NQ jó/.

ill. meghaladott árvízi hozam;

— a 100 évenkint átlag egyszer elért,

ill. meghaladott árvízi hozam;

Az ismétlődési gyakorisághoz kötött hozamértékekkel kapcsolatban rá kell mutatnunk: a matematikai statisztika csak arra adhat feleletet, hogy változatlan éghajlati- és mederviszonyokat feltételezve, végtelenül hosszú idő átlagában mekkora egy meghatározott ismétlődési gyakorisághoz kötött árvízhozam, de nem mondhat semmit az események bekövetkezésének valószínű időpontjáról. (Sokszor határozottan megfigyelhető pl. a katasztrofális árvizeknek bizonyos halmozódása.)

d) Hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamokat — különösen a szélsőséges értékeket — ugyanabban a szelvényben is különféle tényezők, mindenekelőtt a hazai és külföldi vízhasználatok és vízimunkák befolyásolják. A jellemző vízhozamok megadásánál (ellenkező értelmű megjegyzés hiányában) igyekeztünk az állandónak nevezhető tényleges helyzetet feltüntetni: így a megadott értékek a folyamatos vízhasználatok, szenny- és esetleges bányavízbevezetések, árapasztók hatását általában tartalmazzák. Ezzel szemben az idényjellegű víz- használatok (pl. öntözés, időszakos ipari vízhasználat) hatását igyekeztünk kiszűrni, tehát ezek esetében az (elméletben rekonstruált) természetes állapot megállapítására törekedtünk.

Az árvízi hozamok értékeit a meder (árvízi meder) kiépítettsége, ill. állapota döntően befolyásolhatja. Itt azt a célt tűztük ki, hogy a nagyvízi értékek általában a jelenlegi mederkiépítettségnél jobb, de még nem gyökeresen megváltoztatott helyzetre vonatkozzanak.

e) A határt szelő és azt képező vízfolyások rendszerében a múltbeli (és a tervezett) külföldi beavatkozások megfelelő ismeretének hiánya különös nehézségeket és bizonytalanságokat eredményez. Egyes vízfolyásoknál a több évtizedre visz- szanyúló megfigyeléseink ennek folytán inhomogének és így reális következtetések levonására aligha alkalmasak.

f) Műcsatomák, holtmedrek, zsilipekkel ellátott vízfolyások (malomcsatomák, alföldi csatornák és kisebb vízfolyások) esetében a jellemző vízhozamok egyáltalán nem értelmezhetők, vagy legalábbis hidrológiai megfontolások alapján nem adhatók. Táblázatunkban ezért ezekkel nem foglalkozunk. Hasonlóképpen olyan csatornáknál, melyek rendeltetésszerűen csak árvíz idején szállítanak vizet, csak a maximális vízszállítást tüntettük fel.

A különböző tervezések során csak ritkább esetben van szükségünk hidrológiai adatokra épp az észlelőállomások szelvényében. Ezért elkészítettük a terület főbefogadóinak hidrológiai hossz-szelvényét is (19. sz. ábra), melyről a vízfolyás tetszőle80