Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

Az időjárási előrejelzések jelenleg térképek, illetve ábrák alapján készülnek. Ezek az alábbiak:

1. A talaj felett 2 m magasságban észlelt időjárási elemeket jelképesen ábrázoló egyidejű állapotot tükröző (szinoptikus) térkép, továbbá a 18. ill. 24 óra múlva várható állapot szinpatikus térkép,

2. A magas légkör hőmérsékleti-, nedvesség- és légnyomásviszonyait Budapesten 8 km magasságig ábrázoló függőleges metszet (emagramm),

3. A 850 mb-os AT millibáros (abszolút topográfiai) térkép, mely az átlagos 1 500 m magasságú szint légnyomását és a nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat,

4. a 700 mb-os AT térkép, mely az átlagosan 3000 m magasságú szint légnyomását és nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat,

5. az 500 mb-os AT térkép, mely az átlagosan 5 500 m magasságú szint légnyomását és a nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat,

6. a 300 mb-os AT térkép, mely az átlagosan 8 000 m magasságú szint légnyomását és a nyomásképnek megfelelő szélviszonyokat ábrázolja. Végül

7. az 500—1000 mb-os RT (relatív topográfiai) térkép, mely az 1000 mb-os (talajközeli) és. az 500 mb-os (átlagosan 5 500 m magasságú) szintek közötti távolságokat tünteti fel. Tekintettel arra, hogy a hideg légtömegek kisebb, a meleg légtömegek nagyobb kiterjedésűek, e térképekről a hideg és meleg légtömegek területi elhelyezkedéséről kap a metorológus képet.

A felsorolt térképek alapján készült 36 órás prognózist az Országos Meteorológiai Intézet naponta 14 órakor rádió útján, továbbá Időjárási Napijelentés c. kiadványában teszi közzé. E prognózisok átlagos beválási valószínűsége az Országos Meteorológiai Intézet értékelése szerint hazánkban a. Kárpátok és az Alpok időjárást módosító hatása miatt 80%.

Hosszabb idejű (2 hetes) kísérleti előrejelzéseket jelenleg az Országos' Meteorológiai Intézet Távidőjelző osztálya készít. Ezek beválási valószínűsége ugyanazon értékelés szerint 65% körül van, ezért csak hivatalok, intézmények kapják meg.

A vízgazdálkodás szempontjából fontos időjárási elemek 5—10 napos előrejelzések módszerének kidolgozásával a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet kísérletezik.

2.3 Felszíni vízkészlet

2.31 Általános ismertetés

Felszínieknek nevezzük — eredetüktől függetlenül — azokat a vizeket, amelyek a Föld szilárd kérgén találhatók. A felszíni vizek részint közvetlenül a légköri csapadékból erednek, részint pedig a felszínalatti vizekből, amelyekkel szoros kapcsolatban vannak (partiszűrésű talajvizek).

A földkéreg időlegesen vagy állandóan felszíni vizeket magában foglaló, partokkal határolt mélyedéseit medernek nevezzük. A mederben állandó folyamatos mozgást végző vizek a folyóvizek

2.28 ELŐREJELZÉS

vagy vízfolyások (ér, csermely, patak, folyó, folyam).

Azok a vizek pedig, amelyek valamely mélyedést, teknőt, medencét kitöltenek, de a maguk egészében haladó mozgást nem végeznek, azok az állóvizek (láp, mocsár, tó). Mind a vízfolyások, mind az állóvizek lehetnek időszakosak vagy állandók.

Az ember természetátalakító tevékenysége folyamán egyre inkább létesít, műszaki eszközeivel, mesterséges vízfolyásokat (csatornákat) és állóvizeket (pl. tározókat, halastavakat) is.

2.311 Vízrendszer és vízjárás

Valamely terület vízrendszerének nevezzük a felszíni vizek hálózatát, szoros összefüggésben a vízgyűjtőterülettel és a műszaki beavatkozásokkal.

Valamely vízfolyás vagy állóvíz vízjárásán értjük a vizek mennyiségi és minőségi jellemzői időbeli változásának összességét. A mennyiség és minőség, valamint változásuk számszerű kifejezésére és törvényeik leírására számos fogalom szolgál. A vízgazdálkodási gyakorlat számára legfontosabb fogalmak a következők: vízállás, vízhozam (vízmeny- nyiség), vízhőfok, jégmegjelenés, zajlás, beállás, felszakadás, hordalékhozam (hardoléktöménység), továbbá az oxigénfogyasztás, keménység, sótöménység, nátriumszázalék, coli-szám, stb.

A vízállás a vízszin magassága a vízfolyás vagy tó vizsgált függvényében, egy önkényesen felvett alapszint felett. Az alapszint általában a mederben szilárdan elhelyezett, beosztásos vízmércelap null- pontja, amely a legnagyobb vízfolyásokon rendszerint az előforduló legkisebb vízszint magasságában, kisvízfolyásokon és tavakon pedig a fenékszinten van, de lehet más tetszőleges magasságban is. A vízállást rendszerint cm-egységben adjuk meg. Az előfordult legnagyobb és legkisebb vízállás közötti különbség, azaz a vízállás-ingadozás tartománya, a vízjáték. A vízállásokat — különösen hajózási célokra — szokásos a vízjáték hányadában kifejezni. A vízjáték tizedrésze a vízfok, más néven hidrográd.

A vízhozam a vízfolyás vizsgált keresztszelvényén másodpercenként átfolyó vízmennyiség. A vízmennyiség valmely víztest térfogata. A vízhozamot rendszerint m3/s-, 1/s-egységben, a vízmennyiséget m3-egységben adjuk meg.

A vízhőfok a vízfolyás vagy tó vizsgált pontjában fennálló vízhőmérséklet. A vízfolyásokon a vizsgált pontbeli hőfok, valamint a ponthoz tartozó függély és a függélyhez tartozó keresztszelvény többi pont- jabeli hőfok a turbulencia miatt rendszerint nem tér el számottevően egymástól, ezért az egypont- beli hőmérséklet általában a keresztszelvény középhőmérsékletének tekinthető. A tavaknál azonban általában nem egyenletes a hőmérsékleteloszlás. A vízhőfokot rendszerint C°-egységben adjuk meg.

A jégjelenségekre vonatkozó fogalmak maguktól értetődnek. A jégadatok az észlelőhely közvetlen környezetére vonatkoznak.

A hordalék a tó, ill. vízfolyás vizében lebegő 111. a víz által szállított kőzettörmelék és ásványszemcse. A lebegtetett hordalék a hordaléknak az a ré67