Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás

tómű feletti részen, az árvíziek megoszlanak a régi Duna-meder és az üzemvízcsatorna között, míg a duzzasztómű alatti szakaszon megszűnik a meder továbbá feltöltődéise. Előny tehát, hogy a Szigetköz­ben az árvízvédelem biztonsága nő és a töltéseket sem kell tovább erősíteni. Ezzel szemben passzív hatás, hogy a Nagymarosi Erőmű visszaduzzasztása miatt mintegy 20 km hosszban új töltésépítések szükségesek ill. a meglévőket erősíteni kell. Kedvező hatások fognak jelentkezni a folyamsza- bályozás terén. Mivel a hajózás számára megfelelő víziút fog rendelkezésre állni a duzzasztás követ­keztében, és mert a mederfel töltő désben várhatóan létrejön az egyensúlyi állapot, csak kisebb fenntar­tási jellegű folyószabályozási munkákra lesz szük­ség. A jégviszonyok viszont a jeges napok sziámi­nak a növekedésével valamivel kedvezőtlenebbek lesznek. A belvízrendezés ill. belvízvédekezés vona­lán két irányú a hatás. A tározó közelében emel­kedni, a felhagyott Duna-szakasz mentén csökken­ni fog a talajvízszint a Szigetközben és mivel az egyirányú talajvízmozgás következtében a hézagok eltömődnek, a szivattyútelepek segítségével vissza­emelendő víz mennyisége csökkenni fog. Viszont a vízlépcső hatására a töltések mentén a szivárgó víz több lesz, átemelésükhöz 12 m3/sec. összteljesí- tőképességű új szivattyútelepekre van szükség. Az öntözésre gyakorolt hatás ugyancsak aktív és passzív. Kedvezőbb lesz a helyzet a nagymarosi duzzasztott szakaszon, mert a magasabb vízállás mi­att könnyebb lesz a vízkivétel. A Szigetközben vi­szont a talajvízszint süllyedése következtében az öntözést fokozni kell. Az állandó duzzasztott víz­szint jelentősen fokozni fogja az üdülési és vízi­sport lehetőségeket, megnehezíti azonban és költ­ségesebbé teszi a szennyvizek levezetését. Az eddigi gravitációs rendszer helyébe a legtöbb helyen át­emelő szivattyútelepeket kell építeni. A vízlépcsők okozta duzzasztásnak még egyéb kisebb jelentőségű hatása lesz a vízellátásra, a mezőgazdaságra és a közlekedésre. 3. A tervezett vízerőműrendszer önmagában és hatásaiban nemcsak Észak-Dunántúl on, hanem or­szágos viszonylatban is egyik legnagyobb szabású vízgazdálkodási és egyben népgazdasági jelentősé­gű létesítmény lesz. A vízgazdálkodás egyes szakte­rületeivel való összefüggésére az előzőekben már rámutattunk. Népgazdasági szempontból pedig ki­magasló jelentősége abban áll, hogy kihasználva a Duna vízerő kincsét, az ortszág amúgy is nagyon korlátozott lehetőségekkel rendelkező villamosener­gia termelését számottevően segíteni fogja. A léte­sítmény megvalósításának fő célja és rendeltetése egyébként éppen ez. Hatása nagyszerűen fog érvé­nyesülni a tekintetben is, hogy csúcsenergia-teone- lésével kedvezően tudja befolyásolni a kooperáló hőerőművek üzemviszonyait. 2.215 A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai A trianoni békeszerződésben meállapított ország- határvonal a TVK-hoz tartozó terület több vízfolyá­sát és’ azok vízgyűjtőit a hovatartozás szempontjá­ból megosztotta. A nagyobb vízfolyások közül a Nagy-Duna, a Mosoni-Duna, a Lajta, a Répce—Ráb­ca és a Rába folyó, ill. a Fertő tó vízgyűjtőterülete oszlik meg Magyarország, Csehszlovákia és Auszt­ria között, s ezzel az egységes vízgazdálkodás lehe­tősége megszűnt. A problémák rendezését az érde­kelt felek között maga a békeszerződés előírta. Az első egyezményt Ausztriával 1929-ben, Csehszlová­kiával 1937-ben kötöttük meg. A vízgazdálkodásban a nemzetközi kapcsolatok kialakításának alapelve, hogy a vízgyűjtőterülete­ket az országhatártól függetlenül csak egységes el­gondolás és tervek alapján lehet rendezni. Az Ausztriával kötött 1956. évi vízügyi egyezmény már ezt az alapelvet tükrözi és az egységes vízgazdálko­dás kialakítását lehetővé teszi. A Cehszlovákiával megkötött 1937. évi egyezmény hatálya nem terjed ki a teljes vízgyűjtőre és nem rendez minden víz­gazdálkodási kérdést, hanem csak a közös Duna- szakasszal kapcsolatos problémákat tartalmazza. Az említett két szomszédos országgal kialakult vízgazdálkodási nemzetközi kapcsolatok főbb vo­natkozásait az alábbiak szerint foglaljuk össze a megkötött egyezmények alapján. A Csehszlovákiával közös érdekek rendezését az 1937. évi és az ezt kiegészítő határrendezéssel kap­csolatos 1947. évi vízügyi egyezményt foglalja ma­gában. A megállapodások legrészletesebben a Duna árvízmentesítésére és árvízvédelmére, valamint sza­bályozási és karbantartási munkáira vonatkoznak. A különféle műveket közösen jóváhagyott tervek szerint építik meg. A kivitelezés annak az államnak a feladata, amelynek területén a kérdéses mű fek­szik. A szabályozási munkákat is közösen jóváha­gyott tervek alapján faganatosítják. Az egyezmény pontosan tartalmazza a közösen végrehajtandó munkákat és hogy a költségeket a Szerződő Felek milyen arányban viselik. A kotrási munkákat az az állam hajtja végre, amelynek területén, a tervek szerint kikotrandó tömeg nagyobb része van. Az egyezmény szabályozása a dunai felvételezés és mé­rés, valamint a Dunára vonatkozó kísérletek és ta­nulmányok elkészítését is. A halászat felügyeletét mindegyik fél saját terü­letén maga gyakorolja. A Duna természetes víz­hozamának felével mindkét fél szabadon rendelke­zik. A Duna komplex hasznosításának kérdésével az egyezmény nem foglalkozik, az erre vonatkozó tárgyalások most vannak folyamatban. Az egyez­ményben foglalt megállapodások gyakorlaton tör­ténő egyöntetű végrehajtása érdekében az ügyek folyamatos intézésére Közös Műszaki Bizottság ala­kult. Ausztriával több vízügyi szakmai területet érin­tő közös problémánk vlan. Az első megállapodást a trianoni békeszerződésnek eleget téve 1929-ben kö­töttük. Jelenleg az 1956-ban aláírt és 1959-ben rati­fikált vízügyi egyezmény szabályozza a közös víz­gazdálkodási érdekeket. Az árvízmentesítés, árvízvédelem és a folyók sza­bályozásával kapcsolatban közös érdekeltségű mű­vek Magyarország területén a Rába folyó és Répce árapasztó meghatározott töltései, valamint bizonyos mederczakasz és műtárgyak. Osztrák területen pe­dig a nidkelsidorfi osztómű és a locsmándi duzzasz­tómű. Mindegyik fél az ármentesített területe ará­65 1 TVK 513

Next

/
Thumbnails
Contents