Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
Iamint társadalmi és gazdasági viszonyait vettük figyelembe. Az öntözési módok közül az esőszerű öntözést javasoljuk a legnagyobb mértékben fejleszteni. Felületi öntözésre csak rétöntözéseket, altalaj öntözést pedig a hansági térségben terveztünk. A javasolt öntözőrendszerek a következők: A Mosoni öntözőrendszer nagy vonalakban a Mosoni-Duna és a Rábca folyó között fekszik. A terület jó része kiszáradásra hajlamos1, ezért az öntözésnek igen nagy fontossága van. Az öntözővíz biztosítása a Mosoni-Duna melletti, területeken közvetlen vízkiemeléssel, ill. a víznek árokhálózatokba való továbbszállításával biztosítható. A terület többi részén az öntözővíz csőkutafcból nyerhető. Az öntözés módját a csőkutakra telepített területeken permetező rendszerrel javasoljuk. Altalaj öntözést csak az északi Hanság láptalajain irányoztunk elő. A Kis-Rába öntözőrendszer öntözővíz ellátásának a gerincét a Kis-Rába képezi. A víz szétosztása a belvízcsatornákon keresztül történik. A tervbe vett öntözéshez szükség van a Kis-Rábának öntöző főcsatornává való kiépítésére, hogy a jelenlegi 3,5 m3/sec. helyett 6,0 ms/see. öntözővíz mennyiséget legyen képes szállítani. A terület kelleti részén kisebb mértékben lehetőség van a csőkutas öntözésre is. Tekintettel a talajviszonyokra, az egész rendszerben permetező öntözési módot irányoztunk elő. A Hansági öntözőrendszeben az öntözővíz szállítására a terület belvízcsatornái szolgálnak. Nevezem tesen a Hanság-főcsatorna, az Ikva folyó, a Kis-Rába és Répce, valamint a Kardos-ér. A rendszerben mindhárom alapvető öntözési módszer alkalmazást nyer a területi adottságok és talajviszonyoknak megfelelően, összefüggő öntözőrendszerbe nem sorolható, helyi vízkivétellel öntözött területeként a következőket javasoljuk. A Szigetközben, — országos viszonylatot tekintve is — a legkedvezőbbek a lehetőségek a csőkutas öntözésre. A felszínalatti vízkészletek gyakorlatilag kimeríthetetlenek. Öntözéssel igen nagy mértékűre lehet emelni a terület hagyományos zöldségtermelését. A Kisalföld keleti részének az öntözése kisebb részben a Mosoni-Dunából és a Kis-Rábából nyert vízkivétellel, de nagyobbrészt ugyancsak cső- kutakból biztosítható. Az öntözés módját tekintve a teljes területre permetező rendszerű öntözést terveztünk. A Repcétől nyugatra eső területen az országhatárig, az ún. fertőszentmiklós—csapodi hátságon az Ikva és a Kardos-ér vehető számításba az öntözővíz biztosítására. A Répce menti öntözés a folyó közvetlen meder mellett néhány km-es sávjára terjed ki felszíni vízkivétellel. További kisebb öntözésre tervezett terület a Pinka és az országhatár közötti sáv. A Rába menti területeken az országhatártól Kemeneszent- péterig felszíni vízkivételre, a folyótól távolabb eső részeken csőkutakra van tervezve az öntözés. A Ba- kony-hegységtől észak-nyugatra eső változatos területen, továbbá Komárom megyében az öntözés kiterjesztése — eltekintve a Duna menti sávtól — csak tározással lehetséges. E célból a Cuhai Bakonyérre, a Concó patakra, az Unyi patakra és a bajna- epöli vízfolyásra javasoljuk tározók építését. 3. Észak-Dunántúl területén a TVK kidolgozását megelőzően is végeztünk olyan felmérést, amely az öntözhető területek meghatározását oélozta. Ehhez a felméréshez kapcsolódóan ez az első olyan tartalmú munka, amely nagy alapossággal és részletességgel rendszerekbe foglalja a terület összes öntözési lehetőségeit. Figyelembe veszi az egyes kialakítandó öntözőrendszerek természeti adottságait — beleértve a talajtani és domborzati viszonyokat, az öntözővíz beszerzésének a módját, a rendelkezésre álló vízkészleteket, a hőmérsékleti viszonyokat, az átlagos csaoadék mennyiségét és eloszlását — s mindezen tényezők együttes hatása alapján tesz javaslatot az öntözés módjára a gazdaságossági követelmények szem előtt tartásával. Természetesen a szorosabb értelemben vett szakmai tényezőkön kívül a terv a legteljesebb összhangban tárgyalja az öntözés fejlesztési lehetőségeit és szükségességét a vízgazdálkodás kapcsolódó ágazataival, és a mező- gazdaság igényeivel, a biztonságosabb termelés és a nagyobb terméshozamok elérése érdekében. A terv az elkövetkezendő évtizedekre biztos alapot nyújt az öntözéssel kapcsolatos célkitűzések népgazdasági szintű megvalósításához. 2.206 Halászati vízhasznosítás 1. A TVK-nék ez a fejezete a halászati vízhasznosítás három főbb ágazatával foglalkozik. Nagyobb jelentősége Észak-Dunántúl területén a természeti adottságok alapján a természetes vizek hasznosításának és a tógazdasigi halten vesztésnek van. A járulékos haltenvésztésre. vagyis a más alapcélt szolgáló vízgazdálkodási létesítmények félhasználáséval folytatott haltenyésztésre nincs számottevő lehetőség. A régi feljegyzések szerint Észak-Dunántúl vizeinek a halbősége igen nagv volt. Országos viszonylatban is- igen jelentős halászat és halászélet volt Komáromban. Az első komolyabb hazai tógazdaság a ma is működő Tatai Nagy-tó volt. A felszabadulást megelőző időkben a. halászat magánosok kezében volt. a halastavak az uradalmaikhoz tartoztak. A terület halállománváhan — úgy a vízfolyásokat, mint a tógazdaságokat illetően — a. második világháború igen nagv pusztítást végzett. 1945. óta a halászati iogot az állam tartia fenn magának, és a hasznosítást bérbeadás útján foganatosítia. részben a halászati termelőszjövetkezetek, részben a horgász- egvesületek révén. A halászati hasznosítási lehetőségek nagy különbségeket mutatnak egyes területenkint. Ovőr—Sopron, megyében a természetes vizek halászati hasznosításának vannak meg a lehetőségei. A. Nagv- Duna. a Mosoni-Duna. a Rába Réooe és Marcal folyó, valamint számos egyéb kisebb vízfolyás alkalmas halászatra, ill. horgászatra. A Fertő tön kívül elég sok halászatra alkalmas kisebb természetes tó is van a megyében. Komárom megyére a tógazdasági haltenvésztés a jellemző. A halastavak túlnyomó része a Tatai Halgazdaság kezelésében van. A legjelentősebb halastavak: a Tatai Nagy-tó, a Nagyigmándi Tógazda502
