Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok

6. munkaerögazdAlkodAs, szakoktatás A területen működő vízügyi szerveiknél a kézi- munkaerő-ellátottság kielégítő, bár erősen jelent­kezik a fejlődő ipartelepek munkaerő-elszívó ha­tása, de ezt ellensúlyozni lehet a fokozatos gépe­sítéssel. A jövőben kisebb létszámú, de aránytalanul magasabb szakképzettségű munkaerőre lesz szük­ség, mert a szervek tevékenysége egyre inkább át­tolódik a gépesített aktív vízgazdálkodás felé. A gépesítés és előregyártás bevezetésével a szol­gálat idényjellege nagymértékben csökkenni fog, mert a munkára alkalmatlan időszakban a gépek javítása és az előregyártás folyhat. A szakember-ellátottság az 1950. évtől kezdő­dően örvendetes fejlődést mutat, azonban még nem kielégítő. Még erősen jelentkezik a budapesti és nagyobb vállalati munkahelyek vonzó hatása, amelyek magasabb anyagi elismerést tudnak biz­tosítani és ennek következtében a jó képzettségű rátermett fiatal mérnökök és technikusok idegen­kednek a vidéki szolgálattól. Pedig a vízügyi szol­gálatban kialakulóban lévő új szemlélet úgy politi­kailag, mint szakmailag jól képzett, magas színvo­nalú szakembereket kíván az ipar és a mezőgazda­ság részéről jelentkező, mindinkább fejlődő vízigé­nyek helyes és gazdaságos, gyors kielégítése céljá­ból. Szakoktatás terén szükséges a tervszerű, rend­szeres továbbképzés megszervezése országos szin­ten, akár levelezőoktatás formájában is; záró szakvizsgákkal. A továbbképző helyi tanfolyamok is értek el eredményt, de az általános, korszerű fejlődést nem biztosították. Szükséges a megkezdett hidrológus-mérnök képzés továbbfejlesztése a vízkészletgazdálkodás eredményessége érdekében. De szükség lesz külön képesített technikusokra is a hidrológiai adatok­nak a területen történő összegyűjtésével kapcso­latban. Feltétlenül szükséges a jól képzett, fiatal mér­nökök és technikusok részére a belföldi tapaszta­latcserék és a külföldi tanulmányutak rendezése fejlődésük érdekében. Biztosítani kell a műszakiak fejlődését elősegítő könyvtárak létesítését, kényelmes és barátságos olvasóterem berendezésével, amelyben a szakfo­lyóiratok is rendelkezésre állanának. A műszakiak továbbképzésébe be kell vonni a Vízgazdálkodási Társulatok műszaki dolgozóit is, mert a társulatok működési területén a mezőgaz­dasági, kommunális és vízgazdálkodási igények összefonódva, komplexen jelentkeznek és a kér­dések helyes és gazdaságos megoldásának előfel­tétele a műszaki dolgozók megfelelő képzettségi színvonala. A tanácsi szervek vízügyi, valamint a víz- és csatornaművek szakmai dolgozóira a műszaki to­vábbképzést Kantén ki kell terjeszteni beszámol­tató vizsga tartásával. Gondolkodni kell az állami gazdaságokban és ter­melőszövetkezetekben már most eredményesen működő, esőszerű öntözést biztosító berendezések szakszerű kezelését és üzemelését végző szakmun­kás-képzésről. E dolgozókat legcélszerűbben az egyéb mezőgazdasági gépeket kezelőkből lehetne továbbképezni, természetesen mindig gondolva a segéd- és tartalék kezelőkre. Az 1962. év őszén megkezdte működését Győr­ben a vízügyi szakközépiskola, amely a középká- der-képzés célját szolgálja. Műszaki egyetemet is kap Győr előreláthatóan 1965-ig. Az iparosodás elterjedésével és decentralizálá­sával, valamint a mezőgazdaság nagyüzemivé tör­ténő átszervezésével mindinkább csökken a csak kézzel végezhető munkák köre és emelkedik a szakképzettséget kívánó foglalkozási ágak száma, amellyel együttjár a nagyobb műveltség megszer­zése, a kultúráiig igények növekedése, vagyis a város és a falu közti — ma még meglevő — kü­lönbség eltűnése. Ez a fejlődési folyamat megkö­veteli, hogy az okszerű vízgazdálkodás mindig megelőzze az igények jelentkezését és előre ké­szüljön fel a természeti adottságok és lehetőségek feltárásával a várható igények leggazdaságosabb kielégítésére. Ezt a célkitűzést kívánja megközelí­teni a Vízgazdálkodási Keretterv is. 478

Next

/
Thumbnails
Contents