Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
végrehajtásához hidrológiai, hidraulikai és technológiai kérdések vizsgálandók (a Fertő tó vízháztartása, a nádgazidaság és a tó sókoncentrá ció j á- nak kapcsolata, a Hanság talajvízmozgása, a csa- tomaduzzasztások hatása, az optimális csatorna- távolság, a vízminőség változása, az árpási belvíz- öblözet kísérleti belvízöblözetté fejlesztése, a gépi földmunka keretében árokásó gépek kikísérletezése). Az Öntözés fejlesztése során a gazdaságos vízbeszerzés és a végrehajtás kérdései jelentkeznek (a talajvízből való öntözés mélyebb szintről, öntözővízmérés fejlesztése, a vízlépcsők hatása a talajvízre és ezzel kapcsolatban az öntözés szükségének mértéke). A dunai vízerőtelepekkel kapcsolatban a vízlépcsők hatása vizsgálandó a környező területekre. 3. MŰSZAKI TERVEZÉS A vízügyi műszaki szolgálatot 1948. évig részben állami hivatalok, részben a helyi érdekelteknek a területen működő autonom társulásai látták el. Az állami vízügyi Hivatalok — így a Folyammérnöki és a Kultúrménöki Hivatalok, a Vízrajzi Intézet, a Soroksári Dunaág Munkálatainak Kirendeltsége, a Balatoni Kikötő Felügyelőség, az Országos Öntözésügyi Hivatal, a Folyócsator- názásá és Vízerőügyi Hivatal stb. — a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztálya alá voltak rendelve és a Főosztály felügyelete alatt állottak az autonom vízi Társulatok is. 1948. évig a műszaki tervezési munkát a területen működő Hivatalok és Társulatok műszaki személyzete végezte el, tehát ún. „házi” tervezési rendszer alakult ki, a vízi Társulatok ezenkívül magán mérnöki irodákat és mérnököket is megbíztak a tervezési munkák elvégzésével. A területen működő hivatalok és Társulatok által készített jelentősebb műszaki terveket a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya felülvizsgálta, majd a terv jóváha- gyása után a munka elvégzésére építési engedélyt adott. A fenti időpontig a nagyobb jelentőségű vízügyi műszaki létesítmények terveit (duzzasztóművek, vízerőművek, csatornák, folyócsatornázás stb.) a Vízügyi Műszaki Főosztályon belül működő Tervezési és Építési Ügyosztály, továbbá a Vízrajzi Intézet tervező, illetve tanulmányi csoportja, valamint az Országos Öntözésügyi Hivatal, Folyócsatomázás és Vízerőügyi Hivatal készítette eiL 1948. évtől — a vízügyi társulatok államosítása után. — a műszaki tervezésnek a fent már ismertetett „házi” tervezési formája továbbra is fennmaradt, nagyobbjelentőségű terveket pedig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Tervezési Főosztálya készítette el. A Vízügyi Igazgatóságoknál az első központi műszaki tervezési csoportok formálisan 1953. év végén alakultak meg, később ’kiegészültek geodéziai csoporttal. 1954—55. években a tervezés helyi szervei az így megalakult Vízügyi Igazgatóságok tervezési csoportjai. Az Állami Gazdaságok Vízépítési Tervező Csoportok 1960. év körül alakultak meg. Az előbbiek zömmel a saját munkáik tervezésével és a tsz-i öntözőtelepék belső berendezésének tervezésével, az utóbbiak az A. G.-oknél felmerült feladatok tervezésével foglalkoztak. Az országos jelentőségű vízgazdálkodási tervezési munkákat ebben az időben az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda (MÉLYÉPTERV), a Mezőgazdasági Vízépítési Tervező Iroda (MEVITERV) és a Vízerőügyi Tervező Iroda (VITI) végezték, az utóbbi kettő összevonása után a Vízügyi Tervező Iroda (VIZITERV), melyek altervezőként munkáikba bevonták a szükséges szaktervező vállalatokat, illetve irodákat. így ebben az időbeni a Vízügyi Igazgatóságok mindazokkal a tervezési feladatokkal, amelyeket úgy létszámuk, mint kisebb tervezői félkészültségük miatt megoldani nem tudtak, az országos tervezési irodákhoz fordultak. A fenti tervezési forma 1960. év végéig megfelelőnek is bizonyult. A komplex vízgazdálkodási feladatok megoldását kereső tervezési munkák eredményei rövidesen, az mutatták, hogy a Vízügyi Igazgatóságoknak megbízása alapján a szaktervező irodák által végzett tervezések, bár igyekeztek a vízgazdálkodás szakágazatainak kívánalmait mindenben kielégíteni, a komplex vízgazdálkodási feladatok helyes megoldását — az összefüggések helyi ismeretének hiánya miatt — csak nagy utánjárással tudták megadni. Ebben az időben a komplex vízgadálkodási tervezési munka csak a Vízügyi Tervező Irodában folyt. Ez a munka a Duna, a Tisza és egyéb vízfolyások komplex vízgazdálkodási terveinek, az ivó- és ipari vízellátás regionális terveinek, nagy területeket magukba foglaló öntözés fejlesztését és belvízgazdálkodási tervek készítését foglalta magába. Az egyes ipartelepek vízellátásának tervezését az ÉM. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTI) és az ÉM. Mélyépítési Tervező Iroda (MÉLYÉPTERV) végezte el, egyéb altervező iroda bevonásával. A Vízügyi Igazgatóságok a területeiken lévő létesítmények fenntartásának és felújításának, valamint kisebb jelentőségű és közvetlenül általuk, illetve megbízásuk alapján kivitelezett munkák terveit készítették el. Így az Igazgatóságok készítették a folyószabályozási terveket, az árvízvédelem fejlesztési és a belvizgazdálkodás' terveit, kisebb jelentőségű öntözőtelepek, halastavak stb. terveit. A távlati tervezés ebben az időben csak a Vízügyi Tervező Irodában (VIZITERV) folyt, de az Igazgatóságok az adatgyűjtés munkájával megkezdték a távlati tervek alapadatainak megállapítását is. A távlati tervek alapadatainak egyeztetése a területen a Vízügyi Igazgatóságok feladata volt. 472
