Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok
jellegű vízgazdálkodási munkálatok (vízrendezés, belvízlevezetés, ivóvízellátás, öntözés, erózió elleni védekezés, stb.) elvégzésére alakultak. Szakfelügyeletüket a vízügyi igazgatóságok látják el. A fejlődés és annak szervezési igényei A TVK területén már a római korban virágzó települések voltak. A folyókat övező mocsarak és az árvíztől biztos védelmet nyújtó kiemelkedő részek nyújtották a legjobb települési helyeket. A terület a kedvező talajadottságok és éghajlati viszonyok miatt sűrűn települt. A TVK területén a vízgazdálkodás fejlesztése a fentiek miatt is elsőrendű szükséglet. Jelentős a TVK területén a mezőgazdasági vízhasznosítás érdekében végzendő vízgazdálkodási munkák (Kis- Rábai Főcsatorna), a belvízgazdálkodási munkák (Rába—Hanság, Lébény—Hány, Szigetköz) fejlődése. Ezenkívül jelentősek a Szigetköz, Rába, Rábca, Kis-Duna tervezett árvízvédelmi munkái, a Rába 1. Vízerőmű építése. A vázlatosan megjelölt feladatok is azt mutatják, hogy a jövőben a vízügyi szerveknek lényegesen több feladatot kell megoldaniok, mint a felvételezés idején. Amint láttuk, a területen számtalan- szerv végez vízgazdálkodási munkát. Ezek összefogása, irányítása, az állami vízgazdálkodási irányelvek érvényre juttatása érdekében, elsősorban a terület vízgazdálkodási központját kell úgy kialakítani, hogy az alkalmas legyen a sok szerv ilyen irányú tevékenységének szabályozására. Ennek érdekében: 1. meg kell teremteni a vízmérlegen alapuló vízkészletgazdálkodás alapjait; 2. ki kell alakítani a TVK területén a vízgazdálkodási központot; 3. meg kell határozni a fejlődés ütemét, nagyságát és összefüggéseit, figyelembe véve az állami vízgazdálkodás szerveinek és a tanácsok tervszerű együttműködésének alapjait (vízgazdálkodási tanácsok létesítése) ; 4. ki kell alakítani az üzemi (igazgatósági) építő és üzemelő szervezetet; 5. elő kell készíteni a vízgazdálkodási társulatokat a vízgazdálkodási építő és üzemelő munkálatok hatékonyabb ellátására; 6. a szakaszmérnökségeket alkalmassá kell tenni az államigazgatási feladatok elvégzéséire (a felügyelet ellátásában való hatékonyabb részvétel, stb.) A fenti irányelvek megvalósítása teszi lehetővé, hogy olyan, a vízkészletgazdálkodás alapján álló vízgazdálkodási központ alakuljon ki, amelynek főfeladata a vízgazdálkodás tervezése, a gazdálkodás lebonyolítása, a hatósági feladatok ellátása, az építési és üzemelési munkálatok felügyelete és ellenőrzése, a tényleges ár- és belvízvédekezés irányítása. 2. KUTATÁSI feladatok A vízgazdálkodás feladatai: a vizek kár-tételeinek elhárítása, a vízkincs megőrzése és a társadalom részére leghatékonyabb kihasználása már magúkban rejtik, hogy ehhez a gazdálkodáshoz a gazdálkodás tárgyának, a víznek, mint természeti adottságnak, minél tökéletesebb ismerete szükséges. Minél nagyobbak a vízzel való gazdálkodás követelményei (a társadalom előrehaladása miatt) és minél bonyolultabb lesz a gazdálkodás, annál mélyrehatóbbnak kell lenni a tudományos kutatás minden módszer- rét igénybevevő ismeretfeltárástnak. A kutatási feladatok előbb csak mint felszíni, majd a felszínalatti vizekre vonatkozó adatfeltárások jelentkeztek a fontosabb vízfolyások és területek hidrológiai adataira — a vízállás, vízhozam és ezeket befolyásoló egyéb adatokra vonatkozóan. A vízgazdálkodás feladatainak megoldásához azonban nemcsak adatokra van szükség, hanem hidrológiai és ehhez kapcsolódó meteorológiai, geológiai és morfológiai kutatásokra is. A hidrológiai adatgyűjtést és alapkutatásokat a Keretterv időszaka előtt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), valamint ennek elődje, a Vízra jzi Intézet és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) vízépítéstani tanszékei, míg az alkalmazott kutatásokat előbbiek, valamint túlnyomóan a VlZITERV, MÉLYÉPTERV. UVATERV és FTI végezte. A Kerettervet megelőző időszakról azoknak, a területekre vonatkozó hidrológiai alap- és alkalmazott kutatásoknak a címjegyzékét és adatait, melyeknek összefoglaló jelentései az egyes intézményéknél rendelkezésre állanak — az elvi és módszertani tanulmányok, valamint az egészen helyi jellegű vizsgálatok kivételével — a 13 TVK-nak megfelelő bontásban Csermák Béla: hidrológiai kutatások számbavétele (1951—1961) VITUKI kiadvány (1962) tartalmazza. Ezek a kutatási eredmények — a kiadvány csoportosítása szerint — az egyes területek felszíni vizeire és vízrendezéseire (I), földalatti vizeire és forrásaira (II), a vízháztartás, vízgazdálkodás és tervezés kérdéseire (III), a felszíni (IV) és felszínalatti (V) vizekből való vízellátásra és a geohidrológiai kutatásokra (VI) vonatkoznak. A számbavétel szerint valamennyi területre érvényesek az alábbi fontosabb és általános kutatási eredmények, melyek a belvízrendszerek tervezésére, a különböző valószínűségi árvíziszintek meghatározása, az árhullámok előrejelzésére, a töltésezett folyóink hullámtereink rendezésére, a talajvízszint térképezésére, a talajvízsznalaku- lás és talajvízáramlás törvényszerűségeire, a talajvízkészlet számbavételére, a különböző vízgazdálkodási létesítmények: öntözés, vízlépcsők, vízellátás talajvízre való hatásának vizsgálatára, a talajvízállás előrejelzésére, az ország hasznosítható karsztvízkészletére, a bányavizek nyilvántartására 470
