Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
A tervezéssel kapcsolatban a követkzöket kell megjegyeznünk : a) Az öntözés vízigényét szeptemberben már csak a júliusi érték 30 %-ávál számoltuk, a csurgalékvizeket elhanyagoltuk. b) Az öntözés júliusi vízigényét esőszerű öntözésnél 0,25 lit/s-ha felületi öntözésnél 0,45 lit/s-ha altalaj öntözésnél 0,315 lit/s-ha értékkel számoltuk. Az augusztusi öntözési vízigényt felszíni vízkészletnél a júliusi igény 90%-ával, felszínalatti vízkészleteiknél a júliusi igény 35 %-ával vettük figyelembe. c) Tógazdaságok vízpótlás értékeit 0,174 lit/s-ha értékkel vettük fel. A mezőgazdasági vízhasznosítás vízhasználat tánafc zöme öntözővíz, 20,5 m8/s, de jelentős a halastavak vízigénye is (0,35 m3/s). Az öntözött terület 1980-ra kereken 113 000 ha lesz. Az öntözővizet túlnyomórészt felszíni vizákból (17,5 rrvVs) szerzik be, de nagy területeket talajvízre támaszkodó csőkutas öntözésre terveznek. Csőkutas öntözéseket elsősorban a Szigetközben és a Rábaközben (I/o. és 1/ß) terveznek. A csőkutas öntözések vízigénye 2.9 ms/s. Felszíni vizekből a legjelentősebb öntözéseket a Repce— Rábca rendszerben tervezik (1/b terület és Rép- ce—Rábca). A réteg- és karsztvízre telepített öntözés jelentéktelen. A tógazdaságok víztáplálása kizárólag felszíni vizekből történik. A halastavak vízhasználatának 50°/n-a Tata térségében (1/f) jelentkezik. Jelentősen terheli a vízkészletet az 1/d területen létesítendő halastavak vízigénye is. (0.3 m3/s) 2.33 VÍZMÉRLEG 1980-BAN 2.331 Vízmérleg a felszíni vizekre Az 1. sz. TVK egység a nemzetközi jelentőségű Duna folyamon kívül is meglehetősen nagy vízkészlettel rendelkezik. A felszíni vízkészlet legnagyobb része külföldről érkezik a területre. Ezért a terület vízbősége és a vizek minőségi megoszlása nagymértékben függ főleg az ausztriai, a Duna esetében ne- dig a csehszlovák mesterséges beavatkozásoktól is. A vízkészlet területi megoszlása előnyösnek mondható. Az országos ill. területi szempontból kiemelkedő jelentőségű Rába, továbbá Rábca-Répce és Marcal mellett számottevő a területet behálózó helyi vízfolyások vízkészlete is. Ám a megnövekedett igényeket tekintve a Rábca—Répce és a Kis- Rába rendszerben a vízigényeket csak úgy lehet kielégíteni, hogy a vízben gazdag Rába rendszerből vízpótlást adunk. A lehetőségek szempontjából vízben gazdag a Rába (1/c) és a Mosoni-Dunaág (1/a) vízgyűjtője, a Rábából adott víznótlás következtében pedig a Rába—Répce vízgyűjtője (1/b) is. Vízben igen szegény a Concó és a Cuhai Bakony- ér részvízgyűjtője (1/e). Itt csak tározással tudjuk kielégíteni a jelentkező távlati vízigényeket. A lehetőségeket tekintve a vízkészlet minőségi eloszlását is kedvezőnek mondhatjuk. Az 1980. évi vízmérlegben már figyelembe vettük a vizek tisztaságának megóvása érdekében hozott intézkedések várható hatását és Répce—Rábca vízgyűjtőjében a Fertő-Hanság Főcsatorna vízminőségének javulását a Fertőbe betáplált vízhígító hatása következtében. C minőségű vízzel augusztusban csak az 1/e (Ászári Keményítőgyár) és 1/f (Tatabányai Szénbányászat) részterületen számoltunk. A szeptemberi mérlegben az 1/b területen a Petőházi Cukorgyár szeny- nyező hatását vettük figyelembe. A területen belül a kihasználhatóság eléggé állandónak mondható, a Marcal kivételével, ahol a jelentkező vízhiány miatt 1/d területről átkönyvelést kellett végrehajtanunk. 2.332 Vízmérleg a felszínalatti vizekre A terület jelentős mértékű partiszűrésű vízkészlettel rendelkezik. Különösen nagy a Duna menti terület és a Rába melléki sáv készlete. A Rábca— Répce menti partiszűrésű készlet sem hanyagolható el. 1980-ra partiszűrésű vízből vízhasználatot csak a Duna menti területen és a Rába menti sávban terveztünk, így a készletek gyakorlatilag még 1980-ra is kihasználatlanok lesznek, bennük nagymérvű fejlesztés lehetősége rejlik. 2.34 VÍZKÉSZLET A NAGYTÄVLATBAN A nagytávlatban rendelkezésre álló vízkészletek közelítő értékének megállapításában lényegében ugyancsak a meggondolások és adatok szolgálhatnak támpontul, amelyeket az 1890. évi vízkészlet vizsgálata során a 2.31 pontban foglaltuk össze. Felszíni vizeink készletét a nagytávlatban már csak alig tudjuk fokozni a gazdaságosság határán belül. Némi készletnövekedést elérhetünk még tározással, illetve emelt szintű halastavak létesítésével. A vízfolyások medrében hagyandó élővíz (alapvíz) értékét az 1980. évi mérlegben szereplő összeggel vettük számításba. A felszínalatti vízkészleteket a 2,3122 és 2,3123 pontban foglalt meggondolások alapján — változatlanul meg lehet tartani az 1960. évi mérlegben megállapított értékekkel. A vízkészletek minősége tekintetében feltételezhetjük, hogy a tározások jó minőségű (A kategóriájú) vizet fognak szolgáltatni és a víztisztítási előírásoknak sikerül fokozottabb mértékben érvényt szerezni. 2.35 V1ZFELHASZNÄLÄS A NAGYTAVLATBAN A Területi Vízgazdálkodási Keretterv szakágazati fejezetei többnyire csak az 1980-ig előirányzott fejlesztésekről adnák számszerű értékelést. Csak az öntözéssel kapcsolatosan álltak rendelkezésünkre további tényleges számadatok. Minthogy azonban ez a legnagyobb vízfogyasztó, elfogadhatónak ítéltük 462
