Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
talajvíz jó vízvezető rétegekben helyezkedik el, és így gazdaságos vízkitermelés érhető el. Ezeknek a kiterjedése mintegy 3334 km2, azaz a TVK-egység <isszeter ület ének kereken 30%-a. A vízkészlet mennyiségének megállapításánál másrészt nem foglalkoztunk az ún. sztatikus vízkészlettel. Ez a hézagokat kitöltő teljes víztérfogattal egyenlő, nagy mennyiséget képvisel, de csak egyszeri vízkitermelést, vízkészletfogyasztást tesz lehetővé. A hasznosítható talajvízkészletet a vizve- zető rétegek mozgásban lévő, a hidrológiai körfolyamatban részt vevő dinamikus vízkészletéből, a talajvízforgalomból határoztuk meg. Folyamatosan és: tartósan kitarmelhetőnek (hasznosíthatónak) ítéltük a dinamikus vízkészlet egy részét, azt ami horizontális szivárgás formájában mozgásban van, és kitermelése az adott terület sztatikus vízkészletét nem csökkenti. Az 1. sz. TVK-egység hazánk hasznosítható talajvízben leggazdagabb területrésze. Leszámítva a keleti részeket, ahol a mezozoos kőzetekből állló hegységek egészen a külszínig érnek s így talajvizet nem tartalmaznak, a terület többi részein zömmel vízvezető rétegekben helyezkedik el a talajvíz, hatalmas kiterjedésű kavies-törmelékkúpokban és a folyóvölgyek kavicsteraszaiban. A Kisalföldön helyetfoglaló hatalmas hordalékkúpon, valamint a Duna melletti óholocén Duna- teraszokon a vízadóképesség igen nagy, a Kisalföldön egy-egy csőkút fajlagos vízadóképessege az 5000 lit/perc/1 m értéket is eléri és hasznosítható fajlagos talajvízhozam 2,5—6,3 lit/s-km2 határértékkel jellemezhető. A kavics-törmelékkúpok déli részén vízkitermelésre elsősorban a folyóvölgyek, mégpedig az Ikva teraszos völgye, a Rába völgy, a Marcal völgye, a Bakony-ér és az Által-ér alluviu- ma, valamint a Rigács—Ukk—Sümeg között elhelyezkedő öblözet kavicsrétegei alkalmasak. Ezeken a területeken a kitermelhető fajlagos talajvizhozam 1,7—1,0 lit/s-km2. A kavicsrétegeket tartalmazó területeken a hasznosítható talajvízhozam teljes mennyisége 12,5 m’ys, ehhez hozzájön még a TVK egységen fekvő kisebb kiterjedésű területrészek 1,5 m3/sec. vízhozamot jelentő hasznosítható vízkészlete s így az egész egységre 14 m3/s. kitermelhető talajvízhozamot állapítottunk meg. A terület talajvízbőségét jellemzi, hogy ez a mennyiség az egész országra megállapított összeg 34%-át képezi. A hasznosítható taüajvízkészüet a TVK-egység északnyugati határán van kapcsolatban külső, mégpedig idegen országok (Csehszlovákia és Ausztria) területeivel. A Ilainburg-i hegység és a Duna között elhelyezkedő területről jelentős mennyiségű víz szivárog a Kisalföld mélyebb hansági területei felé. Ezen a területen bekövetkező változások befolyásolják az áramló talajvízmennyiséget. A talajvizeket minőségileg — ellentétben a felszíni vizekkel —, nem 4, hanem 3 kategóriába soroltuk. Ha a víz SO3 tartalma 300 mg/lit. és össz- keménysége 25 nk° alatti, továbbá a domináns anion és kation alapján öntözésre alkalmas típusú, akkor mindenre (ivóvíz céljaira is) alkalmasnak ítéltük. Magasabb SO3 tartalom vagy keménység esetén a talajvizet ivóvízellátáshoz már alkalmatlannak, minősítettük, végül a kedvezőtlen típusú talajvizeket csak ipari célra alkalmazhatónak osztályoztuk. Teljesen használhatatlan minőségű talajvizekkel tehát nem, számoltunk. 2.2123 A RÉTEGVÍZ A rétegvíz kitermelhető mennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szinten- kint igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoztató jellegű érték részben az utánpótlódó, dinamikus készletet, részben a sztatikus készlet egy részének felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok, során természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvíztől, ill. karsztvíztől. Ez sajnos, nem minden esetben, sikerült, de az egybefonó dások nem okoznak számottevő hibát. A vízmérleg célját tartva szem előtt csak a hideg- vízkészletet, vagyis a felső 400—500 m mélységig terjedő rétegekben található vizeket vettük, figyelembe. A termálvizkészletet, a II. fejezet, illetve a termálvízmérleg külön adja meg. A rétegvízkészlet minőségi megosztását a vízmérleg szempontjából nem készítettük el. Feltételeztük ugyanis, hogy minden rétegvíz megfelel — legfeljebb kezelés után — ivóvíznek és ipari víznek. (Öntözésre csak elenyésző mértékben használják és ennek fejlesztése nem is kívánatos.) Ezért minden rétegvizet „A” kategóriába soroltunk. A rétegvíz-készlet tájegységeinek határai nem követik a TVK-egységek határait; ezért a szomszédos területek rétegvized összefüggnek. A rétegvízkészlet megosztását a területarányok és a szétosztott területrészeken lévő vízadó szánt-gyakoriságok alapján végeztük el. Tekintettel arra, hogy a réteg- vízkészlet rendesen csak az előfordulási helyén, vagy annak egészen szűk környezetében termelhető ki, a fenti megosztás okozta tóba sokkal kisebb, mint amit magának a vízkészletnek a meghatározásánál elkövethettünk. Ennek megfelelően, az, 1. sz. TVK-egység rétegvízkészlete kereken, 9,5 m3/s-re tehető. 2.2124 A KARSZTVÍZ A karsztvíz-készletet, a korábbi beszivárgási tanulmányok alapján a hegységekre, ill. hegységrészekre, megállapított vízkitermelési értékekkel vettük számításba. A természetes forrásokat, ill. a meglévő vagy létesíthető mesterséges feltárásokat nem választottuk külön. A karsztvizeknél 2 minőségi osztályt állítottunk fel. A források és víztermelő aknák útján felszínre jutó karsztvizek általában a mindenre alkalmas „A” kategóriába sorolandók. Ettől eltér a bányák útján kiemelt vízmennyiség, amelyet „C” kategóriába tartónak ítéltünk. A karsztvízkészlet geológiai értelemben a szomszédos TVK-egységekkel, műszaki értelemben pedig a karsztra támaszkodó szomszédos rétegekkel s így a, rétegvizekkel és talajvizekkel függ össze. Ennek az összefüggésnek a mértékét ma még nem ismerjük teljesen, de azt tudjuk, hogy sokszor számottevő mennyiségről van szó. A készletek meghatározásánál ezt igyekeztünk figyelembe venni, de 455
