Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2. AZ 1. ÉSZAK-DUNÂNTÜL TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI 2.1 Vízföldtani és talajviszonyok 2.11 A TERÜLET FÖLDTANI FELÉPÍTÉSE A földtani viszonyok ismertetésének célja, hogy egyrészt általános tájékoztatást adjunk a területről, másrészt előkészítsük a „2.44 Mélységi víz” c. fejezetet. Az anyagot alaphegységre, fedőhegységre és medenceüledékekre bontva tárgyaljuk. A hármas tagozódás azonban földtani irodalmunkban nem takar feltétlenül azonos korbeosztást. (A miocén korú rétegeket pl. a Kis-Alföld alatt vagy Somogybán medenceüledékeknek nevezik, míg a Mecsekben a fedőhegységhez sorolják). Az egységes tagozódás érdekében a TVK-ban — a szokásoktól némileg eltérően — az alaphegység, fedőhegység, medenceüledék elnevezést földtani korokhoz kötjük. Így alaphegységi képződménynek nevezzük a Föld őskorától a Föld középkorának végéig, a felső krétával bezáróan keletkezett kőzeteket; fedő- hegységi képződménynek tekintjük a paleogént, vagyis az eocént és oligocént, végül medenoeüle- dékek címszó alatt foglaltuk össze az alsó miocéntől napjainkig keletkezett kőzeteket. Ez a csoportosítás jelenthet ugyan nehézséget, mert pl. a miocén képződmények néha fedőhegység jellegűen jelentkeznek, máskor pedig nem lehet őket a felső oligocéntől szétválasztani. Az oligocén rétegek azonban vízföldtanilag általában kedvezőtlenek és legtöbbször nagy vastagságuk folytán jól elválasztják a vízadásra kedvezőbb, eocénnel végződő és miocénnel kezdődő rétegeket. Az alaphegységek, fedőhegységek és medenceüledékek területi kiterjedését az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti. Az 1. TVK-egység területe földtanilag igen változatos. Legnagyobb medencéjét, a Kis-Alföldet a hozzákapcsolódó győri és komáromi öblözettel K- ről—DK-ről a Dunántúli-Középhegység, (Duna- zug-hegység, Pilis, Vértes, Bakony), Ny-on az Alpok elvégződése határolja. A medencét északon a Duna osztja ketté, és határolja egyben a TVK-egységet is. .111 Alaphegység A terület alaphegysége ókori és középkori kőzetekből áll. Az ókori alaphegység a Soproni és a Kőszegi hegységben a felszínre bukkan. Anyaga: fillit, gnájsz, csillámpala, kvarcit, kevés talkpala és szerpentin, konglomarátum, homokkő, helyenként karbonátos kőzetek is. Vízföldtani jelentőségük csak a karbonátos kőzeteknek van. Ez az ókori alaphegység az alpesi perem töréseivel a mélybe süllyedt és valószínűleg a Rába vonaláig terjed — Nádasd—Komárom határvonallal. Felszínalatti helyzetét a 3. ábra szelvényei mutatják. A Nádasd—Komárom vonaltól keletre az alaphegységet a Föld középkorának üledékes kőzetei alkotják, melyek a Bakonyban, Vértesben, Gerecsében és Pilisben a felszínen vannak. A középkori alaphegység vízföldtani jelentősége nagy, mert sok karbonátos kőzetet tartalmaz. A középhegységben az ún. összefüggő főkarszt kőzet 600—800 m-es vastagságával a karsztvíz fő tárolója. Feküje többszáz m-es vastagságú, jórészt víz/////////: felszíni kristályos pala ; ; ] ; ; ; HTTT 1 i ! 1 i i 1 l.íii 7////////^ fedett kristályos pala ül mm fedett tengeri karbon és perm ■— fe/színi perm és mezozoós vonulat fedett perm és mezozoós medenceatjozi felszíni harmadidőszaki vulkánosság szerkezeti vonat ' 1. ábra. Az alaphegységi képződmények elterjedése 45
