Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
rási adatokkal együtt — rendszeresen gyűjti és 1937 óta évkönyvben is közli a gázlókra vonatkozó mérések eredményeit. Hajózási nehézségeket okozó csekély vízmélységű és kedvezőtlen irányú úgynevezett rossz gázlóként az elmúlt években a vajkai (1837—35—33 fkm), sülyd (1831 fkm), kisbodaki (1827 fkm), Du- naremete—lipóti (1825—23 fkm), bakai (1821 fkm), (1820 fkm), ásványi (1816 fkm), szapi (1809 fkm), káspatkósi (1807 fkm), medvei (1805 fkm), csicsói (1798 fkm) és a g'önyüi (1791 fkm) gázlókat tartottak nyilván. A megfigyelési adatok alapján már az első világháború előtt is foglalkoztak a gázlók kérdésével. Részletes tanulmányt először 1937-ben Horváth Sándor készített a győri folyammérnöki hivatal keretében. Ez a tanulmány az 1924—1936. évi időszakban észlelt változásokra terjed ki. A gázlókra vonatkozó vizsgálat alapjait a gázlók fenékmagasságának és rosszasági mértékének változása képezte 20 dm- es mértékadó gázlómélységet véve alapul (4). A tanulmányt a győri folyammérnöki kirendeltség kiterjesztette az 1937—1948. évi időszakra, 21 dm-es mértékadó gázlómélységet véve alapul (5). Ezek a tanulmányok, a gázlóviszonyok jellemzőit táblázatosán közölték és a rosszasági mértékek változását ábrákon is feltüntették. Az OVH megbízáséból Töry Kálmán 1949-ben készített tanulmányában (8) részletesen vizsgálja az 1923—1948. évek jellemző gázlóadatait és megállapítja, „hogy a 25 dm-nél kisebb gázlómélységek napjai számának maximuma 1928-ban 285, minimuma pedig 1940-ben 41 volt. A 20 dm-nél kisebb gázlómélységiek napjai számának maximuma 1927- ben 213, minimuma 1941-ben 0 volt. A legkisebb gázlómélység 1947-ben és 1934-ben az 1807 ffcm-nél a káspatkósi gázlóban 10 dm volt. A hajózás legnagyobb mértékben az 1947 évben volt akadályozva, mi'koris a gázló rosszasága mértéke 830 dm nap volt”. Ebben a tanulmányban a vizsgálatok során a vízjárás változásán túlmenően már felvetődött a mederváltozások és a szabályozási tevékenységnek a gázlóviszonyok alakulásában játszott szerepe is. Az említett tanulmányokban megadott gázlómélységek a ténylegesen mért mélységeket jelentik és nem a legkisebb hajózási és szabályozási szinthez viszonyítva adják meg a gázlómélységeket. így természetesen a DB-nél alacsonyabb vízállások esetén az adatok kedvezőtlenebbek mintha azok a DB-re vonatkoznának. Az elmúlt évek gázl óvi szörny a ina k vizsg álatát és azok eredményeit Horváth Sándor tanulmányában az alábbiakban foglalta össze (2): A Dunát hajózási szempontok szerint, célszerűségi okokból, forgalmi szakaszokra osztják. Ugyanazon a forgalmi szakaszon belül, az áthaladó hajópark kihasználására mindig a. pillanatnyilag leg- sekélyebb, az ún. csúcsgázlónak (tehát nem feltétlenül ugyanannak a gázlónak) a mélysége a mértékadó. A vizsgált szakasz hajózhatósága tehát a csúcsgázló mélységviszonyaival jellemezhető. A Duna Gönyü feletti gázlós szakasza csúcsgázlóján mért mélységeknek az 1921—1944 és 1946 —1959 évi időszakra vonatkozó átlagos tartósságát és gyakoriságát tüntetütk fel. (A vizsgálatot a 25 dm-nél kisebb mélységekre korlátoztuk. Ábránk világosan bizonyítja, hogy a 15—24 dm között gázlómélységek gyakorisága a második időszakban az elsőhöz viszonyítva számottevően csökkent, a 15 dm-en aluli és a 24 dm-en felüli gázlómélységek gyakorisága pedig nőtt. Megemlítendőnek tartjuk a következőket: 1. a két időszakban a közepes vízhozam 2020, illetve 1960 m3/s; 2. a jégmentes (azaz a hajózási) időszak átlagos tartama pedig 324, illetve 343 nap volt; 3. a második időszák első éveiben a hajóutat, mivel a háború során a mederbe került aknák és az elsüllyedt hajók roncsai még nem voltak mind el- távölítva, nem lehetett a legkedvezőbb helyen kijelölni, végül 4. ebbe a második időszakba esett a vízben rendkívül szegény 1947. esztendő is (Qi947=1390 ms/s.) A hajózási viszonyok javulása elsősorban azzal jellemezhető, hogy a 25 dm-en aluli gázlómélységek átlagos tartóssága, a vízjárás szempontjából kedvezőtlenebb második időszakban, 189 napról 131 napra, a 20 dm-en aluli mélységeké pedig 122,2 napról 86,5 napra csökkent. A folyamszabályozási tevékenység hatékonyságának megítélésére a Duna Gönyü feletti gázlós, szakaszán lévő hajóút néhány jellemző adatát az alábbi táblázatban állítottuk össze (2): Jellemző adatok a Duna 1850—1790 fkm-ek közötti szakaszának hajózhatóságára. Időszak A jeges időszak A hajózási idény 25 d m-nél A kishajózási kisvíznél Viszonylagos gázlórosszaság A vízjárás kedvezöt- len ségének ■6 t o £ if on £ ni >> & E £ u. © Mélység hiány 25 dm-hez nagyobb kisebb-agasabb alacso. nyabb viszonylagos o> M > > C gázló mélységek jégmentes vízállások tartama mértéke dm nap dm nap m3/s 1921—1944 41 324 135 189 304 20 1103 37 1066 5,8 5,7 2020 1946—1959 22 343 212 131 310 33 854 117 737 6,5 5,6 1960 Különbség —19 + 19 + 17 —56 + + —249 + 80 —329 + 0,7 —0,1 —60 360
