Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
Áz ütemezés a területi szükségesség, a beruházási és termelési egységköltségek, az ÉDÂSZ ötéves terve, a kapcsolódó beruházások időpontja, stb. figyelembevételével készült. A II. ötéves tervben (1965-ig): A Márialigeti Erőmű kapacitásnövelő felújítása és bővítése; az alsószölnöki új erőmű; a Csörötneki Erőmű bővítése és a Iíorváthnádaljai Erőmű bővítése és teljes mértékben villamosenergia termelésre történő átalakítása. A III. IV. és V. ötéves tervben (1966—1980): A Felsőcsatári Erőmű bővítése; a Pornóapáti Erőmű bővítése; a Pinkamindszenti Erőmű bővítése; az új Kemestaródfai Erőmű építése; a Bakonyszentlászlói tározó völgyzárógátjának építéséhez kapcsolódóan a Vinyesánderma juri új erőmű; a Magyaróvári malomerőmű átalakítása és bővítése; a Szentpéterfai erőmű bővítése; és az új Csömötei erőmű; A 20 éves tervidőszakon túl építésre javasolható: a Kőszegfalvai új erőmű; a Megyehidi új erőmű; a BÜK III. új erőmű; és a Hegyfalui új erőmű jelenleg még magas megvalósítási költségük és termelési egységköltségük miatt. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése A Dunántúl erősen iparosodott vidéke villamos- energiában igen szegény. A jelenlegi igények kielégítésére a Csehszlovák Szocialista Köztársaságtól és Jugoszláviától villamosenergiát kell átvenni. Ennek ellenére a nagyfogyasztók menetrendszerint vételezik az energiát, olymódon, hogy csúcsidőben egyes fogyasztóknál még így is korlátozásokat kell életbe léptetni. A legfontosabb népgazdasági ágazatok (ipar, mezőgazdaság, közlekedés) villamosenergia felhasználása rohamosan — évente átlag 9—10%-al — emelkedik, Az Észak-Dumntúl részesedése az országos vü- lamosenergia fogyasztásból 1960-ban kereken 25% és ez a részesedési arány 1980-ban is még 21% lesz. Megállapíthatjuk, e terv nagyjelentőségű a terület villamosenergiai-ellátásának szempontjából. A terv jelentőségét növeli, hogy olyan vízfolyások vízenergiájának kihasználására van, mód, mint a Duna, és Rába. A lehetőségek az ország szerény vízerőhasznositási lehetőségeihez viszonyítva jelentősek. Természetesen legjelentősebb villamosenergia termelés szempontjából a Duna hasznosítása, így az értékelés során erről részeltesebben kell beszélni. A magyar—csehszlovák közös vízerőműrendszer értékelésénél téves képes kapnánk, ha az üzemvíz- csatornás vízerőművet és a Nagymarosi Vízerőművet külön-külön vizsgálnánk, azokat önáiló létesítményeknek tekintenénk. Ebben az esetben ugyanis figyelmen kívül maradna az a körülmény, hogy a Nagymarosi Vízerőmű teszi lehetővé duzzasztott bö- géjével, hogy az üzemvízcsatoimás vízerőmű csúcserőműként működhessék és így teljesítménye közel megkétszereződjék. Mint korábban részletesebben taglaltuk, a vízerőművek együttműködő egységes rendszert alkotnak és ezért energiagazdálkodási szempontból együttesen értékelendők. Egyéb vízgazdálkodási szempontból, továbbá a népgazdaság más ágazataira való hatása szempontjából értékelésünkben csak az: 1. sz. vízgazdálkodási terület szempontjait vesszük figyelembe. A vízerőműrendszert eneng'iagazdasági szempontból vizsgálva az 1961. decemberében végzett energiagazdasági értékelés alapján a következő megállapítások tehetők: A vízerőműrendszert terhelő beruházási többlet- költség az egyenértékű hőerőmű és a vízerőműrendszer évi ráfordításainak különbözetéből 2,7 év alatt megtérül. A vízerőműrendszerben termelt energia önköltsége 16%, vagy annál kisebb eszközlekötési hányad esetében alacsonyabb mint az egyenértékű hőerőműben termelt villamosenergiáé. A vízerőrendszer g„ mutatószáma (0,632) kb. azonos az egyenértékű hőerőmű azonos mutatójával. A vízerőműrendeszer létesítése révén az egyenértékű hőerőművel azonos mennyiségű villamosenergiát az együttműködő rendiszer 1,3 millió tonnával kisebb szénfelhasználással képes előállítani (csak a magyar részesedésnek megfelelő félmennyiség). A vízerőműrendszer jövedelmezősége 18%-kal magasabb az egyenértékű hőerőműnél. A vízerőműrendszer révén az. együttműködő energiarendszerben bekövetkező energiatermelés növekedés termelékenysége 40%-kal nagyobb mint az egyenértékű hőerőmű termelékenysége (ügyeimen kívül hagyva a bányászatban dolgozó létszámot). A vízerőműrendszer energiagazdasági vizsgálatának mutatószámúkkal kifejezhető eredményein kívül megemlíthető a vízerőműrendszer megvalósításával járó néhány olyan előny, amely számszerűleg ugyan nem, vagy csak nehezen, értékelhető de hatásaiban mégis fontos a népgazdaság számára. Ezek a következők: A vízerőműrendszer olyan hazai energiahordozót tesz a népgazdaság számára hozzáférhetővé, amely kimeríthetetlen és más módon nem válik felhasználhatóvá. 352
