Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
esztergomi és komáromi oblözetékben, Visegrád— Dömös, Nagymaros—Szob, Nyergesújfalu—Duna- almás szakaszon, E területeiket mind a duzzasztott víz elárasztása, mind a felduzzasztott folyók felől szivárgó vizek ellen meg kell védeni. Biztosítani kell továbbá a védvonalak mentén összegyülekező belvizek átemelését. Az említett öblözetek nagy része jelenleg is árvízvédelmi töltéssel rendelkezik. Az Ipoly és Hron torkolatánál, továbbá részben a Kravany (Moca), az esztergomi és pilismaróti öb- lözetben az árvízvédelmi töltések még nem épültek meg. A Nagymarosi Vízerőmű tervezett duzzasztása következtében a töltéseket ott, ahol ezt a gazdaságosság indokolja, meg kell építeni. A vízerőmű duzzasztóművé csak a 6000 m3/sec-ig terjedő vízhozamokat duzzasztja. Ennél nagyobb vízhozamok esetében a duzzasztás szünetel, és azok folynak úgy, mint eddig. A vízlépcső szelvényében a műtárgyak által előidézett duzzasztás az 1000 éves árvíz esetében, azaz Q=10 500 ms/sec-nál a duzzasztómű, a hajózsilipek és az erőtelep különböző manipulációja mellett 0,8—1,5 m között változhat. Mivel a duzzasztás csak a 6000 m3/s-ig terjedő vízhozamokat duzzasztja, megállapodtak, hogy az újonnan javasolt töltések koronáját és a régi töltések rekonstrukcióját az 1696,25—1713,8 fkm szelvények között a Q=2300 m3/s-os vízhozamra (108,50) a duzzasztóműnél 1,5 m biztonsággal, az 1713.8 fkm-ben pedig 1,41 biztonsággal tervezik. Az 1713,8—1726,9 szakaszon a töltés koronáját a 6000 m3/sec-os árvíz felett (108,00 m) tervezik éspedig az 1713,8 km-ben 1,41 m biztonsággal, az 1726.9 km-ben pedig 1,00 biztonsággal. Innen a vízfolyással szemben, a duzzasztott Q=6000 m3/sec vízhozam mellett az 1765,0 fkrn-ig a töltés 1,00 m- rel kerül a duzzasztási szint fölé. A Duna nagyobb mellékfolyóinak torkolatánál a töltés koronáját a dunai töltés magasságával egyezően vízszintesen építik addig, amíg a mellékfolyó 100 éves vizszintje felett az 1,0 m biztonságot eléri. Ettől kezdve a töltés koronáját 100 éves víz felett 1 m biztonsággal, azzal párhuzamosan javasolják kiépíteni. Amennyiben uj töltéseket terveznek, a korona 5 m széles, a vízi előli rézsűhajlás 1:3, és a száraz; felőli 1:2 lesz. A Duna kis- és közepes vízhozamainak tartós megemelkedése szükségessé teszi a védőtöltések vízfelőli rézsűjének a hullámverés és jég elleni biztosítását. A rézsűvédelemre az 1695,25—1740,0 fkm szelvények között a 2300 m3/sec, az 1740,0 fkm szelvénytől felfelé pedig a 3760 m3/sec vízhozamhoz tartozó duzzasztási görbe a mértékadó. A hullámveréstől és jégzajlástól veszélyeztetett töltések vízfelőli rézsűjének védelmét kavicsos-homok szűrőrétegre helyezett betonlapokkal, vagy kőburkolattal javasolják megoldani. A védelem az 1696,25 íkm- nél (Nagymaros) 1,00 m-rel az 1768 fkm-néi (Ko- marno) és attól felfelé 0,40 m-rel ér a mértékadó duzzasztott vízszint fölé. Nagymaros és Komamo között a biztonsági méret lineárisan változik. Azokon a szakaszokon, ahol a duzzasztott vízszint a hullámtéren nincs magasan a terep felett, a töltés vízfelőli lábánál 10 m széles padikát javasolnak a duzzasztott szint magasságában. A töltések alatti vízátbocsátó talajrétegeken átszivárgó víz elvezetésére — a töltésekkel közel párhuzamosan vezetett — nyílt vagy zárt szavárgó- csatomákat tervezték. Ezeknek, vizét szivattyútelepek emelik át a folyóba. A belvizek levezetésére ezután is a meglévő belvízcsatornahálózat, továbbá néhány régi és újonnan tervezett szivattyútelep szolgál. Természetesen a szivattyútelepek a jövőben nagyobb teljesítménynyel és általában hosszabb üzemidővel, illetőleg állandóan fognak dolgozni. A szivattyútelepek tervezésénél figyelembe vették a duzzasztott vízszintből származó szivárgást Q=3760 m3/s vízhozamnál 108,00 duzzasztási szintnél, vagy pedig Q=2300 m3/sec vízhozamnál 108,50 m duzzasztott szintnél. A belvizek elszivárgásánál a 25 évemkint egyszer előforduló max. csapadékot vették figyelembe. Magasabb vízállásoknál, vagy nagyobb csapadék esetén, vagy azok egyidejű előfordulásánál a csatornák vízszintje a terepszintig emelkedhet. A duzzasztás káros hatásainak megakadályozásához szükséges létesítmények tervezésénél nem volt minden esetben műszakilag lehetséges sem célszerű csupán a jelenlegi állapot megtartása. A védelmi létesítmények megépítésénél tehát az új építés utáni helyzet a jelenlegihez viszonyítva javul. Ezért szükséges a beruházási és üzemi költségeket az energiagazdaság és a más népgazdasági ágak között megosztani. A topográfiai adottságok figyelembevételével a magyar területen, az 1. sz. vízgazdálkodási körzet területén az alábbi zárt öblözeteket, illetőleg az öblözetek közötti partszakaszokat különböztetjük meg: Esztergomi öblözet, Nyergesújfalu—Dunaalmás szakasz, Komáromi öblözet, Komárom—Gönyü szakasz és a dunai szigetek. Esztergomi öblözet Az 1717,5—1731,5 fkm-ek közötti partszakaszon fekszik. Délről az Esztergom—Nyergesújfalu között vasútvonal határolja, területe 2196 ha. Az öblözet — kivéve Esztergom városát és Tát községet — nincs az árvíz ellen, megvédve. A duzzasztás káros hatásának kiküszöbölése céljából a következőket tervezik: Védtöltés Esztergom és a Halas patak között, a Prímás, Nyáros és Táti szigeten keresztül 14,83 km hosszúságban. öblítő zsilipek a lezárt Duna-ágak frissítő vízzel való ellátására; Primás-ágnál 2 mVsec, Táti szigetnél 4 m3/sec. Szivattyútelepek a tározómedienceként és szivárgóként szolgáló holt Dunaágaknál. Esztergomi szivattyútelep 2 m3/sec, Rozmártelepi szivattyútelep 5 m3/sec teljesítménnyel. Szivárgócsatorna létesítése 870 fm és szivárgó kútsor építése 1470 fm hosszban a védtöltések mentett oldalán. 343
