Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
X. fejezet. Vízerőhasznosítás
ruházási költségéből a tényleges károk elhárítására szolgáló hányadot az erőműre, a többlettermést erdeményező hányadot a népgazdaság mezőgazda- sági ágazatának kell hárítani. A szivárgó csatornák és az öntözések a .jelenleginél kedvezőbb talajvízgazdálkodást tesznek lehetővé, és így eredőben a Szigetközön a mezőgazdasági helyzet kedvezőbbé válik. Az erdészeti károk. A Duna, hullámterén terül el Magyarország papírgyári nyersanyagának jelentős részét biztosító, fcb. 6000 ha kiterjedésű nyár- és fűzerdeje. Az üzemvízcsatornás vízerőmű tározója által elfoglalt terület, az állandó -vízborítás miatt erdősítésre nem alkalmas többé, de ki kell termelni a hullámtéri erdőállomány legnagyobb részét is, mert a lesüllyedt talajvízszinthez már nem tud alkalmazkodni a meglévő erdők gyökérzónája, és így azok kipusztulásával kellene számolni. Az erdőállományt pótolni kell. Az alatt a 20 év alatt, amíg az erdők ismét beérnek, a terméskiesést az Erdészeti Tudományos Intézet hektáronkint 35 110 Ft-ban állapította meg. Az erdőgazdaság tőkésített kára magyar területen: 3065 ha -35 110 Ft/ha = 107,6 millió Ft. Az üzemvízcsatornás vízerőmű a Szigetköz belvíz helyzetét csak közvetve, kedvező értelemben befolyásolja. A Szigetköz területének túlnyomó részén ugyanis a talajvíz szintje a jövőben alacsonyabban fog elhelyezkedni, így a talaj vízbefogadóképessége növekedni és a belvíz mennyisége csökkenni fog. Ez a javulás még a Szigetköz alsó részén is előreláthatólag jelentkezni fog, az alvízi mederkotrás vizszintcsökkentő hatása eredményeképpen. Közlekedési berendezések. Az üzemvízcsatoma — miután az a Duna balpartján halad — magyar területen közlekedési utat nem érint. A dunakiliti duzzasztóműhöz annak megközelítése céljára bekötőutat kell építeni. Áttelepítés és ivóvízellátás. Magyar területen a tározó területére eső néhány házat át kell telepíteni. A Szigetközben jelenleg 9 olyan község van, több mint 12 000 lakossal, amelyek az ivóvizet talajvíz- kutakból nyerik, és amelyek a talajvízszin süllyedése miatt ivóvíz nélkül maradnak. Ezekben a községekben utcai közkutas vízvezetéket terveztek, amely a vizet a mélyebb talajvízrétegekbe lefúrt kutakból nyeri. Ezzel — amellett, hogy a vízerőmű üzembehelyezése után is biztosítható a községek vízellátása — javul a községek vízellátási helyzete, mert a fertőzött felszíni talajvíz helyett, a mélyebb és tiszta talajrétegből kapják, zárt vezetéken keresztül a jó ivóvizet. Mederszabályozási munkák. A Duna jelenlegi medre az üzem vízcsatorna üzembehelyezése után az állandó 100 m3/s vízhozamon kívül csak az árvizek 4000 m3/s-on felüli részét vezeti le. Ezért 10 km összhosszban átlag 10 m3/fm kőmennyiséggel számolva a szabályozási műveket ki kell egészíteni. A Mosoni-Dunaág alsó torkolati szakaszát — a csúcsüzem okozta erős vízszíntváltozások káros hatásának kiküszöbölése céljából 10 km hosszban kb. 5 m3/fm kőmennyiséggel biztosítani kell ugyancsak. Védelmi létesítmények Csehszlovákia területén Miután a Duna-balpartá csehszlovák területnek, a Csallóköznek geológiai és hidrológiai felépítése, a terepszint magassága, települési viszonyai csaknem azonosak a Szigetközével, ezért az üzemvízcsatornás vízerőmű létesítése ott közel azonos hatásokat vált ki, mint az ismertetettek, és a védekezés e hatások ellen hasonló módon, történik, mint a Szigetközben. Fokozottabban jelentkezik azonban csehszlovák területen az erőműnek a településekre, közutakra és a belvízrendszerekre vonatkozó hatása annak következtében, hogy a balparton vezetett csatorna 3 községet vág el a hátországtól, jelentős területet foglalnak el a műszaki létesítmények, továbbá néhány alárendelt jelentőségű közutat és belvízrendszert metsz keresztül. Részletes ismertetésük nem tartozik e feladat keretébe. Nagymarosi Folyami Vízerőmű A Nagymarosi Vízerőmű vízlépcsője a Duna 1696,25 fkm szelvényében, tehát a 6. sz. vízgazdálkodási területen fekszik. Ezért a vízlépcsőnek és a csatlakozó védelmi létesítményeknek a 6. sz. területre eső részét itt nem ismertetjük. Megjegyezzük azonban, hogy a vízlépcső rövid leírását a „Vízerőműrendszer általános elrendezése” című fejezetben megadtuk, továbbá, hogy a nagymarosi duzzasztás elleni védekezés a 6. sz. területen az ún. Visegrád —Dömös szakaszra, a Pilismaróti öblözetre és a Nagymaros—Szob—Ipoly szakaszra terjed ki. A következőkben a nagymarosi duzzasztás hatása elleni védelem alapelveit, majd az 1. sz. vízgazdálkodási területre eső védelmi létesítményeket ismertetjük. A duzzasztás hatása és a védekezés alapelvei. A nagymarosi vízlépcső megépítése következtében megemelkedik a Dunának és mellékfolyóinak vízszine. A vízszinemelkedés mértéke a természetes vízállásokhoz képest a vízlépcső szelvényében 1040 m3/s vízhozamnál 7,34 m, 2300 m3/s-nál 6,00 m és 6000 m3/s vízhozamnál 2,69 m. A Dunán a duzzasztás a legkisebb vízhozamok idején 110 km-es szakaszon (Medve) érvényesül, az Ipoly folyón kb. 11 km, a Garamon 12 km, a Nyitrán 26 km, a Zsitván 15 (km, a Kis-Dunán 20 km és a Mo- soni-Dunaágban 15 km (Győr) hosszú szakaszon a torkolattól számítva. Meg kell jegyezni, hogy a duzzasztás tényleges hatása ennél rövidebb folyószakaszon érvényesül, kb. a középvízi duzzasztás határáig. Az elvégzett vizsgálatok szerint a jelenlegi állapotban a folyók vízjárásának hatása a Duna és mellékfolyói mentén húzódó, alacsonyfekvésű, aránylag keskeny területsávon észlelhető, éspedig a Duna balpartján az Ipoly torkolatánál (Chlaba— Salka—Szob—Letkés), a Hron torkolatánál (Sturo- vo—Nána—Kamenny Most), Kravany és Iza öblö- zetében, a Váh, Maly-Dunaj, Nitra és Zitva torkolatainál lévő öblözetefcben (Komámo—Kolárovo Nővé—Zámky) és a Komámo—Medvedov szakaszon, továbbá a Duna jobbpartján a pilismaróti, 342
