Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
IX. fejezet. Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme
Á területen 155 db szennyvíztisztító kisberendezés található, melyek 6940 m3/nap házi szennyvizet kezelnek. A kisberendezések túlnyomó része azonban elavult, kezelésük gondatlan, vagy egyáltalán nem történik, tisztítási hatásfok igen csekély. Az ipari létesítmények összes vízkibocsátása 4,1 m3/sec; ennek a mennyiségnek 55%-a ipari és fekáliás szennyező désű, a többi szennyezetlen (hűtővizek, stb.). Az összes vízkibocsátás 42%-a ipari szennyvíztisztító berendezésekben kerül részleges, ill. teljes tisztításra, 7%-át kommunális hálózatba vezetik be, 51%-a pedig közvetlenül a befogadóba kerül. Az ipari és fekáliás szennyeződésű vízkibocsátásból 0,90 m3/sec (80 000 m3/nap) jut a befogadókba minden tisztítás nélkül. A keletkező káros ipari szennyvizek (mérgező, dán, fenol, kátrány, lúg, sav, olaj és magas szerves- anyag tartalmú stb.) mennyisége 0,75 m3/sec (64 600 m3/nap), ennek azonban mindössze 42%-át hatástalanítják, a többi maradéktalanul fejti ki romboló hatását a befogadókban. Az ipatri létesítmények lakótelepein a csatornahálózattal ellátott lakósok száma 10 500 fő, a levezetett szennyvíz mennyisége 3450 m3/nap. 1.211 Központi csatornaművel ellátott települések Győr Csatornahálózattal ellátott lakóslétszám 45100 fő, azaz a belterületi lakosság 64%-a. A csatornahálózat összes hossza 68 km. A síkvidéki jellegnek megfelelően, azonban az esések nem megfelelőek. A terepnek nincs esése a befogadó Mosoni-Duna felé, ezért a csatornázást csak átemelőteLepek közbeiktatásával lehetett megoldani. A jelenlegi csatornákhoz újabb csatlakozásokat építeni a hálózat végpontjainak magas fekvése miatt nem lehet. A csatornarendszer gerince az 1903-ban épített 240-es 0 belvárosi főgyűjtő. A belvárosi 12,5 km 0 35-ös szelvényű csatorna elavult és a bombázások is megrongálták. A főgyűjtő végpontján, a va- gongyár és erőmű mellett van a szivattyútelep, mely magas vízállásnál a Mosoni-Dunába emeli át a szenny- és csapadékvizeket. A telep a szennyvizek tisztítását nem biztosítja, mart csak durvarács- csai és iszapfogó medencével rendelkezik. A város csatornahálózata egyesített rendszerű, a levezetett szennyvíz mennyisége 36 000 m3/nap, melyből 20 100 m3/nap ipari eredetűA csatorna elvezetőképessége 336 000 m3/nap. Zápor esetén a csatorna emésztőképessége nem elegendő. Ennek oka az, hogy a 8 db átemelőtelep régi, s a megnövekedett igényeket főként záporok idején nem tudják kielégíteni. Legégetőbb a helyzet a gyámegyedi átemelőteilepnél, de súlyos a helyzet a Petőfi hídi átemelőtelepnél is. A város jelenleg központi szennyvíztisztító-teleppel nem rendelkezik. A szennyvizek tisztítás nélkül kerülnek a befogadó Mosoni-Dunaágba. Győr város ipari üzemeinek összes vízkibocsátása 71 300 m3/nap: ebből ipari és fekáliás szennyeződésű 15 800 m3/nap, nem szennyezett 55 500 m3/nap. Ennek a szennyvízmennyiségnek azonban csak igen kis része, mindössze 4250 m3/nap kerül ipari tisztítóberendezésekben részleges tisztításra. A káros ipari szennyvizek mennyisége 6580 m3/nap, ebből hatástalanítva 480 m3/nap. A városi csatornahálózatba 30 ipartelep 20100 m3/nap ipari szennyvízmennyiséget enged be. Az üzemek általában, miniden tisztítás nélkül bocsátják szennyvizüket a közcsatornába,. Ez igen, kedvezőtlen állapot, mert a kisesésű csatomákban nagy a hordalék leülepedése és így gyakori tisztítás szükséges. A többi ipari üzem részben a Mosoni-Dunába, illetve az Iparcsatornába vezeti közvetlenül a szennyvizét. Sopron Sopronban, az első csatornákat 1840-ben létesítették. A város csatornahálózata az; 1911. évben készült terv alapján, elválasztó rendszerben, épült, de egyes szakaszain még átmenetileg egyesített csatom,ázás’ van. Jelenleg a városban 3 csatornarendszer üzemel: 1. csapadék csatorna 17,7 km 2. szennyvíz csatorna 29,2 km 3. egyesített rendszerű 13,3 km A 17,7 km hosszú csapadékhálózat az esővizeket a városon átfolyó két patakiba — Bánfalvi és Ikva, patakba vezeti. A Lövér városrészről a csapadékvizek a Bánfalvi patakba, a 2 patak közti területről pedig a legrövidebb úton részben a Bánfalvi, részben az Ikva patakba jutnak. Az Ikvától ÉK-re fekvő terület csatornái mind az Ikvába ömlenek. A csapadékcsatorna végső szelvénye 60/40-es tojás- szelvény, aminek elvezetőképessége 25 900 m3/nap. Ez a vízelvezetőfcépesség a helyi csapa dékviszo- nyokmak nagy általánosságban megfelel. Szennyvízcsatorna-hálózattal ellátott lakoslétszám 28 280 fő, azaz a belterületi lakosság 72%-a. A szennyvizek elvezetése a csapadék elvezetéséhez’ hasonlóan történik. A Lövér rész szennyvizeinek befogadója a Bánfaivá patak. A további területekről a szennyvíz túlnyomórészt az Ekvába jut. A szennyvízcsatorna végső szelvénye 120/180 cm tojás- szelvény. A csatornahálózatba átemelő telep beiktatva nincs. Levezetett szennyvíz mennyiség 6200 m3/nap, melyből’ 2400 ms/map ipari eredetű. A városnak központi szennyvíztisztítótelepe jelenleg nincsen. A szennyvizek minden tisztítás nélkül kerülnek a befogadó Ikva és Bánfalvi patakba. A város ipari üzemeinek összes vízkibocsatása 3070 m3/nap: ebből ipari és fekáliás szennyeződésű 2910 m3/map, nem szennyezett 160 m3/nap. Ipari szennyvíztisztító berendezésben 30 m3/nap mennyiséget tisztítanak, azt is csak részlegesen. A káros ipari szennyvizek mennyisége 1785 m,3/map: ebből hatástalanítva 235 m3/na,p. A közcsatornahálózatba 17 ipari üzem 2400 m3/nap tisztítatlan szennyvizet vezet be. Tekintve, hogy a városon átfolyó patakok vízhozama az év nagy részében a szükséges hígítást nem biztosítja, a két patak tulajdonképpen szennyvizet szállít, amely — különösen nyáron — kellemetlen 298
