Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
tében lévő városi kórház független vízellátással rendelkezik, víztermelő helye a kórház területén lévő ún. Török forrás. Az összes víznyerőhelyek karsztvizet szolgáltatnak, napi 2890 m3 mennyiségben. Tata I. és II. kerület jelenleg külön vízvezetékhálózattal rendelkezik. A két vezeték összekapcsolását a vízműfejlesztéssel kapcsolatban megtervezték. A vízvezetékhálózat hossza 14 km. Tározásra jelenleg a kertvárosi 50 m3 befogadóképességű víz- torony szolgál. A víznyerőhelyek védőterülete nincs kellőképpen kialakítva, így a termelt ivóvíz közegészségügyileg sokszor kifogásolható. Klórozó berendezések beépítése- az összes víznyerőhelyen folyamatban van. A termelt vízből az ipari üzemek 100 m3-t használnak fel. Tatán a vízvezetéfchálózat kiépítése 1953 évben indult meg. A fejlődésre jellemző, hogy amíg 1958 évben a vízmű termelése mindössze 216 m3/nap volt, addig a jelenlegi víztermelés 2890 m3/nap, mellyel 8420 fő (49 %) ivóvízellátását biztosítják. Tatabánya város 1949. évben alakult Tatabánya, Felsőgalla, Bánhida és Alsógalla községekből. A további fejlődés során a meglévő régi községek mellett két új városrész alakult ki: az 'Újváros és a Kertváros. A város igen nagy kiterjedésű. A városban az ivóvízellátást egy vízműrendszerbe bedolgozó három víznyerőhely biztosítja, melyek 1960. évi adatai a következők: Víznyerőhely Napi víztermelés karsztvízakna 7 560 m3 1038. sz. mélyfúrású kút 2 600 m3 VI. sz. ipari vízakna 2 400 m3 összesen: 12 560 m3 A Turul alatti 772/1. és II. sz. mélyfúrás, amelynek kapacitása 2160 m3/nap tartalékként szerepel. A lakosság ivóvízellátását részben házi bekötésekkel, részben utcai közkifolyókkal biztosítják. Az ellátottak száma 42 500 fő (86 %). A csőhálózat hossza 126 km. A kedvezőbb nyomásviszonyok megteremtése és a víztermelés gazdaságosabbá tétele céljából a város vízellátását három magassági övezetre tervezik bontani. A három övezet határai az alábbiak: az alsó I. sz. övezet határai 145—190 m szint között, a középső II. sz. övezet határai 190—220 m szint között, a felső III. sz. övezet határai 220—286 m szint között. A három övezetre való bontás munkái 1957. évben megindultak és jelenleg is folyamatban vannak. Az ivóvíz tározására igénybevehető és működő tározók és kapacitásuk: Üj medence 3000 m3 X. sz. tartály (2x500 m3) 1000 m3 Kálvária hegyi I. tartály 200 m3 Kálvária hegyi II. tartály 60 m3 Összesen: 4260 m3 Tekintettel arra, 'hogy az ivóvízként felhasznált víz karsztvíz, a 12 kijelölt helyen hetenként, további hét kijelölt helyen (víznyerőhelyek és tározók) negyedévenként történik vízmintavétel és a víz minőségének ellenőrzése. A VI. sz. ipari vízaknából kikerülő ivóvizet állandóan klórozzák. A napi vízmennyiségből naponta 1 500 m5-t használt fel az, ipar. Jelentősebb ívövizíogyaszto üzemek: Tatabányai Cement és Mészmű, Tatabánya alsó vasútállomás, Tatabányai Szénbányászati Tröszt XIV. aknája és a Szállító Üzem. A többi nagy vízfogyasztó üzem saját vízmüvéből biztosítja ipari vízigényét, illetőleg bányavizet használ fel ipari célra. A hálózati vízveszteség nagy. Ennek oka egyrészt a terület alábányászottsága, másrészt a régi, meghibásodott szerelvények. Nagyon sok a csőtörés. 1960. évben 506 esetben fordult elő. A szivattyúzási költségek csökkentése érdekében feltétlenül szükséges a három övezetre való bontás befejezése, amikor is megszűnik az a hiányosság1, hogy a két övezetben, az alacsonyabb szinten települt lakosság legkisebb vízhiány esetén a rendelkezésre álló vízmennyiséget felhasználja és a magasabb szinten települt lakosság víz nélkül marad. Almásfüzitő község az Almásfüzitői Timföldgyár új lakótelepéből az ún. nagy kolóniából alakult önálló községgé az 1957—58-as években. Az új község ivóvízellátását biztosító vízműrendszer vizét a község közvetlen közelében lemélyített 3 db fúrt és 2 db ásott kútból szerzi be. A fúrt kutakból búvárszivattyúkkal, az ásott kutakból centri- fugál-szivattyúkkal 2 db 125—125 m3 befogadóképességű tárolótartályba nyomják a vizet. A tartályokból történik a hálózat táplálása. A vízszolgáltató helyek napi termelési kapacitása 330 m3 talajvíz, 350 m3 rétegvíz. A vízmű a község lakosságának 99 %-a részére biztosít vízellátást. A község területéhez tartozik az Almásfüzitői Timföldgyár régi lakótelepe, az ún. kiskolónia, melynek vízellátását a Timföldgyári üzemi vízmű biztosítja. Az ivóvízhálózat körvezetékes rendszerű. Hosz- sza 12 km. Anyaga folytacélcső, állandóan korrodál, ami gyakori meghibásodást okoz. Csolnok község és a hozzátartozó Rákóczi telep vízellátását két egymástól független vízműrendszer biztosította. Az I. sz. vízmű vizét a Szénbányászati Tröszt I. akna mészkő vetőjéből kapta, ahonnan a víz egy külszíni medenoébe, majd az ivóvíz- hálózatba került. A víznyerőhely 1961 év elején a karsztvízszint lesüllyedése miatt megszűnt. A II. sz. vízműnek két víznyerőhelye van. A bányában öreg műveleteken keresztül, egy 5 m3-es szűrőgáton át megtisztítva jut a karsztvíz egy betonból készült vízgyűjtő medencébe. Ebből a medencéből szivattyú nyomja a vizet a külszínre egy 35 m3 befogadóképességű beton vízmedencébe. A II. sz. akna másik víznyerőhelye egy régi iszapoló ereszke. Ebben az ereszkében homoikkő rétegekből jóminőségű víz fakad, amit szivattyú nyom a fentiekben említett külszíni 35 m3 befogadóképességű medencébe. 35 1 TVK 273
