Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

VII. fejezet. Halászati vízhasznosítás

iszaptömeget hord le évente a vízgyűjtőről. Jelenleg a tó üzemen kívül van.

A Bakonyszücsi Tsz tó 1955-ben épült. A tsz 1956. évi feloszlása miatt a tó községi tulajdonba került, ott van jelenleg isi. Azóta nines benépesítve. A káros növényzet kiirtása és fertőtlenítése után a tó üzembe helyezhető.

Pápai Kossuth Tsz. halastó 1956-ban épült. Jó állapotban van, de nem üzemel, mivel 1959-ben hasvizkóros volt az állomány és a tsz emiatt elvesztette kedvét, pedig a tógazdaság szükséges Pápa város halellátása érdekében. Kevés fenntartási munkával fertőtlenítés után üzemelhető.

Ugod Szabadság Tsz halastava 1954-ben létesült, Jelenleg nem üzemel. Fenntartási munka elvégzése után üzemelhető.

Ez utóbbi tsz-gazdaságok szomorú üzemelési állapota azzal magyarázható, hogy a megyében nincs halászati felügyelő, akihez a tsz-ek szakkérdésekkel fordulhatnának. Legjobban mutatja ezt a Pápai tó példája, melyet a tsz nagy kölséggel megépített és egy hasvizkóros fertőzés után, — mely nem ritkaság — a tógazdaságot nem üzemeli.

1.23 A HASZNOSÍTÁST AKADÁLYOZÓ ÉS ELŐMOZDÍTÓ TÉNYEZŐK

Súlyos hátrány az 1. számú Észak-Dunántúli Vízgazdálkodási Keretterv területén a rajkai zsilip kezelésének árvédelmi szempontból állandósított lezárása és ennek következtében felvízi szakaszának a feliszapolódása, melynek folytán a Mosoni Dunaágban előálló kisvíz a Dunaág gyors elhínáro- sodását okozta, amelyben viszont a halászok képtelenek hálóval halászni és ezáltal haltermelésük érzékenyen csökken.

Legsúlyosabb probléma azonban egyes vízfolyásoknál a beléjük bocsátott szennyvizeikkel kapcsolatban jelentkezik. Állandó panaszokat okoznak a gyári vízszennyezések, amelyek nagyarányú hal- pusztulást okoznak.

Sennyvizeikkel súlyos károkat okoznak:

a) az Ajka—Úrkút körüli bauxitművek a Torna patakban, mely még a befogadó Marcal folyó medrében is úgyszólván a torkolatig érezteti káros, halpusztító hatását,

b) a Dorogi Szénlepároló szennyvize a Kenyérmezei patak halállományát irtotta ki és annak megszüntetéséig az esztergomi tógazdaság felújítása sem létesülhet,

c) a tatabányai szénlep árolók és vegyiművek a Galla patak és az Által-ér halászatát teszik tönkre.

d) az Aszári Keményítőgyár és az Ácsi Cukorgyár a Concó patakot teszi hasznavehetetlenné a gyártási időszak alatt,

e) Sopron város tisztítatlan szennyvize az Ifcva folyón végig kiirtotta, a halakat,

f) a Petőházi Cukorgyár az Ikva alsó szakaszán és a Hansági főcsatornában öli ki évről-évre a halállományt.

Sopron városában a városi vízellátás és a halászat érdekei között van ellentét. A város növekvő vízszükségletét részben a Kistómalom forrásos környékéről igyekeznek kielégíteni, ami által a Kisés Nagytómalom, mint horgászvíz kerül hátrányos

helyzetbe.

Egyes halastavaknál általános jelenségnek tekinthető az árapasztók hiánya, amelyek rendkívüli árvizek előfordulása esetén az árvizek kártétel nélküli továbbvezetését nem biztosítják. Ezért e hiány kiküszöbölésére a tavak megfelelő méretű árapasztó zsilipekkel építendők át.

A tatai Nagy-tavon átfolyik az Által-ér vize és ha a nyári tetemes párolgás okozta vízveszteség ellen- súlyozására a tavat szinültig telve tartják, intenzív záporvizek bekövetkezése esetén az már árvíztárolásra nem használható fel. Ennek következtében fordult elő az 1953. évi rendkívüli árvíz alkalmával, hogy a tó vize a partmenti belsőségeket elöntötte és a Kühtreiber pataknak Tata város alatti szakaszán is káros kiöntések keletkeztek. Ezért a tó árapasztó zsilipéit kifogástalan állapotban kell tartani és: gondosan, kezelni.

A halastavak sok esetben, az árvizek hullámainak lecsökkentésére, vagy pedig ipari vagy mező gazdasági célokat szolgáló víztárolásra is alkalmasak.

Az Ászári Keményítőgyár üzemvizének részben való tárolására szolgálnak a következő korábbi halastavak, amelyekbe most már csak járulékosan helyeznek halat, nevezetesen a Feketevízi, Hánta— Nádasd-pusztai, Nagybéri, Bíróréti és Saliházi tavak, amelyek vízfelülete mintegy 35 hektár és tárolóképessége kb. 350 000 m3. A Bábolnai Állami Gazdaság öntözőtelepeinek víztárolására szolgálnak a következő járulékos tavak, a Tárkány-ölbői volt halastó, továbbá a Nagytarcsi, Kistarcsd és a Kerékteleki tó összesen 35,5 hektár vízfelülettel és kb. 355 000 m3 tárolóképességgel. Végül a Szőkepusztai Állami Gazdaság öntözőtelepeinek vízellátását szolgáló tárolótó 16,5 hektár vízfelülettel és 172 000 m3 tárolt vízmennyiséggel, ez a tó azonban bár 1960-ban elkészült, csak az 1961. év tavaszán került üzemelésbe. A járulékos tavak összegének tárolóképessége együttesen 773 000 m3.

A Rába vízrendszer Vas megyei területén számottevő járulékos haltenyésztés nem volt és a jelenben sincs.

A járulékos haltenyésztés a Marcal vízrendszer Veszprém megye területén a mlútban nem fordult elő.

A halászattal hasznosított vízterületek nagyságát és megoszlását, valamint az azokon 1960. évben elért halfogási eredményeket feltüntető adatokat külön a természetes vizeikre, külön a mesterséges tavakra, továbbá a másodsorban halak behelyezésére is, de főleg egyéb tárolási célokra használt járulékos tavakra tételenként kimutatásokba foglaltuk és azok sorszámai egyeznek az 1:100 000 méretarányú tájékoztató helyszínrajzon feltüntetett vizek mellé írt sorszámokkal.

E kimutatások végeredményei a következők:

Az 1. sz. TVK területén gyakorlatilag is halászott természetes vizek, vízfolyások és tavak kiterjedése Győr-Sopron megyében 6189 hektár és Komárom megyében 2247 hektár, a két északi megyében tehát összesen 8436 hektár, — normális vízellátás mellett.

Az 1. sz. TVK-ba tartozó Veszprém megyei ber260