Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
teleppel. Az árvizek kiöntése ellen 387 km hosszúságú töltéseken védekezett a Rába, a Kis-Duna, a Rábca, a Marcal és a Lajta folyók mentén. A Rába folyó medrét 80 km hosszban szabályozta Győrtől Sárvárig. A gyors hírközlés érdekében 163 km hosszúságú saját távbeszélővonalat épített ki. A társulat székhelye Győrött volt. Működése ugyan a Rába, Répce és Marcal vízgyűjtőjének felső dombvidéki részére nem terjedt ki, de azért az egész vízgyűjtőterület vízgazdálkodásának a rendezését a természeti adottságokat kihasználó vízépítményekkel kielégítően megoldotta. A volt Szigetközi Ármentesítő Társulat 1892-ben alakult és 37 626 km területen 209 km hossz bel- vízcsatomhálózattal rendelkezett, mely csatornák 8 szivattyútelepen át vezették el a mezőgazdaságra káros vizet. A Nagy-Duna és a Mosoni-Duna árvizei ellen 93 km hosszú árvízvédelmi gáttal védekezett, amelyen 92 km hosszú távbeszélő vonala is volt. A társulat Győrben székelt. A volt Dunaalmási Vízmentesítő Társulat 1926- ban alakult. Védgátakat épített a Fényes patak és a Kühtreiber vízfolyás torkolati szakaszán a Duna bejátszó árvizei ellen. Azonkívül a tatai völgy belvizeit vezette le a Dunába, székhelye Dunaalmá- son volt. A Cuhai Bakonyéri Lecsapoló Társulat székhelye Mezőőrsön volt és a Bakony-ér völgyének káros vizeit rendezte Gönyűtől felfelé 40 km hosszban. A Gönyűi Nyárivédgát Társulat a Mosoni-Duna- ág betorkollása alatti Nagy-Duna jobbpartján 3 km hosszban épített a közepes árvizek ellen nyárigátat, amellyel 166 ha mezőgazdasági ingatlant védett a gyakori elöntésektől. A Felső-Marcal Lecsapoló Társulat 316 ha, az Ikervári Rétöntözőtársulat 253 ha területen végezte a vízi munkákat. A társulatokon kívül működött még az állami Folyammérnöki Hivatal, amely 1920-ban került Pozsonyból Új-Szőnybe — a mai Komáromba — majd 1921-ben véglegesen Győrbe. E hivatal hatáskörébe tartozott a Duna-folyam magyar—csehszlovák szakasza Szobtól Rajkáig 142 km hosszban. Feladata volt a folyamszabályozási művek, úgymint a párhuzamművek, mederelzárások és partbiztosítások, valamint sarkantyúk és keresztgátak építése, fejlesztése és mindenkori fenntartása. Hatáskörébe tartozott a dunai kotrások engedélyezése is. A kultúrmérnöki hivatalok közül a Szombathelyit 1895-ben állították fel, a győri 1922-től működött. Feladatuk volt a kisebb vízfolyások medrének rendezése és fenntartása, a vízmosásos völgyek megkötése, az elnedvesedett területek lecsapolása, iR. alagcsövezése, az öntöző telepek kijelölése és építése, továbbá hatósági szakértői közreműködés utak. vasutak építésénél, lakó- és ipartelepek telepítésénél, továbbá ivóvízellátási és szennyvízelvezetési kérdésekben. A vízügyi szolgálatnak 1948-ban történt egységesítése előtt tehát Észak-dunántúlon 9 önálló társulat és három áRami vízügyi hivatal működött. A rendszeres vízügyi építési és fenntartási tevékenységet, valamint szükség esetén árvíz és belvízvédekezést folytató társulatok a megelőző idők egyedi, elszigetelt vízépítkezéseivel szemben lényeges előrehaladást jelentettek. Az egyes társulatok általában jól működtek, a feladatokat a saját érdeküket tekintve kielégítően megoldották. Különösen nagy szerepe volt a két legnagyobb társulatnak, a Rába- szabályozó Társulatnak és a Szigetközi Armente- sítő Társulatnak. Azonban a terület egész vízgazdálkodását tekintve, a szükséges feladatok egységes, komplex szemléletű megoldását a társulatok nem tették lehetővé, sőt sok esetben azt egyenesen megakadályozták. Egy-egy feladat mikénti megoldása a nagybirtokok egyéni és helyi érdekeitől, valamint a társulat anyagi erőforrásaitól függött. Előfordulhatott, hogy egy gazdagabb, vagy jobb összeköttetéssel rendelkező társulat olyan vízi munkálatokat hajtson végre, amely műszakilag még nem indokolt, sőt egyenesen káros volt, mert egy lejjebb fekvő érdekeltség' nyakába zúdította a vizeket és ezzel esetleg a vízfolyás alsóbb szakaszán népgaz- daságilag nagyobb kárt okozott, mint amennyi előny származott a felső szakasz helyi vízrendezéséből. A vízügyek államosítása tehát a felszabadulás után a tervgazdálkodás bevezetésével teljesen időszerűvé és szükségessé vált. A 6.060/1948. VI. 2. Korm. sz. rendelet államosította a társulatokat és a meglevő állami vízügyi szervek összevonásával az összes vízgazdálkodási feladatok egységes irányítására létrehozta az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt. Ez az intézkedés igen jelentős lépés volt vízgazdálkodásunk fejlődésének történetében. Megnyílt a lehetősége annak, hogy a vízügyi feladatokat összefüggéseiben vizsgálva egységes komplex vízgazdálkodási terv keretében oldjuk meg. Lehetővé vált egy-egy régió, sőt végső fokon az egész ország összes vízigényének és felhasználható víz- készeltének tervszerű egybehangolása. Lehetővé vált a különféle vízügyi szakágazati feladatok, a vízrendezési, a vízkárelhárítási, a vízhasznosítási, valamint az ivó- és iparivízellátási, stb. feladatok egységes elvek alapján történő megoldása és irányítása. Az egységes vízügyi szervezet lehetőséget teremtett a műszaki szakkáderek fejlesztése és utánpótlása terén, de utat nyitott a gyorsabb fejlődést biztosító gépesítés elterjedésének is. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, mint főhatóság, tizenkét vízgazdálkodási körzeten keresztül irányította az ország vízügyi feladatainak megoldását. Észak-Dunántúl területe a Győri és Szombathelyi Vízgazdálkodási Körzet hatáskörébe tartozott. Az átmenet nélküli átalakulás nem mindenben volt szerencsés. A személyzet összezsúfolása, a központi terv- és irattár elhelyezésének gondjai és ügyviteli nehézségek akadályozták a munkát. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal és a Vízgazdálkodási Körzetek 1951. elejéig állottak fenn. Ekkor a régi széthúzó erőknek sikerült mégegyszer az egységes vízügyi szervezetet kettéválasztani. Kizárólag a folyókhoz tartozónak mondták ki az árvédelmi töltéseket és a folyószabályozási szolgálatot, s a hajózási érdekekre hivatkozással a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium alá rendelték. Ennek a szolgálatnak külső szervei voltak az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalok. 26
