Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
szántóterületeiken pedig a terület tagolt jellege miatt az esőztető öntözési módot. öntözőrendszereket és öntöző fürtöket a Rába mentén sem tudunk kialakítaná, mert egyrészt az öntözhető területek egymástól távol esnek, másrészt a Rába jelenlegi állapotában annak rendezetlen volta miatt nagyobb állandó jellegű vízkivételt létesíteni nem tudunk és a Rába rendezésére még a távlati fejlesztés tervezésénél sem kerül sor. E tényre való tekintettel a tervezett rendszeren kívüli öntözéseknél is nagyobb teljesítményű hordozható berendezések alkalmazását láttuk célszerűnek. A vízelvezetés lehetőségét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a Rába balparti főbefogadó Láhn patak, Szemcse—Megyefőárok, valamint Rába jobboldali főbefogadó Csömöcz—Hepemyő rendezése befejeződött, míg az; ezekhez csatlakozó III. kategóriájú lecsapoló árokhálózat kiépítése folyamatban van. A Rába menti területek talajvízszint viszonyai jók, azok az öntözést, illetve a termelést nem akadályozzák. DRK. 7. rendszeren kívüli 2367 ha-on tervezett öntözés határát K-n Szentgál, Herend, Mankó, Gyu- lafirátót, Olaszfalu, Bakonynána és Dudar községek nyugati határa képezi. D-en viszont Leseneeszent- istván, Lesencetomaj, Tapolca, Zalahaláp, Sáska, Taliándorogd és Pula községek északi határai zárják le a területet. A tárgyalt területen összefüggő öntözőrendszer nincs. Domborzati és vízrajzi adottságok folytán nagyobb összefüggő öntözőrendszer létrehozása a jövőben sem irányozható elő. Mindazonáltal a táj jellegéhez tartozó tulajdonság a terület vízfolyásokban való gazdagsága. Ezek vízhozamával — különösen kisebb tározótavaik létrehozása ese tén — viszonylag jelentős kiterjedésű terület vonható be aZ öntözőgazdálkodásba. E táj területén a hulló portakaró nagyon sok helyen hiányzik, úgyannyira, hogy a termőtalajok geológiai eredete e tájon — elütőan a Dunántúl többi tájától — legnagyobb részben pannon, eredetű homok, és homokos vályog. E talajok különös jellegzetessége, hogyha kiszáradnak, kőkeményre, szinte vakolatszerűvé változnak, úgy-annyira, hogy homokos jellegzetességük ellenére száraz állapotban az ekét nagyon nehezen veszik be. Ha pedig ilyen száraz állapotban eső esik rájuk, a vizet csak igen lassan veszik fel, csak nagyon lassan nedvesednek át, de ha ez megtörtént, ismét homokos jellegzetességüékké válnak. Több helyen sekély termőrétegűek, az altalajban összecementezett kavicsosak. Szénsavas mésztartalmúk 3—30 % között változik, humusztartalmuk 2 -3 %. Jobb minőségűek a gyengén savanyú, közel semleges kémhatású területek, melyeknek humuszré- teg-vastagsága 80 cm körüli. Az esősebben savanyú talajok humusztartalma 1—2% között mozog. A térszinileg mélyen fekvő területeken régebben mocsarak voltak. Eezek erősen kötöttek, humuszrétegük vastagsága 70 • cm körüli, humusztartal- muk már 4—5%. A terület a Bakony és a Kisalföld között terül el, s éghajlatára ez a körülmény gyakorol hatásokat. A terület mezőgazdasági művelés alatt álló részének A. feletti magassága 100—300 m között váltakozik, Az évi átlagos1 csapadékra a Pápai meteorológiai állomásról benyújtott alábbi adatok adhatók meg: Csapadékátlagok mm-ben és az évi átlag %-ában havonként és összesen: I. il III. IV. í T r v . VI. VII. VIII. i IX. I 1 X. XI. XII. mm 36 36 40 52 67 59 74 63 67 60 52 45 661 % 5,4 5,4 6,1 7,9 10,1 10,4 11,2 9,6 10,1 9,1 7,9 6,8 Az átlagos csapadék a téli (XI. 1-IX. 30.) félévben a nyári (V. 1-X. 31.) félévben 400 min 261 mm az öntözési (IV. 1-IX. 30.) félévben 388 mm A csapadék valószínűségének 0 25 50 75 100 %-os gyakorisággal meghaladott értékei. A téli (XI. 1-IV. 30.) félévben 430 299 252 216 85 a nyári (V. 1-X. 31.) félévben 743 476 380 319 175 az öntözési (IV. 1-IX. 30.) félévben 678 462 380 316 190 A területre jellemző éghajlat egyéb időjárási elemei közül a hőmérséklet és a párolgás (szél) határozzák meg a növényzet vízigényét, s ezzel az öntözővíz szükségletet, illetve a rendelkezésre álló vízkészletből öntözhető terület kiterjedését. Az átlagos léghőmérsekletre nézve a pápai észlelő állomás adatait lehet figyelembe venni. Havi középhőmérsékletek C°-ban fII. 1 • ! ni. I I !V. J V. VI. VIT. Vili. IX. X. 1 1 XI ■ XII. Évi kp. hőm. 1 Pápa 0,8 0,7 5,7 10,7 15,8 19,0 21,1 20,1 16,4 11,5 5,2 1,2 10,5 248
