Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

VI. fejezet. Öntözés

dékok esetén — minthogy a lecsapolóárkok a felesleges vizet levezetik — az öntözőcsatoma hálózata lecsapoló rendszerként működik. A Kisalföld felszíni vizekben bővelkedő területe nagyszerű termésterület. A mezőgazdasági műveléshez oly nagyfontosságú jó talajvízháztartás, amely tulajdonképpen a megfelelő taiajadottságoktól és a kívánatos talajvíznívótól függ, a jó termőtalaj jelenléte mellett, a sok felszíni vízfolyás jótékony hatásának köszönheti a termelés kedvező kialakulását. Különösképpen mutatkozik ez a jó hatás a Kis-Rába folyó melletti területeken, ahol virágzó mezőgazr dasági művelést biztosít. A szigetközi és a moson- magyaróvár—hegyeshalomi vízzel telített nagy kavicshordalék talajokon létesült felszínalatti vizekkel táplált öntözések viszonylag oly kevés' víz fel- használásával történnek, hogy ezeknek a talajvíznívó ingadozására hatásuk nincs.

Az újabban alakult társulatok közül a Kapuvári és a Hansági Vízhasznosítási Társulatok, foglalkoznak leginkább öntözéssel, melyek területe magába foglalja a Nicki duzzasztóműtől északra a Répce, Kis-Rába, Rábca melléki és a Hanság területét. Kisebb területen működik a Fertő melléki és Duna almási vízhasznosítási társulat, melyek a Fertő tó melletti és a Dunaalmás környéki Duna melletti területek öntözéseit kezelik. Mindamellett, hogy a társulatok igyekeznek lehetőségeikhez mérten feladatukat ellátni, sajnos nem bizonyultak ez ideig ütőképes szerveknek az öntözés, fejlődését illetően. Nem voltak megfelelően szakemberekkel ellátva, s szervezetük sem alkalmas még arra, hogy jelentős munkát végezzenek. A legutóbbi időkben történt és folyamatban lévő átszervezések — úgy látszik — e téren jelentős előrehaladást eredményeznek.

A szomszédos területekkel az öntözést illetően problémák nem jelentkeznek. Az északi határon folyó Duna vize oly bőséges-, hogy Csehszlovákiával e tekintetben rendezésre szoruló kérdés nincs. Az Ausztria területéről érkező folyókon részünkre átbocsátandó víz mennyiségét nemzetközi megállapodások biztosítják, melyeket nyugati szomszédunk betart, s így e tekintetben kapcsolatunk kielégítő.

1.3 Az öntözés fejlesztésének szükségessége

A szocialista mezőgazdaság átszervezése a befejezéshez közeledik. A mezőgazdasági szocialista szektorok kialakításával mindinkább előtérbe kerül az intenzív belterjes gazdálkodás megvalósítása. A mennyiségileg nagyobb és minőségileg jobb terméseredményék elérésének egyik elengedhetetlen feltétele a gazdaságilag és műszakilag jól megalapozott öntözések létesítése.

A Rába felső szakaszának vízgyűjtő területén a mezőgazdaság célkitűzéseinek fő iránya az állattenyésztés, ezen belül is a szarvasmarha állomány növelése, a helyi viszonyok tejtermesztése eddig sem a legkielégítőbb. A takarmánytermesztésre eddig felhasznált területek azonban nem növelhetők, így az állattenyésztés fejlesztésével felmerülő takarmány problémákat csak a már előbb említett gazdálkodással lehet megoldani.

Veszprém megye északnyugati területén, a közvetlen Marcalvölgy, vagyis az öntözőcsatorna és a Marcal közötti terület savanyúfüves, nedves, le- csapoüásra szoruló rétterület, ennek öntözése csak a Marcal kotrása után, nemcsak lehetséges, de szükséges is.

A mellék-völgyek rétterületei már jobbak a nagyobb esés miatt. Itt a vízmennyiség és vízminőség is megfelelő, ezért az öntözésfejlesztés indokolt, a, nagyobb tervezések elérése érdekében.

Szükségessé teszik az öntözések bevezetését Pápa környékén a, kavicsos altalaj feletti kötött, aránylag sekély humuszrétegű talajok is, mivel szárazságban a növényzet kisül e területen. Veszprém megye nagy része kavicsos, köves, kopár terület, melyen nagyobb terméseredményeket elérni nem lehet, így ahol az öntözés betervezhető, meg kell ragadni a lehetőséget.

Az öntözés bevezetését indokolja, még e helyen a sok egyszerű öntözési lehetőséget biztosító ma- lomcsatoma, mely az öntözést szinte tálcán kínálja. Ezt igazolja az a tény, hogy az, ún. vadöntözések a régi időkben csaknem tízezer kh-t tettek ki e megyében,

Míg a szorosan vett, Soprontól nyugatra fekvő határterület az ország egyik legcsapadékosabb része (évi 700—800 mm csapadékkal), addig keleti irányba haladva az éves csapadéköszeg folyamatosan csökken. így a Szigetköz, nagy része már csak 600 mm csapadékot kap, sőt kb. Ásványráró és Komárom között, Győr mélységében — figyelembe- véve az Országos Meteorológiai Intézet: Magyar- ország Éghajlati Atlasza, Bp. (1960. Akadémiai Kiadó) adatait — mindössze átlag 550 mm az évi csapadékmennyiség. Továbbiakban, ha e kiadványban foglalt adatoktól eltérünk, külön megjegyezzük. Ennél is kedvezőtlenebb a tavaszi kalászosok te- nyészidőszakának csapadéka, mely az egész Szigetközt Győr vonalától délre, mintegy Kisbérig lenyúlva, majd Komáromnál a Duna vonalát követve Esztergomig terjedő területet foglalja magában. Itt márciustól júniusig 200 mm átlagcsapadék mutatkozik. Nem kedvező a kapásnövényeknél sem a tenyészidőben, április és szeptember között lehulló csapadék mennyisége sem, ahol a kalászos növényeknél jóval mélyebben lehúzódó területen 350 mm-t, sőt Gönyü—Nagyszentjános térségében a 300 mm-t éri csak el. A csapadék fenti eloszlásának megfelelően Komárom és Győr közti homokos területen 125 mm, Nagybajos—Gönyü, Bábolna— Süttő közti részen az előbbit kizárva 100 mm, ezen a területen kívül a Szigetköz és Győrtől délre eső területen 75 mm, a Kisalföld többi részén a Fertő tóig 50 mm csapadék, illetve vízhiány mutatkozik.

Ezen átlagos értékek a tenyészidőben azonban rendkívül változékonyak. Sok éves, tapasztalat szerint vagy a tenyészidő első, vagy második fele rendkívül aszályos.

A fent vázolt időjárási körülmények késztették nyilvánvalóan a mezőgazdasággal foglalkozó szakembereket arra, hogy az öntözéses gazdálkodást ezen országrészen bevezessék. Erre utalnak azok a régi öntözések, melyek már az 1800-as években létesültek. A jelenlegi népgazdasági érdeknek meg234