Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
ki, gazdaságossági, stb.) okok miatt az öntözésből már ©leve kizárt területeket és az így megmaradt területet szorozzuk — talajkategóriánként — a megállapított öntözési százalékkal. Egyidejűleg öntözhető terület az öntözésre berendezett terület csökkentve a vetésforgók száraz szakaszában nem öntözött területtel. Az öntöző- rendszer maximális vízigényét az egyidejűleg öntözhető területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. 1.2 Az öntözés múltja és jelene Az Észak-Dunántúli 1. TVK területén az első öntözések feltehetően a XVI. században kezdődtek, az ún. vadöntözések. A patakok vizét a téli hóolvadás Után ráterelték a rétekre, s onnan, miután a víz iszaptartalmát lerakta, szabadon engedték lefolyni. Ez az ún. trágyázó öntözés volt, melyet szükség szerint — különösen aszályos időjárás esetén — a nyári időszakban is megismételtek (frissítő öntözések). A XIX. század negyvenes 'éveiben merült fel először a rendszeres öntözések gondolata, melynek Széchenyi István volt fő pártfogója. A közbejött politikai események ugyan késleltettek az öntözés megteremtését, de az 1860-as években jelentkezett nagy aszály után először Kisbéren rendeztek be rétöntözést. Ebben az időben alakult a Maroalvöl- gyi Vízitársulat, 1872—73. között két öntöző csa- tornát létesített, melyek még ma is megvannak. Levéltári adatok szerint az Ikva alsó folyása mentén szintén ez idő tájt indultak meg az első rétön- tözések. A Sárvári Nagy-Bagoly réten létesítettek öntözőtélepet 1865-ben, mely mint rizsteLep üzemelt. A rizstermelés azonban nem vált be és ezért Badeni rendszerű rétöntözésre tértek át. 1890-ben Szélmezőn 962 kh rétöntözés létesült. Érdekeltségi alapon Pinkamindszent és Ikervár község határában a parcellázott területeken a gazdák rétöntöző társulatot alakítottak. Pinkamind- szenten ilyen alapon a Pinka mellett, a malmok duzzasztóira támaszkodva 460 kh-t, Ikerváron pedig az ikervári erőmű meghosszabbított magasvezetésű műcsatomájára támaszkodva 348 kh rétte- rülebet rendeztek be öntözésre 1907-ben. Az öntözés fejlődésére jó hatással volt az. 1885. évi 23 te., a Vízjogi törvény, mely a malom jogok mellett az öntözés érdekeit is figyelembe vette. Ezek legfontosabbika, a vasárnapi öntözés joga és az Öntöző Társulatokra vonatkozó rendelkezés. Ennek alapján alakultak később — a századforduló után közvetlenül — a Kopházi és Nagycenki Rétöntöző Társulatok. Az első világháborút követő nehéz gazdasági viszonyok, sorozatos gazdasági válságok késleltették az öntözés fejlődését. A harmincas években uradalmi vonatkozásban létesültek említésre méltó öntözések, nagyobb öntözőrendszerek azonban területünkön nem voltak. A második világháború még a meglévő berendezéseket is nagyrészt tönkretette. 1945. után az öntözőtelepek általiéban egyéni gazdák tulajdonába kerülték és üzemelés nélkül álltak. A közös művek fenntartása nem volt megszervezhető, ill. nem volt megfelelő szerv e feladat ellátására, ezért a főművek és műtárgyak megrongálódtak, az árokhálózatok pedig feliszapalódták. Új lendületet adott az öntözés fejlődésének a termelőszövetkezetek megalakulásának időszaka, az áttérés nagyobb mértékben a szövetkezeti gazdálkodásra. A termelőszövetkezetek megalakulásával létrejöttek azok a politikai és társadalmi féltételek, melyek mellett most már a nagyüzemi öntözéses gazdálkodás lehetséges. E fontos körülmény nagyban segítette elő az ugrásszerű fejlődést, s a szövetkezetek megerősödésével évről-évre szinte megkétszereződik az öntözött terűdet nagysága. Az öntözéses gazdálkodás jelenlegi állapotát az 1960. évi adatok alapján világítjuk meg. A szóban- lévő területen három öntözőrendszer van: 1. Mosom öntözőrendszer (D/l.); 2. Kás-Rába öntöző- rendszer (D/2.) és 3. Hansági öntözőrendszer (D/3.). Mint kapcsolódó létesítmény a Nicki duzzasztómű vesz részt több vízfolyás vízellátásában. így az itt duzzasztott Rába vizéből elsősorban a Kis-Rába látható el vízzel, melyből a Fácánosa tiltón keresztül víz ereszthető le a Keszegérre. Ez a víz szükség szerint tovább osztható, melynek folytán szükség esetén a Farkas-árokba is víz ereszthető be. Ugyancsak a Kis-Rábából kap vizet a, Lökös és Tordosa, a Gyepszegési csatorna, a Babot községtől délre lévő vízkivételi zsilipen keresztül. Ez a Kis-Rába öntözőrendszere. A Kis-Rába és a vasút menti csatorna közvetítésével még a Répcébe is adható víz, melynek a Hansági öntözőrendszer vízellátásában van nagy szerepe. D/l. Mosoni öntözőrendszer Az öntözőrendszer vízellátását két nagyobb folyó, a Mosoni-Duna és Lajta biztosítja. Bár egyik folyó sem biztosít gravitációs vízkivételi lehetőséget, mégis két nagyobb öntözés került berendezésre ezen vizekre támaszkodva. Az egyik a Máriali- geti öntözés — D/l/2. A továbbiakban a számozás a II. táblázatnál azonos az I. táblázatéval. A másik a Lajta-Hamsági Állami Gazdaság Károlypatai öntözése — D/l/5 — mely motorikus vízemeléssel nyeri a vizét a Mosoni-Dunából. Míg a Lajta folyó szállított vize teljesen leterhelt vízhasználatokkal, addig a Mosoni-Duna nagy szabad vízkészlettel rendelkezik, mely bizonyos határok között a rajkai zsilippel, az öntözés igényeinek megfelelően szabályozható. D/2. Kis-Rába öntözőrendszer A Kis-Rába eredetileg magasvezetésű malomcsa- toma volt, ez a jellege azonban mindinkább elhomályosul, mert a rátelepült malmok nagy része megszűnt. Önként kívánkozott vizének (kh. 3,5 m3/s) hasznosítására az öntözés. A vízfolyás mentén több községben létesítettek öntözőtelepet, melyek javarésze gravitációs vízkivétellei működött. Sajnos a felületi barázdás öntözést egyes helyeken a savanyú Rába öntéstalaj jelenléte megnehezíti, másrészt a szivárgási veszteség a csatornában egyes 232
