Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
VI, FEJEZET 1. BEVEZETÉS A feldolgozás során három időszakot különböztetünk meg. Az első időszak határa 1960. december 31~e, mely a szövegben megegyezik a jelennel és egyben elhatárolja a múltat. A második időszak 1960-tól 1980-ig terjed és ez szorosan kapcsolódik a népgazdaság 20 éves távlati fejlesztési tervéhez. A harmadik az 1980. év után következő és lenem határolt időszak. Ebben a részben kerülnek feldolgozásra a 20 éves tervidőszak utáni fejlesztési lehetőségek. 1.1 A témakör ismertetése Az öntözés a talaj természetes vízkészletének lehetőleg oly mértékig való kiegészítése, amennyire a növényzet legkedvezőbb fejlődése azt megkívánja. Az öntözésnél a vizet természetes eséssel, vagy gép segítségével szállítjuk az öntözendő területreA felületen sáncokkal, barázdákkal, vagy a talajban mélyszántással történő vízvisszatartást (skatulyázás) hazánkban nem soroljuk az öntözési módok közé, annak ellenére, hogy e módszerek is teremthetnek a növényzet számára kedvező vízellátást. A területen az évi csapadék-mennyiség vagy eloszlása az év 45%-ában kevesebb, mint amit a növényzet — optimális fejlődése érdekében — megkíván és ezen belül az időjárás 30%-ban aszályos, azaz a nyári hónapokban kevés, vagy éppen semmi csapadék nem hull. Egy-egy ilyen súlyosan aszályos évben a terméskiesés 3,5%-ban meghaladja az öntözőművek építési költségét. A helyesen végrehajtott öntözéssel a száraz gazdálkodásnál nagyobb és biztosabb termést érünk el, függetleníthetjük a termelést az időjárás szeszélyeitől és a talajok esetleg rossz vízgazdálkodási adottságaitól, továbbá elősegíthetjük a mezőgazdasági termelés átalakítását, a termelés belterjesebbé tételét, a száraz gazdálkodásban kipusztuló nagy-vízigényű növényeket (pl. rizs) termeszthetünk, fejleszthetjük az állattenyésztést és korszerű talajjavítást is végezhetünk. Az öntözést a mezőgazdasági és műszaki szempontok legtökéletesebb összhangjával kell megvalósítani. Az öntözés mint a vízhasznosítás egyik ága, hazai viszonyok között nagyjelentőségű, mert az egyik legnagyobb vízfagyasztó, ezenkívül az öntözésre igénybevett vizek legnagyobb része a növény testét építi, elpárolog, vagy a felső talajrétegben marad és így a felszíni vízkészletet nagymértékben csökkenti. Az öntözéssel kapcsolatos mezőgazdasági és műszaki ténykedések a következők: A vízkészlet és öntözővízszükséglet meghatározása, a vízszükséglet biztosítása, a víz kivétele, a víz vezetése a felhasználás helyére, a víz szétosztása, tározása és a felesleges vizelt elvezetése, továbbá a talajvízszint szabályozása. E ténykedések az érintett szervektől összehangolt kutatási, tervezési, építési, üzemelési szervezési és hatósági tevékenységet kívánnak. Az öntözővíz adagolásának módja szerint az öntözések felosztása az alábbi: a felületi öntözés, melynek alkalmazásával a felszínen vezetett víz a talajt árasztássai, csörgedezte- téssei vagy áztatással nedvesíti, az altalaj öntözés, melynél a talajba helyezett csövekben vagy mélyvezetésű nyílt csatornákban vezetett víz az aktív termőréteget a talaj kapilláris erőhatásával nedvesíti, végül az esőszerü öntözés, melynél az öntözővíz gépi berendezés segítségével szórófejeken keresztül mesterséges csapadék alakjában hull a növényre, illetve a talajra. Az öntözővíz beszerzése történhet felszíni vizekből (vízfolyások, tavak), felszínalatti vizekből, szennyvizekből. A Keretterv összeállításánál alkalmazott néhány fontosabb fogalom értelmezése a következő: öntözőrendszer általában egy vízkivételhez tartozó, a domborzati viszonyok által meghatározott és csatorna-rendszerrel ellátott legmagasabb rendű, nagykiterjedésű vízgazdálkodási és üzemeltetési egység. Az öntözőrendszer kisebb önálló egységei az öntözőfürtök; rendszeren kívüli öntözött területek a jelentősebb számú helyi vízkivétellel öntözött és csak telepeket tartalmazó, de öntözőrendszerbe nem tartozó területek; öntözésre berendezhető, vagy öntözhető terület, az öntözőrendszer öntözésbe távlatilag maximálisan bevonható területe, melyet úgy kaphatunk meg, hogy az öntözőrendszer bruttó területéből levonjuk a mezőgazdasági művelésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek, stb.) továbbá különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műsza231
