Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
I. fejezet. A vízgazdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban
gazdasági tevékenység egyik döntő és központi jelentőségű tényezőjévé emelkedett. A vízgazdálkodás e jelentőségét felismerve és magáévá téve, kormányzatunk 1948-ban államosította a vízitársulatokat és létrehozta az Országos Vízgazdálkodási Hivatalt, mint a vízügyi szolgálat központi szervét, a vízgazdálkodási feladatok egységes irányítására. A vízgazdálkodás komplex jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy igen szervesen összefügg valamennyi népgazdasági ággal, sőt azok gazdaságos tevékenysége és fejlődésük színvonala nagymértékben függ tőle. Amíg korábban a víz- gazdálkodás szoros kapcsolatban jórészt csak a mezőgazdasággal állt, napjainkban legalább olyan fontos szerepe van az ipari- és ivóvízellátási, szennyvíztisztítási, a vízerőhasznosítási stb. feladatok megoldásában. Érdemes a fejlődést néhány számadattal bizonyítani. Jelenleg a mezőgazdaságban 1,2 milliárd m3 az évi vízfelhasználás, az ipari- és ivóvízellátás szükséglete pedig még ezt is jelentősen túlhaladja, évi 2 milliárd m3-es értékével. Közműves ivóvízellátásban a felszabadulás előtt a lakosságnak csupán 20%-a részesült, ma 34%-a. Szocializmust építő tervgazdálkodásunkban a népgazdaság egyetlen ága sem nélkülözheti a víz- gazdálkodást, annak munkáját és eredményeit. Az ország szocialista építésének nincs egyetlen olyan területe sem, ahol ne lenne szükség vízügyi tevékenységre. A korszerű nagyüzemi mezőgazdálkodás el sem képzelhető a szó legteljesebb értelmében vett vízgazdálkodás nélkül. A mezőgazdasági vízgazdálkodásban jelentkező feladatok tipikus példái az ún. passzív és aktív vízgazdálkodásnak. Hazánk mezőgazdaságilag művelt területének 32 %-a, kereken 4 millió kh. az árvízveszélynek kitett terület. Egyetlen komolyabb árvíz nagyobb anyagi kárt okozhat az ország gazdaságának, mint amekkora összeg az árvédelmi berendezések korszerűsítéséhez szükséges. Hasonlóan a legszorosabb ösz- szefüggésben van a biztonságos mezőgazdálkodással a belvízvédelem fejlettsége, hisz belvízzel veszélyeztetett területeink több mint 7 millió kát. holdat tesznek ki s átlagban minden 3 évben számolhatunk nagyobb belvízelöntéssel. A mezőgazdasági vízgazdálkodás legfontosabb passzív vonatkozásai után, lássuk annak aktív oldalát. Sajnos mezőgazdaságunkat még mindig a külterjesség jellemzi, színvonala nem kielégítő, elmaradott. Pedig az elmúlt években bekövetkezett döntő jelentőségű változás során, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozásával a belterjes gazdálkodás társadalmi s egyben műszaki-gazdasági feltételei adva vannak. A nagyobb termést és biztonságosabb termelést biztosító termelés-technikai vívmányok között, mint a gépesítés, a fokozottabb műtrágyázás, stb. egyik legfontosabb tényező az öntözés legszélesebb körű alkalmazása. A második ötéves terv igen nagy feladatokat ró az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére. Az öntözött terület nagysága a felszabadulás után 20 ezer kh-al szemben 1965 végére mintegy 460 ezer kh-ra növekszik. E hatalmas mezőgazdasági vízhasznosítási program megvalósítása során a vízügyi szolgálat a műszaki vízépítési tevékenységen túlmenően minden irányú egyéb szakmai tanácsadásával is messzemenően a mezőgazdaság és azon belül elsősorban a termelőszövetkezetek rendelkezésére áll. A mezőgazdaság után néhány gondolattal rávilágítunk a vízgazdálkodásnak a többi népgazdasági ággal való legfontosabb kapcsolatára. Közismert tény, hogy az: ipari vízellátás biztosítása, nélkül korszerű iparfejlesztés el sem képzelhető. Hasonlóan fontos szerepet töltenek be az ország gazdasági fejlődésében a legkülönfélébb vízügyi nagylétesítmények (csatornák, duzzasztóművek, tározók stb.), amelyek a mezőgazdaságon kívül az ipar, az energiatermelés, a közlekedés stb. lendületes fejlődését és gazdaságos üzemeltetését vannak hivatva biztosítani. A komplex vízgazdálkodási szemlélet gyakorlati megvalósulásának pedig egyik legpozitívabb eredménye az ún. regionális vízellátási rendszerek megvalósítása, amelyek során számbave- szik egy-egy tájegység összes vízigényét és felhasználható vízkincsét. A vízgazdálkodásnak a népgazdasági ágakkal való összefüggése abban is megnyilvánul, hogy befolyása van a népgazdaság arányos fejlődésére. A legfontosabb szerepe e tekintetben az iparéhoz viszonyítva meglehetősen elmaradott mezőgazdaság arányos fejlesztésében van. Ismeretes, hogy az elmúlt három és ötéves tervek folyamán az ipar a tervezettnél is jobban fejlődött, viszont a mező- gazdaság az előirányzathoz képest elmaradt. Az elmaradást előidéző egyik legfontosabb ok, a nagyüzemi gazdálkodás hiánya, az elmúlt években megoldást nyert. Most tehát minden feltétel megvan ahhoz, hogy az okszerű mezőgazdasági vízgazdálkodás segítségével a lemaradást behozzuk és utána a népgazdaság két alapvető ága között a mindenkor szükséges arányos fejlődést biztosítsuk. Az életszínvonal emelésében szintén jelentős szerep van a vízgazdálkodásnak. Ami az életszínvonal emelésének közvetlenül az anyagi oldalát illeti, a vízgazdálkodás ez irányú szerepére és jelentőségére az előzőekben már rámutattunk, amikor meghatároztuk a vízgazdálkodás összefüggését a népgazdasági ágakkal és befolyását ill. szerepét azok arányos fejlesztésében. Kulturális és egészség- ügyi téren pedig a legfontosabb feladat, hogy minél gyorsabban emeljük a lakosság közműves vízellátásban részesülő arányszámát és vele párhuzamosan a csatornázási létesítményeket. Ugyancsak kulturális és egészségügyi vonatkozása van a gyógyfürdők és vízisport-lehetőségek biztosításának. A vízgazdálkodás és a vízügyi szolgálat dolgozói előtt álló feladatok nem éppen csekélyek. Viszont erőfeszítéseinket megsokszorozhatja munkánk fontosságának a tudata és annak a ténynek a felismerése és kormányzatunk részéről történő elismerése, hogy a vízgazdálkodás az ipar és mezőgazdaság fejlesztésének, a társadalom anyagi és kulturális életszínvonala emelésének, az egész népgazdasági terv teljesítésének nélkülözhetetlen részesévé emelkedett. 22
