Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
kialakult vízmosásokban a továbbterjedés meggát- lására helyi anyagból fenékgátak, az oldallej tőkön hosszirányú rőzsefonások szolgálnak. Ezekkel a létesítményekkel egyidőben fásítás, vagy cserjésítés, illetve gyepesítés is elvégezhető, hogy mire a helyi anyagokból készített művek elpusztulnak, a fásítások, cserjésék és gyepesítések kifejlődjenek. Az eróziós eredetű hordaléknak a mellékvölgyekben való visszatartására a befogadó vízerek fel- iszapolódásának megakadályozására célszerűen alkalmazhatók; a hordalékfogó földgátak, melyek a mellékvölgyek torkolati szakaszain úgy létesülnek, hogy a mögöttük maradó hordalékfelfogó tér minél nagyabb legyen. A lefolyó vizek fokozatosan emelkedő nyelőaknákon és az ezekhez csatlakozó csőáteresztőkön keresztül vezethetők a gátak alatt. A vízgyűjtőterületeken végzett egyéb rendezéseket katonai térkép, eróziós térkép és helyszíni szemle alapján irányoztuk elő az alábbiak figyelembevételével : A terület általános mezőgazdasági hasznosítás rendezése során a művelési ágakat a természeti viszonyok által megszabott körülményekhez igazítják (talajvédelmi célú művelési ágváltoztatás). A művelési ág változtatása során a mezőgazda- sági művelési területeket úgy rendezik be, hogy azok a népgazdaság érdekeit — az eróziós talajlepusztulás megállítása mellett — a legjobban szolgálhassák. Ennek érdekében a következő elveket váltják valóra: A szántóterületek a 0—25%-os lejtésű területekre kerülnek. A legelők túlnyomóan az északi, északkeleti és északnyugati lejtőkre települnék-, lejtésszögük ebben az égtáji fekvésben nem haladja meg a 35%-ot (déli fekvésben a 12%-ot). A 25%-on felüli lejtésű korábbi szántóterületeken, a természeti és technikai művelési lehetőségektől függően szőlőt, gyümölcsöst, kaszálógyepet, legelőt vagy erdőt telepítenek. A hegy- és dombvidék meglévő szőlő- és gyümölcsös területeinek összes kiterjedését kiegészítik azoknak a lejtős mezőgazdasági területeknek betelepítésével, amelyeknek ilyen módon való hasznosítása a legkedvezőbb, ideértve a 25—40%-os lejtésű, korábbi szántóterületek érintett részét is. A meglévő lejtős szőlő- és gyümölcsösöket, amelyek egyelőre túlnyomóan kisüzemű jellegűek ■— fokozatosan, a talajvédelem szabályai szerint, nagyüzemi módon és a gazdaságos művelés; követelményeinek betartásával szükséges újratelepíteni. Legelőt, illetőleg kaszólógyepet létesítenek minden olyan lejtőn, amelynek hasznosítása a helyi viszonyoknak megfelelően indokolt. A meglévő legelők kiegészítésével, esetleg megszüntetésével és új legelők kijelölésével, telepítésével a község legelő-viszonyait rendezik. Kaszálógyep létesül minden olyan fekvésben és területen (különösen nyugati, északnyugati, északi, északkeleti és; keleti verőkön), amely megközelítési nehézségei miatt nem alkalmas arra, hogy azokon legelőt telepítsenek, és- rajta az erdőtelepítés nem feltétlenül indokolt. • Erdősítést, fásítást irányoznak elő minden olyan területen, amely lekopottságánál vagy lejtésénél, illetőleg általános fekvésénél fogva mezőgazdasági művelésből kivonható. Erdősítik, fásítják továbbá azokat a területeket, amelyek arra hivatottak, hogy ilyen módon védjék az alattuk fékvő, értékesebb mezőgazdasági területek talaját az eróziós lepusztulástól. A talajvédelem feladatainak meghatározása a talaj, a csapadék, a lejtésszög és a lejtőhossz alapján: A szántóföldeken: Lejtőkategóriánfeént és a talaj minősége szerint állapítják meg azokat a vetésszerkezeti arányokat (növénycsoportok alakján állítva össze), amelyek az általános; termelési igényektől függően a vízgyűjtők helyi viszonyai szerint a talajvédelem érdekeinek a legjobban megfelelnek. A TVK-ban alkalmazott vetésszerkezeti (vetésforgó) arányok növényi csoportokkal kifejezve' Vetésforgó neve Az alkalmazás lejtókategória Területe talaj A 0,0— 5% lejt. B 0,0— 5% lejt. C 5,1—12% lejt. D 12,1—17% lejt. meszes E 12,1—17% lejt. savanyú F 17,1—25% lejt. Az azonos talajvédelmi hatású növényi csoportok részesedési aránya talejvédő hatásuk Jó Közepes Gyenge Rossz 10 40 10 40 17 33 17 33 20 40 30 20 50 25 12,5 12 33,3 33,3 33,3 — 60 20 20 — * Az A, B, C, F vetésforgók összetétele közömbös a talaj kémhatását illetően, a D vetésforgó (meszes talajra lucernával és az E vetésforgó savanyú talajra vörösherével készült. 198
