Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
biztonságos termelése szükségessé teszi a 10 évenként előforduló nagyvizekre való kiépítést. Különösen a főbefogadó rendezése elengedhetetlen, mert nélkülük a kisebb helyi érdeket szolgáló mellékágak és lecsapolócsatomák nem rendezhetők. A mélyfekvésű területen a mezőgazdasági termelés szempontjából a belvízárok csökkentéséről és az elöntések okozta károk teljes kiküszöböléséről kell gondoskodni. A csatornákat olyan méretre kell kiépíteni, hogy a káros vizeket letudják vezetni, illetve a befogadó vízszintjétől függően a gépi átemelés útján eltávolítható legyen. 1.32 A VÍZGYŰJTŐTERÜLETEK TALAJVÉDELMI RENDEZÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A vízgyűjtő területek talajvédelmi rendezésére szükség van, mert a talaj eróziós lepusztulása miatt az ország valamennyi lejtős területe állandóan károsodik.. A lepusztulás mértéke azonban vízgyűjtőnként, ill. azokon belül is — a természeti és hasznosítási viszonyoktól függően — változik. A felszínre hullott csapadékok jelentős hányada a hegy- és dombvidékeinken elfolyik. Így kevesebb víz tárolható a talajban a növényzet számára (ezzel csökkennek a terméshozamok). A felszíni el- foJyás keletkezése okozza a talajkárokat is. Az elfolyó csapadékvizek százalékos aránya (lefolyás! tényező) vízgyűjtőnként igen eltérő lehet. A vízgyűjtők talajvédelmi rendezése elsősorban a mezőgazdaság-fejlesztés kormányzati célkitűzéséhez kapcsolódik. A talajvédelem alkalmazásával, növekszik a hegy- és dombvidéki üzemek termelésének gazdaságossága, az üzemek jobban megszilárdulnak, nő az árutermelés bázisa. Bőségesebb és állandóbb lesz az ország hasznosítható vízkészlete, csökkennek az állandó jellegű vízrendezési kiadások, megáll a talajok eróziós (deflációs) lepusztulása. Ha az elfolyást az elkerülhetetlen minimumra csökkentjük, és a csapadékvizeket a hasznosság határáig a helyszínen a talajba szivárogtatjuk — az egyéb feltételek biztosítottsága esetén — lényegesen növelhető a hegy- és dombvidékeken a mező- gazdasági termelés biztonsága, és a termésátlagok (nagyjából 20—30%-kal) növelhetők. Ez a mező- gazdaság egyik nagy hegyvidéki fejlesztési tartaléka. Az 1. sz. TVK területén az egyes vízgyűjtő területek sajátos indokai a következők: A Perint torkolat feletti Rába vízgyűjtőn, a Sarok;—Perint, valamint a Csörmöc—Herpenyő mel- lékvölgyeiben kialakult vonalerózió mezőgazdasági és erdészeti módszerekkel nem szüntethető meg. A nagymennyiségű hordalék megfogása csak hordalékfogó gátakkal lehetséges. A Tama patak, Gerence patak és a Cubai Ba- kony-ér felső vízgyűjtőjén kialakult eróziós területekkel nemcsak a hegyvidék amúgy is szűkös szántóterülete csökken, hanem a koncentrált bemaró- dások község-belsőségeket és közlekedési létesítményeket veszélyeztetnek. A Marcal torkolat alatti vízgyűjtőn kialakult vízmosásos területről 1947—1961. évek között — a kiviteli tervekből megállapíthatóan — a medrekből 187 100 m3 talajerózióból eredő földmunkát kellett végezni. A vízmosáskötő gátak udvaraiban ugyanezen idő alatt mintegy 53 300 m3 termőtalaj rakódott le. A fenti terület csaknem teljesen szőlő és gyümölcsös. A medrek feliszapolódásának meg- gátlására a mezőgazdaságilag nem hasznosítható területeken sankolóterek kialakítása szükséges. A fenti terület hathatós beavatkozás hiányában szembetűnően romlik. A tatai, de főleg a dorogi medencében jelentős kopár terület fásítása szükséges, mert a későbbi le- kopások folytán a teljes fedőréteg lekopásával kell számolni. Mindkét medencében sok a bányameddő, és egyéb ipari eredetű, nagy hordalékot adó lazaszerkezetű, nagyki terjedésű depónia. 1.33 talajvizszint-szabAlyozas ÉS A KAROS ELÖNTÉSEK ELLENI VÉDEKEZÉS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE Az 1. sz. TVK területén a lecsapolások két okból szükségesek. Az egyik ok az élővízfolyások árterületén, az árvizek levonulása után kintrekedt pangó vizek elvezetése, illetőleg a minőségi szénatermelés biztosítása érdekében a talajvízszint kellő leszállítása. Másik lecsapolási ok a völgyfenéki ártereken kívül eső, magasabban fekvő szántóföldi jellegű területek víztelenítése. E területek részben mélyfekvésűefc, részben fennsíki jellegűek. Közös jellemzőjük, hogy az általában kötött talajokon a csapadékvíz mennyisége nem szivárog be, és jelentős területeken belvíz jellegű elöntéseket okoz. Ezen káros vizeket (a téli, tavaszi csapadékot) 12— 14 nap alatt, a nyári záporokat 1—2 nap alatt kívánjuk levezetni. Elvezetése aj terepadottságok miatt lecsapoló csatornahálózattal oldható meg, mert a természetes lefolyás e területekről nincs biztosítva. A rét és legelők lecsapolása rendkívül fontos a területen, mert a vidék átlagon felüli szarvasmarha tenyésztő, így a takarmánybázis szempontjából a jóminőségű rétek és legelők nélkülözhetetlenek. A korábbi rét- és legelő lecsapoló-csatomák fenntartás hiányában tönkrementek — valamint a vízfolyások mint befogadók nem voltak jó állapotban —, ennek következtében a rétek elvizenyősödtek, csak savanyú fű — alom szál ma értékű — termett rajta, és a májmételykór melegágyává vált. A terület szarvasmarhaállománya erősen leromlott a jóminőségű rétek és legelők hiányában. A rétek és legelők víztelenítési munkája intézményesen 1955 őszén indult meg. A munkálatokat az érdekeltek végzik 5 Ft/m3 állami támogatással. A tervek és művezetés költségeit az állam viseli. A lecsapolási munka már nagy területen folyik, de teljesen befejezett területek az aránylag nagy földmunka miatt (50 m3/ha) még nem nagy számban vannak. Ezt a munkát jelenleg már a társulatok végzik szervezetten, és előreláthatólag 1970-re fe195
