Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
cukorgyár üzemvizét biztosította. A hánta—nagy- igmándi szakaszt a vízhasználók gondosan karbantartották. Nagyigmánd alatti mintegy 200—220 m széles völgy eknocsarasodott. 1930—38. évek közt a 2,75—13,461, majd 1938— 43. évek között a nagyigmándi halastóig rendezte a medret az érdekeltség. A meder a 2,750—5,917 m szelvényig 12,8 m3/s vízemésztésére, 5,917—18,200 m szelvényig 11,6 m3/sec vízemésztésre épült ki. Az alsó 2,750 m-es mederszakaszt nem rendezitek, mert a Duna közép vizei ezt a szakaszt elborították. Az 1930. májusi és az 1947 évi hóolvadásből keletkezett árvíz, amellett, hogy a községek belsőségében jelentős károkat okozott, a vízfolyásra települt műveket úgy szétrombolta, hogy az öntözések és a malmok megszűntek, így a későbbiekben megszűnt a vízhasználók részéről végzett mederkarbantartás is. Az 1947. évi, majd az 1953. év júniusában lefolyt — eddigi legnagyobb — árvíz alkalmával okozott károk megismétlődésének megelőzésére előzetes műszaki terv nélkül rendezték a medret a Nagyigmándi halastó és az Aszári Keményítőgyár közötti szakaszon. A rendezési munka megkezdése óta eltelt 25 év alatt levonult gyakori nagyvizek a medret felisza- polták annyira, hogy a Nagyigmánd alatti völgyszakasz teljesen eknocsarasodott. A Nagyigmándi halastó és a györ—tatai országút közötti 2,5 km szakaszon egyáltalán nem volt meder és az átlagos terepszintig feliszapolódott felső tó helyén összefüggő nádas keletkezett. Az ászár—kisbéri szakaszon olyan elfajult volt, hogy a Hánta feletti tavakban tárolt üzemvizet nem tudta levezetni az Aszári Keményítőgyárhoz. E tarthatatlan állapot megszüntetése érdekében a Győri VÍZIG egységes rendezési tervet készített a teljes mederszakaszra. A fenti terv a mezőgazdasági és ipari érdekek figyelembevételével a 10%-os valószínűségű vizeknek a zárt mederben való levezetésére készült. E tervnek megfelelően 1960. évben a 19 000— 11 000 km szelvények közti szakasz rendezése történt meg, 16,8—30,0 m3/sec vízemésztésre. A kikotort anyag dózerozásával a terv szerinti partkiegyenlítés ill. depóniaterítés megtörtént. Az ászár—kisbéri szakaszon torkolló mellékágak nagyesésű hegyi patak jellegűek. A Pulai és a Batthyányi árok rendezését 1940—42. években végezte a Kisbéri ménesbirtok. Jelenleg elfajult állapotban vannak. Csépi-ér a Concó-jobbparti II. kát. mellékága Az első rendezés 1931. évben történt meg, majd 1943. évben az engedélyezési terv szerinti méretre jákanbahelyezték a medret. A fenntartási munkák elmaradása következtében a meder feliszapolódott, a rézsűoldalak és a partélek fával, bokrokkal nőttek be. 1959—60. évben a VÍZIG rendezte 11 200 m hosszú II. kát. szakaszt 5,3 m3/sec-ra. A mederrendezés az ötéves gyakorisági vízmennyiségek figyelembevételével történt. A medret keresztező hidak közül három vízügyi szempontból nem felel meg. Szendi-ér A Concó patakba Nagyigmándnál betorkolló II, kát. mellékág. Az ér a dad—nagyigmándi községek közt húzódó lankás sorra lezúduló nagycsapadékot vezeti le. 1940. évben Nagyigmánd és Thaly-puszta között történt az első mederrendezés. Ez a rendezés a 0,8—1,0 m3 keres terület kialakításával olyan kismértékű volt, hogy eredménye alig mutatkozott. 1957. évben Szák község belsősége érdekében a Komárom megyei Tanács a 15 670—19 470 m szelvények közti szakaszt rendezte. Ez a munka helyi jellegű javulást eredményezett az alsóbb szakasz rovására. 1959—60. években az alsó 0—7 600 tm. közötti mederszakaszt rendezték. A rendezés következtében Nagyigmánd község belsősége mentesült a 3%- os, a külsőség pedig a 10%-os valószínűségű vízhozamok kiöntésétől. DUNA, A CONGO ÉS AZ ÁLTAL-ÉR TORKOLATA KÖZÖTT Kocs—mocsai vízfolyás Kocs és Mocsa községeken halad át és a Szőny— Füzitői belvízcsatornába torkollik. A völgy egymáshoz sűrűn csatlakozó halastavak sorozata, az alsó szakasz mocsaras, nádas. Helyi rendezés a vízhasználatokkal kapcsolatosan folyt, a tervek háborús események nyomán megsemmisültek. Naszály—Grébics patak Tata és Naszály községek határában folyik és a Szőny—Füzitői belvízcsatornába torkollik. A fő- és mellékvölgyek csaknem végig halastavak. Egységes mederrendezés nem történt, csupán a halastavak szakaszán folyik helyi tisztogatás. Az alsó szakasz mocsaras. Fényes patak Tata, Naszály és Dunaalmás határában folyik és a Duna hullámterén egyesül a Szőny—Füzitői csatornával. A Fényes források a tatai öreg-tóból táplált Réti-tavak, a Kosrétá-ér, valamint a Mosó forrás vizeit vezeti le és a Tata alatti völgy baloldali övcsatornájaként működik. Az alsó szakasza a Mi- kovényi csatorna torkolatáig a Duna árvizére van visszatöltésezve. Az első rendezése 1929 évben történt. A források vize 20—24 C° hőfokú, így a növényi élet olyan nagymértékű a mederben, hogy az éves tisztogatása elengedhetetlen. Az utolsó tisztogatás 1960. évben történt az engedélyezés szerinti méretre. Az áteresztő altalaj következtében a magas-vezetésű meder a Naszály alatti réteket erősen eivize- nyősítette, a lecsapolásuk nem gazdaságos, tehát célszerű lenne a területen halastavat létesíteni. Átál-ér (Kuhtreiber patak) Fővölgyének keleti oldala a Vértes és Gerecse hegység vidéke, a nyugati oldalán pedig hullámos 189
