Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
V. fejezet. Hegy- és dombvidéki területek vízrendezése
A Sós patak, Arany patak, Csörgető-ér, Brutor- és, Vakszari patak, az Ikvamenti Vízrendezési Társulat kezelésében van. Kardos-ér (Sió—Füles patak) A patak alsó szakasza 13 790 m sz.-től a torkolatig belvízcsatorna. A volt Rábaszabályozó Társulat árterén kívüli szakasz 1951. évig ősállapotban volt. 1951—1956. évek között a 26,8 km sz.-ig a meder 14 m3/s vízemésztésre nyert kiépítést úgy, hogy a mederből kitermelt földből depóniák épülték. Ez a mederszakasz jelen állapotában Qi<>% -os vízemésztésre alkalmas. Rába a Pinka-torkolat felett A mederszakaszon 14 kisvízfolyás torkollik a Rábába, amelyek közül a Vörös p., a Láhn p. és a Berki patakról vannak adataink. Vörös patak 1908-ban a medret 250 lit/sec/kmz fajlagos levezetésre építették ki. A munka keretében Vasszent- mihály és Nemesmedves községek közötti szakaszon új meder épült. 1952-ben Vasszentmihály bel- sőségi szakaszán 1,2 km hosszon épült ki a meder. Az alsó szakasz mélyen beágyazott jellegű, melynek további bővítésére nincs szükség. A mederrendezések biztosították a mocsarasodott területek víztelenítését, és a községi belsőség! területek védelmét. Lahn patak A patak medre a Rába folyó medrében széles szántó- és rétterületeket metsz át, és felfogja a Rába-völgy baloldali torrens jellegű patakjainak vizét. A torrensek nagymennyiségű hordalékot szállítanak, ezért a meder gyakori tisztogatásra szorul. Az első mederrendezés 1884—85. években történt. 1926—28-ban a meder 2,5—18,0 m3/sec vízemésztésre nyert kiképzést, ezzel egyidőben rendezték az összes mellékágakat is. A medren 1955—57. évben végeztek nagyobbarányú medertisztogatást. 1959-ben a megnövekedett mezőgazdasági igényeknek megfelelően megindult a medernek 10%-os valószínűségű vízhozamra történő kiépítése. Hy módon az alsó 4,5 km nyer rendezést, a depóniák elteregetése nélkül hajtják végre. Berki patak A Berki patak eredetileg a Csörmös—Herpenyő felső szakaszát képezte, de az első rendezés folyamán a Rába folyóba torkolhatták bele. A patak medre gyorsan iszapolódott, mert a mellékágak nagymennyiségű hordalékot szállítottak. A medret 1912. évben 3,2 m3/sec-ra építették ki. 1927-ben, 1951-ben, majd 1956—58. évek között az eredeti méretekre nyert jókarbahalyezést. A felső szakaszon a vonaierózáó megakadályozására mederlépcső épült terméskőből. A meder állapota jelen állapotában nem megfelelő, tehát a vízszintes és függőleges vonalvezetés megtartása mellett bővíteni kell, az alsó szakasz csőátereszei nem megfelelőek. Pinka és Strehm A Pinka Felsőcsatárnál lép magyar területre, de többször átlépi még az országhatárt. Az 1900-as éveket megelőzően a vízhasználók által végzett munkák alakították ki a jelenlegi medret. A mederre épült vízimalmok jelenleg vízerőtelepként az országos hálózatba termelnek. A vízfolyás úgy magassági, mint vízszintes vonalvezetés tekintetében megfelelő. A partok azonban szakadozottak, és. a növényzet sűrűn benőtte. A vízerőtelepek műtárgyai a jelenlegi vízemésztésnek megfelelőek. A 8. sz. út és a szombathely—szentgotthárdi vasútvonal alatti hidak az 1%-os árvizet emésztik. Mindszenti patak A vízfolyás rendezésére 1959—60-ban került sor. A rendezés folyamán a medret a 20%-os valószínűségű vízhozamra építették ki. A meder biztosítja a Pinka patakból kilépő árvizek levezetését is. A vízfolyás műtárgyai jó állapotban vannak, átépítésükre nincs szükség. Csencsi patak A meder rendezése a Mindszenti patakéval egyidőben folyt 20%-os valószínűségű vízhozamra. Rendezése biztosítja a völgy lecsapolhatóságát, és a korábbi kiöntések is megszűntek. A mederépítésből kikerült földanyag elteregetést nyert, a meder jelenleg jó állapotban van. RÁBA A PJNKÁTÓL A SZAPUTIG Csömöc—Herpenyő Körmendig a Rába jobboldali völgyének mélyvonulatán halad, majd Sárvárnál torkollik a Rábába. A Rába árvizei a mélyebb fekvésű völgyfenéken vonulnak le, így a Csömöc—Herpenyőnek biztosítani kell az árvizek gyors visszavezetését, valamint 20 db torrens jellegű vízfolyás befogadását. Az első jókarbahelyezését az 1902-ben készített terv alapján 1904-ben hajtották végre a torkolattól felfelé 6 600 fm hosszban. A második beavatkozás 1908-ban történt. Ekkor készült az ikervári erőmű alvízcsatomája, és egyidejűleg a Csömöc—Herpenyő alsó, 2,32 fcm-es szakasza is 26 m3/s-ra lett kiépítve. Üjabb munkákra 1941—43-as években került sor, amikor az ikervár—sótonyi úttól felfelé 2 690 fm hosszban végeztette el a munkát az érdekeltség. A Csömöc—Herpenyőn ezeknek a kisebb jellegű munkáknak csak a rendezés közvetlen környékén volt időszakosan eredménye. A terület a Csömöc—Herpenyő rossz állapota miatt nagyon leromlott, elposványosodott, így mezőgazdaságilag hasznosítani nem lehetett. Ez szükségessé tette, hogy a medret egy összefüggő, egységes i, minden vízgazdálkodási kérdésre kiterjedő terv alapján helyezzük jókarba. A munkálat 1956- ban kezdődött meg. Az alsó szakaszon első lépcsőként csökkentett medermérettel történt a kiépítés 15 m3/sec-ra. ^ 184
