Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
zetében, a Szavai-főcsatornán, a Rábca—Hanság rendszer pinnyédi öblözetében, ahol a Völgyszigeti- csatornán épült zsilippel a Mosoni-Duna menti fakadóvízeket vissza lehet tartani, ezzel a községi belsőségek elöntését meg lehet akadályozni. Ugyancsak kizárható a Völgyszigeti-csatoma egy mellékágán épült zsilippel egy sok fakadóvizet adó holtág az értékesebb területek leszivattyúzása idejére. A Rábca-balparti öblözetben a Mosonszentjánosi övcsatornán négy darab tiltó épült a vizek visszatartására. A Kepés—Lesvári öblözetben az Ikrény—Lesvári- csatorna vízét lehet visszatartani a csatorna torkolati zsilipével, lezárható a Kepés—Csécsényi-csator- na is a Kepési tiltó útján. A Rábamenti belvízrendszerben a Marcal alsó öblözet főcsatornáján a Marcal belvízcsatornán van egy lázárást adó tiltó. Észak-Dunántúl belvízárterületén sáncolások, skatulyázások ez idő szerint nincsenek. Belvízgazdálkodási célzattal 1980. december 31-ig az 1. sz. TVK területén 28 szocialista típusú új vízgazdálkodási társulat alakult, összesen 145 336 hektáron. 1.22 A BELVÍZVÉDEKEZÉS MÜLTJA ÉS JELENE É'szakdunántúlon az effektiv belvízvédekezést ugyanaz a belső központi szervezet vezeti és bonyolítja le, mely árvízvédekezések esetén is működik. A külső védekezést a szakaszmérnökségek hajtják végre, a gépészeti csoporttal együtt. A belvíz- védelmi szakaszok mind területileg, mind szervezetükben azonosak a szakaszmérnökségekkel. Négy belvízvédelmi szakasz (szakaszmérnökség) működik, a Szigetközi, Rábca—Hanság, Rábai és Komáromi. A belvízvédelmi szakasz vezetője a szakaszmérnök, a szakasz fel van osztva technikus szakaszokra, ez pedig csatornaőr járásokra. A jelenlegi szervezés szerint a külső védekezést négy szakaszon 10 mérnök, 23 technikus irányításával 55 csatornaőr és gátőr látja el. Nagyobb méretű védekezés esetén szerződtetett munkásokon kívül mozgósítható a közigazgatás szervei útján az árvízvédelmi közerő is, amely előre megszervezett brigádok keretében tevékenykedik. Ahol a belvízvédekezési felszerelések és eszközök nem állnak rendelkezésre kellő mennyiségben, ott a fennálló rendeletek szerint igénybe vehető az árvízvédelmi szertárok készlete is, de az elhasznált anyagot és felszerelést a belvízvédekezés terhére pótolni kell. A TVK területén 22 stabil szivattyútelep végzi a belvizek gépi átemelését, összesen 38955 m3/sec teljesítménnyel, két szivattyúállás pedig 1,6 m3/sec vizet emelhet át. A gőz és diesel üzemű szivattyútelepeken az előírt kb. 2—3 hétre elegendő üzemanyag tárolódik. A szivattyútelepek meghajtó gépeinek összes teljesítménye 3065 lóerő. A stabil telepek hatósugarából kieső területek belvízmentesítésére szükség szerint hordozható szivattyúkat állítanak fel. A szállítható szivattyúk felvonulására évenként felvonulási terv készül. Jelenleg 73 db szállítható szivattyú áll rendelkezésre, 8,13 m3/sec teljesítő képességgel. A gépek kezelését 15 állandó gépész végzi, kisegítő gépészeket szükség szerint alkalmazunk. A gátőr és csatomaőrházak száma 47 db, a védekezés lebonyolításához 375 km hosszú távbeszélő vonal áll rendelkezésre. Távbeszélő állomás minden szivattyútelepen és őrháznál van, de hordozható készülékek is használatra kerülnek. A fenti leírt védekezési szervezet hosszú éves tapasztalatai alapján megbízhatónak mondható. A belvízi elöntések tekintetében a Szigetközre, de a Répce alsó szakaszára is az árvíz okozta fakadóvizek veszélyesek, míg a belvízártár többi részén a szélsőséges csapadék járás okoz elöntéseket. A Szigetközben a dunaremetei mérce 480—500 cm-es vízállásainál fakadóvízek jelentkeznek, tehát úgyszólván évenként. A rendkívüli belvizek ritkábbak. Az 1900-as évek legsúlyosabb elöntése 1926- ban következett be. Ekkor nemcsak a Duna június 15—augusztus 15 közötti magas vízállásai okoztak fakadóvizeket, hanem a rendkívüli csapadék járás is, június—július—augusztus hónapokban 426,9 mm csapadék hullott le, az évi csapadék közel 3/4 része. A fakadóvizek az átázott fedőrétegen át akadálytalanul törtek fel, eredménytelen volt a szivattyúzás, 8636 ha került víz alá és több hónapon át tartott az elborítás. A Nagy-Dunán 1899—1948-ig 50 év alatt 149 árhullám vonult le, azaz évenként három. Ezek közül 64 árhullám okozott belvízi elöntéseket. Több hónapos tartós árhullám 1926, 1940.. és 1941. évben volt, erős bel vízjárást okozott mindhárom, mert a csapadékjárás is rendkívüli volt ezekben az években. Két, sőt három árhullám is okozott belvizeket 1920. és 1948. években. Az árhullámok átlagos tartóssága hat-hét nap, ez idő alatt nagyobb belvízkárok általában nem keletkeznek. Az 1926. évi árhullám 65 napig, az 1940. évi 33 napig tartott. A Szigetközi belvízrendszer legbelvízesebb évei: 1924, 1926, 1937, 1939, 1940, 1941, 1944, 1947, 1948, 1951. A Rábca—Hanság és a Rába menti belvízrendszerekben az extrém csapadék jár ás a belvízi elöntések fő oka. Ezekben a rendszerekben erős belvízjárás 1903, 1914, 1924, 1926, 1931, 1937, 1940, 1947, 1951, 1959. években volt. A felsorolt évek legtöbbjére részletes adatokat fellelni nem sikerült. Kétségtelen, hogy az 1926. évi egyik legbelvízesebb esztendő volt, ezekben a rendszerekben is. Az 1937. évről is csupán a lébényi hanyra vonatkozó adatokat közölhetjük. Az előző, 1936. évi ősz csapadékos volt, erre csapadékos tavasz következett. A március 171, április 86 mm csapadékot hozott, az első félévé 435 mm volt, július 196,2 mm csapadéka több mint háromszorosa a sokévi átlagnak- Érthető, hogy a Moson- szentmiklósi szivattyútelep erőltetett üzemmel sem tudta megakadályozni az elöntéseket és csupán a lébényi Hányban 3022 ha került tartósan víz alá. Hasonló elbontások voltak a Rábca—Hanság rendszer egyéb területein, de a Rábamenti rendszerben is, főleg a Rábca—Hanság-csatorna mentén és a Kapuvári hányban. Csupán a volt Rábaszabá- lyozó Társulat területén több, mint 17190 ha-ra kiterjedő elöntések voltak. 163
