Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

a) A költségek meghatározásánál az alábbi tapasztalati egységárakkal számoltunk:

kőbeépítés kb. 250 Ft/m3 (vegyesműveknél a rő- zsével együtt),

szab. kotrás kb. 20 Ft/m3 -f- háttöltésbe való kavicseltérítés vízágyúval vagy dózerrel kb. 10 Ft/m3, összesen 30 Ft/m3.

b) A mindkét oldalra tervezett szabályozási munkák költségeinek csak megközelítően a fele terheli Magyarországot, tekintettel arra, hogy a szabályozási munkák ún. nemzeti jellegű munkákat is tartalmaznak, melyek költségei teljes egészében az illető államot terheli.

c) Az egyéb költségeken a szigetek tisztogatási, — az ásványi és süttői vízitelep és a műtárgyak fenntartási munkáinak, továbbá a tervezéseknek és műszaki ellenőrzésnek a költségei szerepelnek.

d) A hajóútkitűzés a hajózást terheli és a XI. fejezet tartalmazza.

e) Az ipari kotrás költségét miután nem szorosan vett folyószabályozás, nem állítottuk be, de figyelembe vettük azt, hogy a folyószabályozási elvek alapján (3,0 m kotrási mélységig Db. víz alatt, lehetőleg gázlókban kotorva) végrehajtott nagymennyiségű ipari kotrás jelentősen javíthatja — mélyíti és szélesíti — a hajóutat. Emiatt nem terveztünk be a Gönyü alatti szakaszon szabályozási kotrást.

f) A kőbeépítés gépesítésére beterveztünk 1 db 5,0 to-ás úszódarut (kb. 10 millió Ft) és 2 db fenékürítő uszályt (darabonként kb. 5,0 millió Ft), melyek a vízlépcsők építésénél is felhasználhatók lesznek.

g) A kotráshoz kotrógépet és szállító uszályokat nem terveztünk, mert az előirányzott évi 250 000 m3 szab. kotrást a jelenlegi kotrógamitúra kapacitása fedezi.

A vízlépcsők üzembehelyezésével kapcsolatos mederszabályozási munkák:

A felső-dunai balparti üzemvízcsatornázás vízi- erőmű szerves részét képező alvízcsatorna torkolata alatti szakaszon az 1811,0—1780,080 fkm-ek között nagyméretű alvízi mederkotrást terveztek. A nagy úszó-szívónyomókotróval kitermelt kb. 32 millió m3 anyagot a parton és a mellékágakban helyezik el, kilométerenként kb. 0,5—2,0 millió m3 anyagot deponálva. A meglévő partbiztosítások kiegészítésére

34,5 km hosszban 345 000 m3 (10 m3/fm) kőmeny- nyiség szükséges, ami nagy részben a meglévő kisvízi szabályozási művek kikotrásából nyerhető. A kotrás, kőkiszedés és beépítés költsége a vízerőmű létesítését terheli, itt nem tervezzük be.

Járulékos munkaként, mivel a Duna 1842—1810 fkm-ek közötti jelenlegi medre az oldalcsatornás vízerőmű üzembehelyezése után az állandó 100 m3/s vízhozamon kívül az árhullámok 4000 m3/s-on felüli részét rendkívüli esetben a teljes árvízhozamot vezeti le, ezért a mederszabályozási műveket a mederszakasz jövőbeni helyzetének és rendeltetésének megfelelően kell kiképezni, illetve átalakítani. Ezeknek a munkáknak megtervezése és elvégzése sürgős feladat; a munkák és a költségek közösek a Csehszlovák Köztársasággal.

A Nagymarosi Vízierőmű és a Felsődunai Üzemvízcsatornázás Vízierőmű együttes hatásaként a már említett szabályozási munkákon kívül az 1780 fkm alatt (alvízi mederkotrás alsó vége) folyószabályozási munkákra nincs szükség, mert a művek kiegészítése — melyet a Nagymarosi Vízierőmű létesítése miatt terveztek — elmaradhat, a javasolt évi 160— 200 ezer m3 szab. kotrást pedig az ipari kotrás ennél jóval nagyobb mennyisége teszi feleslegessé.

A Mosoni-Dunaág : A meder szabályozásának célja az ajánlott minimális hajóútméretek biztosítása a torkolat Győr közötti 14,0 km hosszú szakaszon. A Db. vízszint alatt 2,20 m mélységű 60,0 m széles hajóút előállítása a középvízi és részben kisvízi szabályozással már szabályozott mederben egyedül kotrással lehetséges. A rendelkezésre álló meder- szelvények alapján ugyanis megállapítható, hogy a meder természetes szélessége 60—80 m között változik, így a medret szűkítő sarkantyúk beépítésére — kisvízi szabályozásra — szükség nincs és ez nem is lenne lehetséges a szakasz felső részén, sőt az elvégzett kisvízi szabályozás keretében megépült néhány sarkantyú is kikotrásra kerül. A szabályozás módja tehát középvízinek tekinthető, annál is inkább, mert részben a kotrás utáni becsúszás veszélye miatt, részben a vízlépcső üzeme következtében előálló gyakori vízszinváltozások miatt a partokat be kell védeni kőszórással.

A középvízi szabályozás keretében tehát kotrást tervezünk be 14,0 km hosszban, 60,0 m szélességben és 2,20 m mélységben a Db. vízszn alatt. A keretszelvényekből számított fm-enkénti kotrás meny- nyisége súlyozott átlag alapján 45,0 m3 és a szükséges kotrás kereken 650 000 m3. Költsége kerekítve 13 millió Ft, mert az iszapos homok fenékanyag eltávolítását és részben az anyaggödörben, részben a töltéseknél történő elhelyezését, szívónyomó kotróval tervezzük, a helyi tapasztalat alapján kialakult 20 Ft/m3-es áron. A meder teljes szélességére kiterjedő kotrást természetesen több ütemben kell végrehajtani a hajózás miatt. A szakasz teljes kikotrása után is szükség lesz a Rábából érkező hordalék eltávolítására. (Fenntartási jellegű kotrás.) Az ÉD VÍZIG üzemterve alapján 27 000 m3 kotrás van betervezve 1962. évre 500 000 Ft költséggel.

Partbiztosítást tervezünk kőszórással a torkolattól számított 10,0 km hosszban 5,0 m3/fm-kénti kőmennyiséggel à 250 Ft/m3, összesen 12,5 millió Ft költséggel, a felső-dunai vízerőmű csúcsüzemeltetése miatt előálló gyakori vízszinváltozás partrongáló hatása ellen.

A nagy ha józásra nem alkalmas győr—révfalui vashíd fölötti szakasz szabályozásával kapcsolatban megemlítjük, hogy a győri városi tanács megrendelésére 1962. évben végeznek mederkotrást 120 000 m3 mennyiségben és partbiztosítást összesen 2,4 millió Ft költséggel, közvetlen a vashíd fölötti szakaszon.

Tervezés alatt áll mintegy 6,4 km-es további szakasz (Győr—Győrújfalu között) kotrása és a partok helyenkénti rendezése a vízisport, üdülés fejlesztése céljából. A kotrás, mely a vízibusz közlekedéséhez szükséges hajóútmér eteket kívánja biztosítani, kereken 80 000 m3, a partbiztosítás és lábazati kő148