Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
ben megalakult Marcalvölgyi Társulat és az 1892. évben megalakult Felsőmarcal Vízrendező Társulat kezdte meg. A töltés méretei: az alsó szakaszon 1,0 m-es magassági biztonság mellett 4,0 m-es koronaszélesség, 1:3, 1:2 rézsűhajlásokkal. A felső öblözetekben 3.0 m-es koronaszélesség mellett a rézsűk hajlása mindkét oldalon 1:2. Az 1931. évi árvíz Mórichidánál 32 cm-el meghaladta az eddig legnagyobb vízszintet, s eredményeképpen a balparton két gátszakadás volt. Az árvíz tapasztalatai alapján úgy a balparti, mint a jobbparti töltéseket megerősítették. A Marcal-menti területek altalaja általában víz- áteresztő. Helyenkint elposványosodott a terület, különösen a régi medrek környékén erős szivárgások és fakadóvizek észlelhetők. V. Győr városi öblözet Győr város a Rába mindkét partján, továbbá a Rábca jobbparton és a Mosoni-Dunaág jobbpartján húzódó összesen 21,8 km hosszú árvédelmi vonalon saját szervezettel védekezik. A Mosoni-Dunaág balpartján húzódó árvédelmi töltés annak ellenére, hogy Győr város belterületén fekszik, állami kezelésben van. Győr város védelmi vonala nemcsak a vízfolyások mentén halad, hanem a vízfolyásokat elhagyva, lakott területeket zár körül, vagy beköt a magaspartra. A védelmi rendszer hosszú idő alatt alakult ki. A városi töltések egységesítése 1880. évben készült terv alapján valósult meg- Az 1899. évi nagy árvíz után 1905-ben épültek ki a parapet- falak, töltésmagasítással. A város keleti részén az iparcsatoma megépítésével vált szükségessé a véd- töltés kiépítése is 1917-ben. A városi védművek magassági biztonsága az 1954. évi árvízszin felett 1.0 m. A töltések koronaszélessége 4,0 m, mindkétoldali 1:3 hajlású rézsűvel. A város védelmi vonalaiban 3337 m parapetfal is szerepel, állapota nem kielégítő, átépítésre szorul. Győr város védvonalai mögötti árterület 4513 ha. VI. Esztergom városi öblözet Esztergom város belterületének csak egy része fekszik a városi védvonalak mögötti 200 ha területű ártérben. Az öblözetet védő 3328 fm árvízvédelmi vonal 1913-ban épült. A védvonal az esz- tergom—párkánynánai hídtól indul ki s a Dunaág jobbpartján halad a város nyugati széléig, ahonnan a magaspartokba köt be. A védvonalból 1551 parapetfal. Az 1954. évi árvízkor a megfelelő védelmi vonalnak sem a magassága, sem anyaga nem mutatkozott megfelelőnek. A védvonal földtöltés szakaszát 1957. évben teljes hosszában megemelték és szélesítették. A töltés méretei: 4,0 m korona- szélesség, mindkét oldali 1:2 rézsűhajlás. A para- petfalak átépítése 1960-ban kezdődött meg s még folyamatban van. A VII—XIII. nyárigát öblözetek A területen fekvő hét nyárigát általában nincs kielégítő állapotban. A nyárigátak méretei, kivéve a kisbodaki, börcs-abdai és a pinnyédi nyárigátakat, elégtelenek és ezért átépítésre, erősítésre szorulnak. A nyárigátak összesen 1016 ha mezőgazdasági művelés alatt álló területet védenek a következő vízállásokig: Kisbodaki nyárigát a dunaremetei vízmérce + 520 cm Gönyüi nyárigát a gönyüi vízmérce -J- 610 cm Győrzámolyi nyárigát a győri vízmérce -f- 500 cm Pinnyédi nyárigát a győri vízmérce + 620 cm Likócspusztai nyárigát a győri vízmérce -f- 580 cm Bácsai nyárigát a győri vízmérce -j- 540 cm Börcs-abdai nyárigát a győri vízmérce + 520 cm A nyárigátak koronaszélességi méretei 0,60— 2,50 m között váltakoznak, a rézsűhajlások általában mindkét oldalon 1:2, a gátak átlagos magassága a terep fölött 1,0—2,80 m. A folyók hullámtereiben általában mezőgazda- sági termelést folytatnak. A hullámterek gyakori elöntése komoly népgazdasági kárt okoz, ezért a meglévő nyárigátak jókarba helyezése, védőképességének fokozása a be nem védett hullámtereknek pedig nyárigátakkal való bevédése kívánatos. 1.32 A FOLYÓK ÉS TAVAK SZABÄLYOZÄSÄNAK MtJLTJA ÉS JELENE A Területi Vízgazdálkodási Keretterv az alábbi folyószakaszok, illetve tavak tervezési adatainak feldolgozását foglalja magába: 1. a Duna országhatár — Szob (1850—1708 fkm) közötti szakaszát, 2. a Mosoni-Dunaág rajkai zsilip — véneki be- torkollás közötti szakaszát. 3. a Rába országhatár—győri torkolat közötti szakaszát és 4. a Fertő tónak hazánk területére eső részét. A továbbiak során az egyes folyószakaszon végrehajtott szabályozási munkálatok, célkitűzések és tervezések ismertetése a fenti csoportosítás szerint történik. ad. 1. A Duna A Duna a Kárpátokig hegyvidéki jellegű és ezt a szakaszát földrajzi értelemben Felső-Dunának nevezik. A dévényi sziklakapun keresztül kilép a Kisalföldre és szakasza átmeneti jellegűvé válik. A nagy esés itt csökken és a kisalföldi szakasz elején hordalékkúpon folyik sok ágra szakadozva. A hordalékkúp csúcsa Pozsonynál van, alapja pedig Győr—Gönyü—Guta irányában. A Dunának ezt a szakaszát nevezik magyar Felső-Dunának, mivel esése még számottevően nagy (30—40 cm/km). Folyószabályozás szempontjából is jellemző az 1810 fkm körüli (Palkovicovoi) eséstörés, ahol az esés mintegy 10 cm/km értékre csökken. A Duna vízjárása alpesinek mondható. A január— márciusi kisvizeket közepes és annál magasabb vizek váltják fel és június—július hónapokban heves árhullámok vonulnak le. Szeptembertől a vízállás apadó jellegű és októbertől az év végéig alacsony, 130
