Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
1. Egyszerű hévíz 2. Egyszerű szénsavas (savanyú) víz 3. Alkálihidrogénkarbonátos (alkálikus) víz 4. Kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos víz 5. Kloridos (konyhasós) víz 6. Szulfátos (keserű) víz 7. Vasas víz 8. Kénes víz 9. Jódos, brómos víz 10. Rádióaktív víz A gyógyvizet minden esetben gyógyításra kell felhasználni, egyéb felhasználása csak ezután következhet. Az ásvány-, hév- és gyógyvízkészlet meghatározása a kevés adat miatt általában nem lehetséges; ezért csak tájékoztató adatok közölhetők a legkedvezőbbnek látszó előfordulások fejlesztési lehetőségeit illetően. Vegyi készleten az ásvány- és gyógyvíz esetében a készletben lévő összes oldott szilárd alkotórész mennyiségét értjük. Ennek teljes meghatározása ma még nem lehetséges, egyes esetekben azonban megadható az ásvány- és gyógyvíz előfordulás egy adott időszak alatt elméletileg nyerhető összes szilárd alkotórészének mennyisége. Gyakorlatban hasznosítható ásványkincsről — amin most nem a balneológiái szempontból értékelt ásványtartalmat, ill. gyógytényezőt, hanem az ipari nyersanyagként fel- használásra kerülő ásványkincset értjük — csak néhány előfordulásnál, s csak egyes különleges alkatrészekkel kapcsolatban beszélhetünk. Az ásvány-, hév- és gyógyvíz utánpótlásának módját, vízjárását az előfordulás földtani viszonyai határozzák meg. A felszínközeli rétegekből származó hideg és langyos ásvány- és gyógyvíz (pl. keserűvíz, egyes kénes vizek, stb.) vízjárása és vízminősége általában a csapadék függvénye. A nagyobb mélységből származó, de forrásokban felszínre jutó, vagy sekély kutakkal feltárt ásvány-, hév- és gyógyvíz a hozzá keveredő, s külső tényezők hatása alatt álló rétegvíz vagy talajvíz miatt szintén jellegzetes vízjárást mutathat (pl. a budapesti Gellért-fürdő forrásainak és a Duna vízjárásának kapcsolata). A mélyebbről fúrással feltárt hévíz általában egyenletes vízszolgáltatású. Egyes esetekben azonban a kút hozama a rétegenergia csökkenése, a béléscsőben történő lerakódás, a béléscső korróziója, kisebb nyomású rétegekbe való vízszökés vagy a sztatikus készlet fogyása miatt csökkenő tendenciát mutat. A mellékelt „Ásvány-, gyógy- és hévizek” című 1:500 000 méretarányú térképen feltüntettük az ásvány-, hév- és gyógyvízfeltárásra legkedvezőbb területeket és a jelenlegi előfordulásokat. Lehetőség szerint a feltárás szükséges mélységét is igyekeztünk megadni. A részletes tárgyalás során a 30. táblázatban közöljük a. a hideg, langyos, és meleg ásvány- és gyógyvízelőfordulásokat, b. a hévízkutak és c. az Országos Földtani Főigazgatóság részére hasznosítás céljából átadott meddő szénhidrogénkutató fúrások hidraulikai és műszaki adatait. (Ez utóbbiak túlnyomó többsége lakott helytől távol van, ezért e N 2 A •Ö o o’ 122 c) Az Országos Földtani Főigazgatóságnak hasznosításra átadott meddő szénhidrogénkutató fúrások 1. 197 Szany 2. 198 Pinnye 3. 199 Pinnye 4. 190 Bük 5. 191 Bük 6. 196 Vát 7. 200 Nagyigmánd
