Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

Bakteriológiai szempontból kissé szennyezett (II. o.), de megfelelő tisztítás és fertőtlenítés után ivó és élelmiszeripari óéira is alkalmas. Fürdőzésre alkalmas.

Á t a 1 é r. összes keménysége, magas sókoncentrációja és Na tartalma miatt öntözésre csak mechanikai vízjavítás után alkalmas. Ipari vízellátás céljára szükség esetén használható.

Bakteriológiai szempontból kissé szennyezett (II. o.).

2.362 A Duna vizének vegyi összetételváltozása

A sókoncentráció a különböző vízállásoknál 100— 260 mg/1 között változik. A legkisebb sókoncentráció az 5800 m3/s-os (magas) vízhozamnál volt, a legmagasabb érték pedig 950 m3/s hozamnál. A keménység értéke ugyanilyen összefüggésben változik. Fordított a kapcsolat a koncentráció és a vízhozam között az oxigénfogyasztásnál. Ennek oka, hogy a káliumpermanganáttal a folyó szerves hordalékát is mérjük, ezért áradó víznél először mindig nő az oxigénfogyasztás és csak később érvényesül a víz hígító hatása, ami az oxigénfogyasztás csökkenését eredményezi. A Dunán a legnagyobb oxigénfogyasztást akkor (1959. novemberében) mértük, amikor a víz áradni kezdett, viszont a legkisebb oxigénfogyasztást a legnagyobb árhullám után (augusztusban) észleltük, amikor a víz apadni kezdett.

2.363 A felszíni vizek kémiai és biológiai jellemzése a víz felhasználása szempontjából

2.3631 FELHASZNÁLÁS IVÓVÍZRE

2.3632 FELHASZNÁLÁS IPARI VlZRE

Az Alsó-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv IX. fejezetének 1.22 pontjához csatolt O2 fogyasztási térkép szerinti osztályozás alapján a felhasználók igénye szerint a következőképpen csoportosítható:

I. o. használható ivóvízellátás céljára vízelőkészítéssel (csak az ülepítés gyorsítása és fertőtlenítés céljából szükséges vegyszer adagolással), ezenkívül minden más vízfelhasználás céljára.

II. o. használható ivóvízellátás céljára különleges Uszítással. Alkalmas talajvízdúsításra és ipari vízellátás céljára.

III. o. ivóvíz céljára nem ajánlható, talajvízdúsításra és ipari víz céljára kezeléssel alkalmas, kivéve az élelmiszeripart.

IV. o. ipari víz céljára is csak különleges tisztítás után alkalmas.

2.3633 FELHASZNÁLÁS ÖNTÖZÉSRE;

A felhasználhatóság elbírálásának alapja a 2.361 pontban ismertetettek s a 26. sz. táblázatban foglaltak.

2.3634 FELHASZNÁLÁS HALÁSZATI CÉLRA

I. kategória: a Concó, Átalér, Fényes-folyás a Marcal és vízgyűjtőterülete.

Mintegy 1700 kh halastó vízellátásában játszanak már jelenleg is fontos szerepet, vagy távlati tervek szerint halastavak vízellátását fogják biztosítani.

Jelenleg a soproni, kömyei bakonyszombathelyi állami gazdaságok és a Halgazdasági Tröszt halastavainak vízellátásában (Tatai halgazdaság), továbbá később HTSZ, MOHOSZ és MTSZ halastavak táplálásában fontos a vízminőség megvédése.

II. kategória: A győri Előre KTSZ fontos, halászott vízterületei: a Mosoni-Duna, a Rába és vízgyűjtőterülete. Egyúttal ezek a vizek a körzet legfontosabb horgászvizei is.

III. kategória: A Gyöngyös, Perint, Torna, Rába alsófolyása, a Concó alsófolyása, az Átalér felsőfolyása vízszennyezéseit jelentősen csökkenteni kell.

A körzet évi haltermelése mintegy 8 ezer q volt.

2.364 Az öntözővíz és a talaj kölcsönhatása

A körzet három természetes nagy táj egyes részeit foglalja magában. Ezek a Kisalföld, az Alpok alja, valamint a Dunántúli-Középhegység. A Kisalföld területén a Győr—Tata vidéki teraszokon a talajokat vízgazdálkodási sajátságaikat tekintve három csoportba lehet osztani. Az első csoportba tartoznak a réti csemozjomok és csemozjomok, melyek a magasabb területeken terülnek el, valamint a mélyebb részeken levő réti öntéstalajok és réti talajok. Ezen talajok vízgazdálkodási sajátságai kedvezőek, általánosságban a jó víztartó képességű, jó vízvezető képességű talajok közé tartoznak. Öntözésük esetén az öntözővíz megengedhető sókoncentrációja 650—800 mg/1. Na %-a 35—40—45, szódalúgossága 10 mg/1. A második csoportba tartoznak a mélyebb fekvésű réti talajok és lápos réti talajok. Ezek mechanikai összetétele rendszerint vályog, vízgazdálkodási sajátságaikat tekintve az előbbieknél kedvezőtlenebbek, öntözésük esetén a közeli talajvíz és a rossz drénviszonyok miatt 500 mg/l-nél nagyobb sókoncentrációjú, 35—40—45 Na %-nál és 10 mg/1 szódalúgosságnál szikesebb víz nem engedélyezhető. A harmadik csoportba tartoznak a Duna öntéstalajai, melyek vízgazdálkodási sajátságai igen kedvezőek, öntözésük esetén nagyobb sótartalmú öntözővíz is engedélyezhető.

A Győr-medence területén a talajok öntözővíz minőségi igénye a következő: a Szigetköz öntéstalajai két csoportra oszlanak, nyers öntések, és humuszos öntések. Vízgazdálkodási sajátságukat alapvetően megszabja az, hogy altalajuk rendszerint kavicsos. Ha a kavics a felszíntől megfelelő mélységben van, úgy a drénviszonyokat jelenléte javítja, ha a felszínhez közelebb van, úgy a talaj víztartóképességét erősen csökkenti. Öntözés esetén, a megengedhető öntözővíz sókoncentráció 650—800 mg/1, a Na % 35—40—45, a szódalúgosság 10 mg/1. A iMosoni síkságon található réti csernoz- jom és öntéscsemozjom talajok vízgazdálkodási sajátságai kedvezőek. Általában a jó vízbefogadóképességű, jó víztartó képességű talajok közé sorolható. A megengedhető öntözővíz sókoncentráció 650—800 mg/1, Na % 35—40—45, szódalúgosság 10 mg/1.

A Fertő—Hanság-medence uralkodó talajfélesége a láptalaj. Öntözésének előfeltétele ezen terület vízrendezése. A vízrendezések után meginduló öntözéseknél figyelembe veendő, hogy — bár a talajok nagy vízbefogadó képességűek és erősen víztar101