Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
kisvízfolyásokon szembetűnő a hordalékmozgás függése az esésviszonyoktól. A nagyesésű szakaszokon gyorsan halad a berágódás, különösen a kevéssé ellenálló üledékes kőzetekben; az eséscsökkenés helyén a meder gyorsan feltöltődik. Emiatt az előbbi helyen a meder védelmére (burkolás, lépcsőzés), az utóbbin gyakori tisztogatásra van szükség. Az állóvizekben is van hordalékmozgás, bár jóval kisebb mértékben, mint a vízfolyásokban. A hordalékot a hőmérséklet és szél hatására kialakuló belső áramlások mozgatják. A leülepedett anyag jellegzetes szemnagyság szerinti osztályozó- dást mutat. A keletkező üledék mennyiségét jelentősen befolyásolják a beömlő vizek hordalékosságán kívül a tóban lejátszódó biokémiai folyamatok is. 2.352 Területünk vízfolyásainak hordalékviszonyai A területen végzett hordalékmérések összesített eredményeit a 24. táblázat tartalmazza. Tekintettel a mérések aránylag kis számára, a közölt számértékek tájékoztató jellegűeknek tekintendők. A Duna 1850—1780 fkm-ek (Rajka—Csallóköz- aranyos) közötti szakasza nagy esésű, sok hordalékot szállító, kavicsos medrű, erősen feltöltődő jellegű. Sok a vándorló zátony. Az 1780 fkm-től lefelé megszűnik a feltöltődő jelleg; a meder kavicsos, rendkívül stabil, helyenként elszélesedésre hajlamos. A szállított hordalék még árvízkor is finom homok. Az ausztriai szakaszról évente kb. 500 ezer m3 kavics érkezik. Ebből az 1850—1810 fkm között — a víz szétterülése miatt — 66 ezer m3 lerakódik. A kavics nagy része annyira elkopik, hogy az 1780 fkm alatt a görgetett hordalék csak .94 23. ábra. Jégviszonyok a jellemző szelvényeken
