Észak-Dunántúl Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 1., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
ges szelvényére leolvasható a közepes és két szélsőséges vízhozam, továbbá ezek fajlagos értékei. KEVÉSBÉ JELENTŐS VÍZFOLYÁSOK A vízrajzilag nem tanulmányozott — táblázatainkban sem szereplő — általában III. kategóriába sorolt vízfolyások középvízhozamának meghatározásában (egyéb adat híján) a kerettervezés számára a 20. ábra nyújthat segítséget. Ha az ábráról leolvasott fajlagos lefolyás-értékeket a vízgyűjtőterülettel szorozzuk, a sokévi középvizhoza- mot kapjuk. Erről, a hidrológiai analógia elvén, a 22. táblázatban szereplő, részletesebben is tanulmányozott környékbeli kisvízfolyások viszonyszámainak értelemszerű felhasználásával tér lie tünk át a különböző nevezetes kisvízhozam értékekre. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy az alföldi területeken, ahol a belvízrendszerek méretezéséhez elsősorban a lefolyás csúcsértékeinek ismerete fontos, ez az átlagos lefolyási térkép közvetlenül nem használható fel. A táblázatban nem szereplő vízfolyásokra az árvízhozamok tájékoztató megadása ugyancsak a táblázatban szereplő környékbeli vízfolyások megfelelő értékeinek értelemszerű felhasználásával, a vízgyűjtőterületek kb. négyzetgyökeinek arányában történő átszámítással, azonban mindig a helyi adottságok figyelembevételével végezhető el. 2.323 Hidrológiai előrejelzések Hazánkban az árvízi előrejelzések a legismertebbek. A folyami duzzasztóművek és a tározómedencék gátszerkezetének kezeléséhez folyamatos, naponkénti előrejelzésekre van szükség. Az öntözést és a különféle más vízhasználatokat — különösképpen ha. víztározással párosulnak — a lefolyó vízhozamok és a forráshozamok hosszúidejű előrejelzése teheti a szó valódi értelmében vízgazdálkodási tevékenységgé. Az 5—15 napos kisvízi előrejelzések a gázlós folyószakaszokon előfeltételei a biztonságos és gazdaságos hajózásnak. Főként a hajózási üzem tervszerű irányítását szolgálják a jégjárásra vonatkozó rövid- és hosszúidejű előrejelzések is. Néhány éve rendszeresen készülnek a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben hosszúidejű előrejelzések a talajvíz (lásd 2.426) és a tavak tavaszi legmagasabb vízállására, és folynak az előkészítő kutatások a mederalakulás előrejelzése terén. A területen ez ideig a Dunára és a Rábára készültek előrejelzési segédletek. A Duna Pozsony és Budapest közötti szakaszán 3—5 nappal és 15—40 cm pontossággal lehet előrejelezni az árhullámok tetőzését és 1—3 napra lehet 5—15 cm pontosságú folyamatos, naponkénti előrejelzést készíteni. A Rába nyári kisvizeiről márciusban készül tájékoztató jellegű hosszúidejű előrejelzés. A területen a hidrológiai előrejelzések fejlesztése terén az alábbiak a főbb feladatok, illetve lehetőségek: Árvízi előrejelzési módszerek kidolgozása és a különleges vízjelzőszolgálat megszervezése a Rábán, a Marcalon és a főbb kisvízfolyásokon (pl. az Ikván Sopron, vagy az Ataléren Tata árvízvédelmének fejlesztésére). A vízhasználatok szempontjából jelentős kisvízfolyások nyári kisvizeinek hosszúidejű előrejelzésére szolgáló segédletek kidolgozása (pl. Concó, Atalér). A Fertő tó tavaszi legmagasabb vízállásának előrejelzésére szolgáló segédletek összeállítása a Fertőszéli vízleeresztő zsilip kezelésének elősegítése és a parti vízhasználók tájékoztatása céljából. (A feladatot az osztrák vízügyi szervekkel együttesen volna célszerű megoldani). Folyamatos, naponkénti vízhozam-előrejelzések segédleteinek kidolgozása a Rába duzzasztóműveinek gát-kezelése és a vízerőművek üzemének irányítása számára. A Fertő tó teherbíró jégtakarója kialakulásának mintegy 5—10 napos tájékoztató előrejelzése a nád-aratási munkák üzemtervezése számára. 2.33 VÍZHÖMÉRSÉKLET A gyakorlati vízgazdálkodás álló- és folyóvizeink hőmérsékleti viszonyainak ismeretét is egyre inkább megköveteli. Számos vízhasznosítási tevékenység a felhasznált víznek nemcsak mennyiségével és összetételével, hanem hőfokával szemben is határozott igényeket támaszt. (A nyári hónapokban pl. az öntözővíz megkívánt hőfoka 20— 2S C°, de nem közömbös az ipari vízigények legjelentősebb hányadát kitevő hűtővizek beszerzési hőfoka sem). Fontos a vízhőmérsékleti adatok ismerete a jégviszonyok előrejelzésével és a folyók, tavak öntisztulásával foglalkozó vizsgálatoknál is. Bár a vízhőmérsékletre vonatkozó adatgyűjtés még csak kereken 15 éves múltra tekinthet visz- sza, a következő törvényszerűségek máris megállapíthatók: a) Míg állóvizeinkben általában hőmérsékleti rétegződés figyelhető meg (télen a fenék felé haladva melegebbek a rétegek, nyáron fordítva), a folyóvizek hőfoka — gyakorlatilag — a keresztszelvény minden pontjában egyenlő. b) A víz nagyobb fajhőjéből következik egyrészt, hogy tavasszal sokkal lassabban melegszik fel, mint a levegő, és ősszel lassabban hűl le annál, — tavasszal és nyáron tehát melegebb, ősszel és télen hidegebb a levegő, mint a víz; — másrészt, hogy ugyanez az eltolódás a lég- és vízhőmérséklet napi menetében is jelentkezik. A víz hőmérsékleti görbéje általában sokkal kiegyenlítettebb a levegőénél. Azok a vízfolyások, melyek hozamának jelentékeny hányadát talaj- és mélységi eredetű vizek teszik ki, — tehát elsősorban a hegyes-dombos forrásvidékek kisvízfolyásai, továbbá felszín- alatti vízzel is táplált síkvidéki vízfolyásaink — még kevésbé követik a léghőmérséklet változásait. c) A folyóvizek hőmérséklete még a jégborítás tartama alatt sem szállhat a fagypont alá: évi középhőmérsékletük ezért általában magasabb, mint a levegőé. 91
