Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

XVIII. fejezet. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok

gésben azok rendes szakigazgatási tevékenységével. Ezek a feladatok az illető szerv ügykörében egyes (szinguláris), egyedi jellegű vízgazdálkodási funkcióként jelentkeznek.

A feladatok rövid áttekintésben a következők:

— az ágazat beruházási és termelési tervei vízgazdálkodási és vízgazdálkodást érintő részeinek összeállítása és egyeztetése az OVF-el;

— gondoskodás a felügyeletük alatt álló üzemek és intézmények vízellátásáról, szennyvíztisztításáról és elvezetéséről;

— a tágabb értelemben vett vízgazdálkodási feladat: a hajózás, kikötők és hajózó utak létesítése, fenntartása, kivéve a hajóút kitűzését, fenntartását és a hajózási célokat szolgáló folyószabályozást, amely a vízügyi szervek feladata;

— közreműködés az országos energiahálózatra dolgozó vízierőművek létesítésében;

— részvétel a vízügyi szakoktatásban a vízügyi szakközépiskolai tagozatok általános igazgatósági feladatainak ellátásával.

E szervek — minisztériumok és országos hatáskörű szervek — természetesen szervezetileg nem részei a vízügyi szervezetnek, sem nem állanak az OVF szakfelügyelete alatt a fent ismertetett tevékenységük tekintetében, azonban koordinációs és kooperációs kapcsolatban vannak az OVF-el.

A vízgazdálkodás szervezett társadalmi tevékenység, amely a vízzel kapcsolatos össz-társadalmi szükségletek összehangolt és tervszerű nagyhatékonyságú kielégítésére irányul. Ezért az egyes vízhasználóknak, vagy a vizek kártételei elleni védekező egyes állami, társadalmi szerveknek, üzemeknek vagy állampolgároknak a saját szükségletüket közvetlenül kielégítő, belső, üzemen belüli „víz- gazdálkodása” természetesen nem tekinthető az itt használt értelemben vízgazdálkodásnak, Minthogy azonban az utóbbi célja egyfelől éppen ezeknek az egyes vízhasználati és vízvédelmi igényeknek a szervezett kielégítése, másfelől elengedhetetlen feltétele, hogy ezek az egyes igények és szükségletek tervszerűen beleilleszkedjenek az átfogó és tervszerű állami vízgazdálkodás egészének rendjébe: az üzemek és állampolgárok vízgazdálkodási érdekű tevékenysége is bizonyos értelemben része és célja a vízgazdálkodásnak, és megfelelő szabályozást igényel. Ezt a funkciót látják el — a fentebb már említett, tárcaszinten folyó koordinációs munkán túlmenően — a vízügyi hatóságok a jogalakító és szabályozó hatósági tevékenységükkel (vízjogi engedélyezés).

Ezzel a vízgazdálkodási feladatokat végző és együttesen a vízügyi államigazgatás területét alkotó szervek köre lezárult. Mindezeknek a feladatoknak és az ezeket megvalósító szerveknek (szervezetnek) az együttesében az OVF felügyelete, szakfelügyelete, szakirányítása alatt, illetőleg koordinációs munkájával jön létre az az adminisztrációs és szervezeti keret, amelyben — kitöltve a korszerű vízgazdálkodás tudományos, műszaki és közgazdasági elveivel és gyakorlatával — megvalósul államunknak az a fontos és egyre fejlődő, egyre nagyobb jelentőségre jutó tevékenysége, amit röviden vízgazdálkodásnak nevezünk.

1.2 A hatályos vízügyi jogszabályok és újjáalkotásuk

A szocialista állam egyik alapvető sajátossága — • más egyéb lényegbevágó vonása mellett, kizárólag a feladatok oldaláról tekintve —, hogy az államot általában jellemző közhatalmi tevékenységen kívül egyre növekvő mértékben gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciókat is gyakorol. Így vált a vízgazdálkodás is köztevékenységből állami, az állam feladatává tett tevékenységgé, amelyet az állam szervei kivételesen más szervek is, közvetlenül az állam irányításával végeznek.

Mint az előző részben említettük, a különféle állami és társadalmi szerveknek, illetőleg az egyes állampolgároknak az állami célkitűzésekkel összefüggésben álló, azokat megvalósító társadalmi és gazdasági jellegű cselekvése tervszerű összehangolást és irányítást, általában szólva: szervezést és vezetést kíván. Ennek a feladat- és cselekvés-szervezésnek — minthogy állami funkcióról van szó — oly módon kell történnie, hogy abban az állami akarat egysége és feltétlenül kötelező ereje ugyanúgy érvényesüljön, mint az egyéb, nem gazdasági, vagy kulturális, hanem sajátosan közhatalmi jellegű állami működés területén.

Az állami akarat kötelező érvényű kifejezésének és érvényesítésének formája és eszköze, ennek az érvényesülésnek a feltételeit, illetőleg a követelményeit kifejezésre juttató magatartási szabály: a jog. Ez másszóval azt jelenti, hogy az állam a saját, illetőleg az államtagok ezzel összefüggő gazdasági és egyéb funkcióinak ellátását jelentős mértékben, csakúgy mint közhatalmi ténykedése során, a maga jellegzetes hatalmi eszközével, a joggal látja el, az ellátásukhoz szükséges vagy azzal ösz- szefüggő állami és társadalmi tevékenységet a jogi rendezés eszközeivel szervezi.

A jog szerepe általánosságban kettős: meghatározza azokat a funkciókat (feladatokat és ellátásuk módozatait), amelyekkel valamely jogilag jelentős célkitűzés elérhető: ez a jog szabályozó szerepe, másfelől megteremti azokat a szervezeti feltételeket, amelyek keretén belül ezek a feladatok megvalósulnak: ez a jog (szűkebb értelemben vett) szervező szerepe.

A jog ez utóbbi a szervező szerepének keretében létesíti, — pontosabban a jogalkotás útján az állam létesíti — a felmerült feladatok ellátására alkalmas szerveket, és jelöli ki ezeknek, valamint más, már meglévő, alkalmas szerveknek ez irányú működési terét, s ezzel elhatárolja egymás között a hatásköröket. Így épül fel — az előző részben kifejtettek szerint — a vízügyi igazgatás is a szervek és feladatok szövevényes hálózatából. Az erre vonatkozó szervezeti és hatáskörű joganyag a vízügyi államigazgatási jogi matéria első fő csoportja; a vonatkozó legfontosabb jogszabályokat az előbbiekben megismertük.

A jog szabályozó szerepe — a vízgazdálkodás területén — elsősorban magának az államnak a tevékenységére irányul. Így jön létre a második főcsoporton, a vízügyi államigazgatás ún, anyagi jogán (a jogokat és kötelességet közvetlenül megál850