Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
szefces vízfolyások, patakok vízgyűjtőterületét legtöbbször a domborzat egyértelműen meghatározza, az egyes belvízrendszerek azonban sokszor olyan mértékben összefüggenek, hogy vízjárásuk leírása s e vízjárás — jelentős mértékben nem természeti tényezőktől függő — törvényszerűségeinek meghatározása nem is tárgya a szorosabb értelemben vett hidrológiának. Különbség végül az is, hogy vízkészletgazdálkodást és a műszaki tervezést a természetes kisvízfolyások esetében a teljes vízhozamsor, s annak jellemző (közép-, tetőző- és kisvízi) értékei egyaránt érdeklik, a belvízrendszerekkel kapcsolatosan csupán a belvizes időszakokban levezetendő víz mennyisége és a belőle adódó maximális terhelés jön számításba. A következőkben ezért nem is a belvízrendszerek csatornahálózatának, jórészt tehát helyi mesterséges viszonyoktól függő vízjárását (pl. vízhozamainak alakulását írjuk le, hanem csupán a belvizek jelentkezési időszakainak legáltalánosabb törvény- szerűségeit ismertetjük. Belvizek keletkezésében a talajadottságokon és a csapadékmagasságon kívül döntő tényező a csapadék időbeli eloszlása. Kisebb területeken (rész- öblözetekben) a belvízcsatornák maximális vízhozamát a néhány órás, vagy még rövidebb időtartamú heves záporok, nagyobb területeken (teljes öblözetekben) a huzamosabb, esetleg kisebb megszakításokkal napokig tartó esőzések, különösen pedig a velük egyidejű hóolvadások idézik elő. Bár mennyiségileg az ilyen vegyes eredetű tavaszi belvizek a legnagyobbak, a jóval kisebb gyakoriságú és általában kisebb hozamú, csupán esőből származó nyári-koraőszi belvizek a mezőgazdasági termelésnek gyakran nagyobb károkat is okozhatnak, mert ebben az időben a növények rövidebb elbontás hatására is kipusztulhatnak. Az utóbbi időben a nyári-koraőszi belvizek gyakorisága helyenként az öntözött területek kiterjedésének növelésével, s ezzel a talaj nyári vízfelvevőképességének csökkenésével jelentősen megnőtt. A Balaton vízjárását a természeti adottságok, a beömlő vizek mennyiségén és a párolgást befolyásoló éghajlati tényezőkön kívül elsősorban a siófoki zsilipen át történő vízeresztés rendje, azaz mesterséges beavatkozás szabja meg. Jelenleg legfeljebb 55 cm vízsziningadozást engednek meg a tavon. A Velencei-tó vízjátéka kb. 170 cm. Az üdülés és a vízisportok szempontjából kívánatos állandó vízszinttartás megkívánja a mesterséges vízpótlást is. A Fertő-tó vízjárására vonatkozó ismereteink még igen hiányosak. 1786-ban területe majdnem kétszerese volt a mostaninak, viszont néhány alkalommal (utoljára 1868-ban) ki is száradt. 2.312 Vízrajzi állomáshálózatunk Az állomáshálózat kialakulása és fejlesztése. A múlt század elején a rohamos gazdasági fejlődés Európa-szerte sürgetni kezdte a vizek kártételei elleni védekezést, a vizek rendezését, az ipar pedig növekvő érdeklődéssel fordult a vízerők hasznosítása felé. A különböző államokban egymás után indult meg a meglévő szórványos vízrajzi észlelési anyag országos összegyűjtése és szakszerű feldolgozása, továbbá az adatgyűjtés intézményesítése és körének fokozatos 'kiterjesztése. Magyarországon a vízrendezési munkákkal megbízott folyammémöki szolgálat 1886-ban összesen 125, a mai országterületen 60 vízmércéből álló hálózatot tartott fenn. Ekkor állították fel az egyre bővülő észlelések és mérések szervezett ellátása, valamint az adatok nyilvántartása és értékelése céljából a Vízrajzi Osztályt. Ez rendszeresen észlelte a vízállásokat, ellátta vízjelző és árvíz-előrejelző szolgálatot, beleértve a jég- és gázlóviszonyok jelzését is, elvégezte továbbá fő folyóink geodéziai felmérését. Évente 100—150 vízhozammérésre is sor került főfolyóinkon, elsősorban tanulmányi célból. A nagyobb vízrendezési munkák befejezése után a vízhasznosítási feladatok kerültek előtérbe, melyek megoldására a vízállás-adatok már nem voltak elegendők. Külföldön a két háború között rátértek a vízhozamok rendszeres nyilvántartására, a mérések automatizálására, rajzoló műszerek alkalmazására, fokozatosan kiterjesztették a mérések körét (talajvíz, hordalék, vízhőmérséklet stb.) és bevonták a megfigyelésekbe a kisvízfolyásokat is. Az egykor élenjáró magyar vízrajzi szolgálat azonban! az 1918-as évektől kezdve megállt fejlődésében s egyre jobban elmaradt a külföldi rokonintézmények mögött. A két világháború között — folytatva az előző korszak munkáját — továbbra is csak a nagyobb folyók vízállásészleléseit végezték, a 30-as években pedig a közepes folyókon is elhelyeztek néhány vízmércét, úgy, hogy 1944-re a magyarországi vízmércék száma 137-re növekedett. Az egységes vízügyi szolgálat 1948 évi megalakulása után, különösen pedig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1952. évi megalapítása óta — amely átvette a régi Vízrajzi Intézet munkáját is — újra fellendült a vízrajzi munka. A népgazdaság szerkezetében beállott változások egyre jobban szorgalmazták az elmúlt évtizedek lemaradásából származó adathiány lehetőség szerinti pótlását. 1950—56 között az országban több, mint 500 vízmércén észleltük a vízállást és a vízhozammérések száma is csaknem évi 5000-re nőtt. Ennek a gyors növekedésnek természetesen megvoltak a hibái is. A tapasztalatok leszűrése, az állomások nyújtotta adatok felülvizsgálata után több állomást megszüntettek és 1960-ban 360 vízmérce-állomás működött, melyek közül kereken 150 állomáson folyt rendszeres vízhozammérés. Ez utóbbiak közül még csak 40 nagy és 26 kisebb állomáson vezettek folyamatos vízhozamnyilvántartást. Az utóbbi években indították meg a fővízkivételi művek és a jelentősebb öntözőcsatomák vízszolgáltatásának mérését, míg a belvízhálózatunk gerincét képező főcsatornák és a torkolati szivattyútelepek vízszállításának mérési terve a belvízgazdálkodás távlati terve keretében jelenleg alakul ki. A gyakorlat igényei nyomán a vízállás-észleléseken, jégmegfigyeléseken és vízhozamméréseken kívül más hidrológiai tényezők megfigyelését is bevezették. A vízhőfok mérését, amelyre szórványosan 1876-tól ismerünk próbálkozásokat és rövidebb adatsorokat, 1945-ben szervezték meg. Hordalékméréseket 1942. óta végeztek s a rendszeres mérés 70
