Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
U/s no t mm/á 20. ábra. Záporintenzítások Budapest, 41 év észlelési adatai alapján Hóviszonyok. A téli félév hosszabb-rövidebb időszakában csapadékunk bizonyos része hó alakjában hull. Hazánkban a havazások időpont, időtartam, terület és mennyiség tekintetében még rendszertelenebbek, szeszélyesebbek, mint csapadékviszonyaink. Az első és az utolsó havazás határnapjai kisebb mértékben a hely földrajzi szélességétől, nagyobb mértékben a tengerszintfeletti magasságtól függenek. Az ország déli részein átlagosan november 20. és 30. között, északi részein már november 10. és 20. között, sőt a magaslatokon már október végén lehull az első hó. A mérsékelt magasságú vidékeken általában március első, Kékestetőn viszont csak április utolsó dekádjában ér véget a havazás. (A határnapok változatosságát jól jellemzi, hogy Budapesten legkorábban október 9-én, legkésőbb december 27-én kezdődött havazás, megszűnésének határnapja pedig február 15. és május 17. is volt már, a havazásos időtartam ingása 2—3 hónap.) A hóesések átlagos időszaka így a legtöbb helyen 4— 4V2 hónap, a magasabb hegységekben azonban kerek félévre is kinyúlik. Ebben az időszakban 15—60 napon hull hó, vagy havaseső, emellett — különösen az ország déli részén, ahol a havazásos napok száma a legkisebb — ugyanebben az időszakban folyékony csapadék is előfordul, sőt az utóbbiakkal az Alföldön a hó alakjában lehulló víznek kereken kétszerese ér a földre. Legtöbbször átlag januárban havazik, majd december, február, március, november a havas napok gyakoriságának nagyság szerinti sorrendje. A magaslatokon jóval gyakoribb a havazás, mint a sík- és dombvidékeken; az ország északkeleti részén többször havazik, mint az enyhébb telű északnyugati vidékeken. A havas njapok száma és a hócsapadék mennyisége is ugyanolyan nagy változékonyságot mutat, mint pl. a havazási határnapok; volt olyan telünk, hogy a hócsapadék 131 mm, és olyan is, amikor csak 22 mm volt. A havazás gyakoriságánál jobban befolyásolja a mezőgazdaságot és a vízgazdálkodást egyaránt a hótakarás napok száma, a hótakaró a levegőt lehűtő s ugyanakkor a talajt lehűléstől védő (bel- és árvizképző) vastagsága és víztartalma. A hótakarós napok évi átlagos száma a helytől függően 25 és 120 nap között változik: legkevesebb az alföldi részeken, közepes (40—50 nap) a dombvidékeken, továbbá az ország nyugati és északkeleti részén, legtöbb a Bakony és az északi hegyvidék magaslatain. A tartós hótakaró az I. éghajlati körzet déli részén átlag XI. 15—XII. 15. között, a magaslatokon november első felében jelenik meg. Eltűnésének időpontja az alföldi részeken általában II. 15—III. 1. közé, a dombvidékeken III. 1—IV. 1. közé, a magaslatokon április első felére esik. A hótakarós napok száma a két határnap közötti időtartam 40— 70 %-a. Legtöbb hótakarós napja a január hónapnak van. 25. táblázat A hótakaró átlagos vastagsága cm-ben {1929/30 — 1943/44) A hótakaró naponta észlelt vastagságának A megmaradó min. 1 cm-es hótakaró vastagságának téli átlaga X. 1 xt. XII. '■ 1 II. m. 1 IV. V. havi átlaga Nyíregyháza — 0,1 2,0 4,5 6,1 1,0 0,0 — 4,8 Kecskemét — 0,0 2,2 5,0 6,8 1,0 — — 6,6 Szeged — — 1,9 5,9 6,8 0,9 — — 5,4 Magyaróvár — 0,0 2,9 7,9 8,5 0,9 0,0 — 7,1 Sopron 0,1 0,2 3,9 5,1 7,6 0,8 0,0 — 5,1 Pécs — 0,0 1,8 4,1 7,8 0,9 — — 8,5 Zirc 0,0 0,1 2,5 5,9 8,0 1,2 0,0 — 6,5 Kékestető 0,8 3,5 15,0 27,6 40,4 20,5 3,3 0,1 21,8 66
