Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
szabadulást követő években azonban mind az öt, hazánkkal szomszédos állammal új kétoldalú vízügyi egyezményt kötöttünk. Az új egyezményekben — különösen egyesekben — már jobban érvényesül annak felismerése, hogy a közös vízgyűjtőterületen fekvő államok víz- gazdálkodása szorosan összefügg és egymásra van utalva, továbbá, hogy helyes vízgazdálkodás csak egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevételével folytatható. Így pl. a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségével megkötött egvezmény megállapítja: „A szerződő felek kötelezik magukat, hogy a magyar—szovjet határ mentén a Tisza folyó medencéjének (vízgyűjtőjének) vizein nem hajtanak végre — vízügyi műszaki berendezések építése, ill. eltávolítása útján — olyan cselekményeket, vagy ezeket a vizeket érintő olyan más intézkedéséket, melyek a jelenlegi vízfolyás-viszonyok mellett a másik szerződő fél árterületén (vízgyűjtőjén) kárt okoznának.” A szerződő felek a továbbiakban kötelezik magukat. hogy a saját területükön a vízgazdálkodási, tervezési, kutatási, fejlesztési és építései munkákat egyeztetett munkaterv alapján saját költségükön végzik el. Az ehhez szükséges műszaki adatokat egymással közlik. Az árvizek elleni közös védelemre tervet dolgoznak ki és egyeztetik az egyéb közösérdekű vízügyi munkákat is. Az egyezmény jellegzetessége, hogy részletekbe nem bocsátkozik, azonban teljes mértékben érvényesül benne az egész területre vonatkozó vízgazdálkodási összetartozási elv. Hasonló szellemű a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársasággal megkötött egyezményünk is. melynek el9Ő cikke: „Figyelembe véve a vízgazdálkodási viszonyok egységének fenntartását és elismerve az ezen egységből származó jogokat és kötelezettségeket, szerződő felek kötelezik magukat arra, hoev ielen egyezmény rendelkezései alaoián megvizsgálják és egyetértésben megoldják mindazokat a vízgazdálkodási kérdéseket, valamint intézkedéseket és munkálatokat, amelyek befolyásolhatják a vízhozamot és a víz minőségét, és amelyek mindkét fél, vagy az egyik fél érdekében állnak.” Érdekessége az Osztrák Köztársasággal fennálló, egyébként hasonló szellemű egyezményünknek, hogy már nemcsak általánosságban, hanem konkrét formában is foglalkozik a természetes vízhozamok felhasználásával, kimondva: „Szerződő felék a szorosabb értelembe vett határvizek mesterséges beavatkozással nem növelt természetes vízhozamának fele részével — a szerzett jogok sérelme nélkül — szabadon rendelkeznek.” „A határt metsző vízfolyások mentén feljebb fekvő állam a bizottság által megállapított és a másik állam területére átfolyó természetes kis- vízhozamot 1/3-ánál többel nem csökkentheti.” Szennyvizek bevezetését a természetes vizekbe az egyezmény csak megfelelő tisztítás után engedélyezi. Csehszlovákiával 3 érvényes egyezményünk van, de ezek mindegyike részben helyileg, részben tartalmilag lehatárolt. Átfogó egyezmény kötésére a tárgyalások megkezdődtek. Különös figyelemre tarthat számot a „határmenti vízfolyások műszaki és gazdasági kérdéseinek szabályozása tárgyában” megkötött egyezmény 23. §-a, mely szerint: „A vízfolyások határmenti szakaszán, a szerzett jogok sérelme nélkül a levonuló természetes vízhozam — mesterséges beavatkozásokkal nem növelt — fele részével mindkét fél szabadon rendelkezik.” Tartalmilag és területileg egyaránt legerősebben korlátozott a magyar—román egyezmény, melynek hatálya csak a vízrendezési, vízminőségi kérdésekre és csak a szorosan vett határzónákra korlátozott. Vízhasználatok tekintetében még a szerzett jogokat is erősen megszorítva értelmezi. Ezek a kétoldali szerződések a napi szükségletek nyomására a pillanatnyilag jelentkező kérdések megoldására jöttek létre és ennek a feladatuknak az • értelmezésüktől és végrehajtásuktól függően többé-kevésibé meg is feleltek. Vannak azonban közöttük olyanok, amelyek a fejlődést nem biztosítják. mivel nincsenek tekintettel a vízrendszer egységéből folyó következményekre és a vízgazdálkodási összefüggésekre. 3.2 Az érvényben lévő kétoldalú vízügyi egyezmények értékelése A következőkben a szomszédos országokkal kapcsolatos kétoldalú nemzetközi egyezményekkel foglalkozunk. 3.21 A MAGYAR—SZOVJET EGYEZMÉNY A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közös határa által érintett közös érdekű vízgyűjtőterület a Tisza folvó felső szakaszára és annak jöbbparti mellékfolyóira teried ki. Az ezen a szakaszon bo’é'oő aufgusztmai 85%-os tartóssá gú vízhozam 43 m*/s. ami a, Tisza szegedi szelvényére számított augusztusi 85%-os tartóseágú kisvízi hozam 22%-a. Mint a folyó legfelső szakaszán belépő hozam, annak minősége és mennyisége a folyam teljes vízgazdálkodását elsődlegesen befolyásolja. Minősége a jelenben kifogástalan és csak arra kell törekednünk, hogy az a nyilvánvalóan jelentkező erős iparosítás folytán ne romolják. A vízhasznosítás szempontjából jelentős kisvízi hozamokat a szovjet területen várható, elsősorban mezőgazdasági fejlesztés előreláthatóan csökkenteni fogja, ennek káros hatása kiküszöbölhető a felső hegyvidéki vízgyűjtőkön energiagazdálkodás céljából épülő tározók megfelelő üzemeltetésével. Ezen túlmenően mérlegelhető volna a hegyvidéki tározás lehetőségeinek felhasználása a Tisza magyar szakaszán jelentkező várható vízhiány részbeni pótlására. Ez a kérdés részletes gazdaságossági elemzést kíván, amelynek alapján elvégezhető az így kapható víz egységköltségének összehasonlítása a síkvidéki tározással, illetve dunai átvezetéssel biztosítható víz árával. 797
