Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

Hazánk mezőgazdaságilag művelhető területe nem növelhető számottevő mértékben, sőt a foko­zódó iparosodás folytán inkább a mezőgazdasági­lag hasznosított terület csökkenése várható. A me­zőgazdasági termelvényekben jelentkező szükség­let az emelkedő életszínvonal és a növekvő export­igények miatt évről-évre fokozódik. Ennek az igénynek csak a termésátlagok növelésével, a ter­melés biztonságának fokozott kielégítésével tu­dunk eleget tenni. A termésátlagok növelésének az egyéb feltételek (szaktudás, gépesítés, tápanyag) biztosításán kívül az optimális talajnedvességi állapot megteremtése az. egyik legfontosabb előfeltétele. A természetes csapadékeloszlás — különösen a termelési idényben — nem kielégítő, 2—3 esős év után, amikor az árvízkárok elhárításáról, a víz­feleslegek lecsapolásáról kell gondoskodnunk, 7—8 olyan év következik, melyekben a tény észidőben a csapadék pótlását kell biztosítanunk. Ennek érdekében az 1970. évre öntözéseink terü­letét a Duna völgyében a Tisza völgyében tervezzük fejleszteni. Az ezzel kapcsolatosan tusban: a Duna völgyében 93 m3/s a Tisza völgyében 159 m3/s Ez a mennyiség a Duna völgyében nehézség nélkül biztosíthatónak látszik, a Tisza völgyében azonban már jelentős nehézségeket okoz, melyekre a ké­sőbbiekben térünk ki. A vízhasznosítás egyéb igényei mennyiségi te­kintetben a mezőgazdaság mellett kevésbé jelentő­sek, nem így azonban a vizek minősége tekinteté­ben. 2.15 A VIZEK TISZTASÁGÁNAK VÉDELME A vizek szennyeződése a fokozódó iparosítás kö­vetkeztében a nagy városok környezetében és a fontosabb ipartelepek hatására több szakaszon túl­lépte a megengedhető határt, súlyos népgazdasági károsodást okoz, sőt hellyel-kőzzel már nemcsak a lakosság ivóvízellátását és egészségét, hanem az ipari felhasználást is akadályozza. Az országhatáron belüli szennyeződések ellen erélyes intézkedésekkel küzdünk és remény van arra. hogy a vizek elszennyeződésének folyamatát megállítjuk, sőt e téren számottevő javulást vá­runk az életbéléptetett rendszabályoktól. Ilyen intézkedéseink sikere azonban nagymérték­ben függ a vízgyűjtőterület magasabb vidékein el­terülő országok vízgazdálkodásától, illetve a fel­színi vízfolyásoknak a szennyeződések elleni védel­mét ezeken a területeken biztosító intézkedések­től. 2.2 A természetes vízkészletek meghatározása és a vízkészletmegosztás szükségessége- A vízgazdálkodás nemzetközi rendezésének szükségességére rendkívül élesen mutat rá a víz­gazdálkodás céljára rendelkezésre álló vízkészle­teknek számbavétele is. A „II. Természeti adottsá­gok, Országos Vízkészlet” c. fejezet 22. ábrája be­mutatja a sok évi átlagok alapján számított mér­tékadó augusztusi 85%-os 'tartósságú vízhozam ér­tékeket. Ebből láthatjuk, hogy a határon be-, illet­ve 'kilépő vízhozamok értéke a következőképpen alakul: belépő vízhozamok 1920 m3/s országon belül keletkezik 14 m3/s a minimumok nem egyidejű jelent­kezése miatti korrekció 56 m3/s kilépő vízhozamok összesen: 1990m3/s azaz az országban rendelkezésre álló természetes vízhozam 96%-a idegen országokból — a határon át — érkezik hazánkba. Kézenfekvő következtetés, hogy az ország vízgazdálkodása a határon át be­lépő vizek nélkül nem biztosítható. A vízgazdálkodás szempontjából mértékadónak elfogadott augusztusi 85%-os tartósságú vízhoza­mok alapján készült vízmérlegeket a „XVII. Orszá­gos Vízmérleg” c. fejezet tartalmazza. A rendelkezésre álló vízhozamokat a Keretterv más fejezeteiben részletezett vízgazdálkodási fej­lesztési tervekkel összevetve megállapítható, hogy a fejlesztési tervék vízigényeinek kielégítése a Tisza vízgyűjtőjén már 1970-ben is csak különle­ges rendszabályokkal, vízpótló rendszerek (tározók, átvezetések) kiépítésével oldható meg. Ez szüksé­ges lenne még abba az esetben is, ha a határon a teljes természetes vízhozam belépésével számol­hatnánk, holott ez a feltevés egyáltalán nem reális, hiszen a felsőbb fekvésű, határon túli országokban hasonló arányú fejlődéssel, illetve vízigény növe­kedéssel és ennek kielégítésére a természetes víz­hozamok méltányos megosztásával kell számol­nunk. A határon túli fejlesztés mértéke előttünk ismeretlen, így azt számításba venni nem tudjuk. A vízigények fedezésére, a természetes vízhoza­mok pótlására szükséges intézkedések egy részét az ország határán belül megtehetjük, ilyenek a sík­vidéki és a medertározás, továbbá a dunai vízát­vezetés. Ezekkel a Keretterv más fejezetei részlete­sen foglalkoznak, A természetes vízhozamok megosztása és bizto­sítása, valamint a hegyvidéki tározás kérdése a Duna vízgyűjtőjén fekvő országok egész sorát érintő átfogó vízgazdálkodási feladat, ami csak nemzetközi megállapodással, az igények és a lehe­tőségek egyeztetésével oldható meg. A természetes vízhozamok megosztása nemcsak a külföldről érkező kisvízkészletek meghatáro­zott hányadának bővítése szempontjából fontos számunkra, hanem a több ország közös vállalko­zásában létesítendő művek beruházási és üzemi költségeink az egyes országok között történő meg­osztása szempontjából is. 200 000 ha-ra 350 000 ha-ra fellépő vízigény augusz­795

Next

/
Thumbnails
Contents