Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
Körösladányi Vízlépcső A Körösladányi Vízlépcső a Sebes-Körös 13,5 fkm szelvényébe épül. A tervezett duzzasztási szint 84,70 ni Orsz. A duzzasztómű 2x12 m-es nyílását 3,5 m magas billenőtáblák zárják el. A hajózsilip hasznos alapterülete 12x85 m. Létesítését elsősorban a Tisza—Körös—Keleti- főcsatorna hajóút kialakítása teszi szükségessé. Megépítése az öntözés érdekeit is szolgálja azzal, hogy megkönnyíti a Körösladánynál tervezett víztározó tavaszi megtöltését. Vízerőmű létesítése nem gazdaságos. A vízlépcső beruházási költsége 69 millió Ft. Békési Vízlépcső A Békési Vízlépcső a 117,0 fkm szelvényben épül. A vízlépcsőt most tervezik. Az építés megkezdése 1965. évben várható. A duzzasztómű szabadnyílása 2x18 m. A 87,10 m Orsz. duzzasztás lehetővé teszi a Kettős-Körös tavaszi árvizeit hasznosító tervezett víztározók megtöltését. A vízlépcső megépítése az öntözéses gazdálkodás sürgős igényeinek a kielégítését teszi lehetővé. A Kettős-Körösön Békés felett az első fejlesztési időszakban nincs hajózási igény, ezért a hajózsilip létesítésére csak távlati fejlesztés után lehet szükség. A vízlépcső beruházási költsége: 42 millió Ft. Berettyó: Vargazugi Vízlépcső A Vargazugi Vízlépcső a Berettyó 18,5 fkm-ben létesül 88,60 m Orsz. duzzasztási szinttel. A duzzasztómű 16 m széles szabadnyílása billenő táblával zárható el. A hajózsilip 12x85 m hasznos méretű. Az alsófőbe támkaput, a felsőfőibe billenőtáblát terveztek. A vízlépcsőnek elsősorban hajózási jelentősége van. Öntözési szempontból alárendelt szerepet játszik, tehát kiépítése a hajózás kifejlődése előtt nem indokolt. A hajózást biztosító munkálatokat elsősorban a Keleti-főcsatorna teljes hosszán kell befejezni, majd következő lépésként célszerű végrehajtani a Berettyó csatornázását, mint a teljes Tisza—Körös—Keleti-főcsatorna hajóút kiépítését. A vízlépcső beruházási költsége: 69 millió Ft. 2.234 A Sajó csatornázása A Tiszához csatlakozó Sa jó-völgyi vízi út kérdése 50 éves múltra tekint vissza. Az 1907-ben készült első tervek a Sajó csatornázását a Tisza-torkolattól Bánrévéig 17 db vízlépcsővel kívánták megoldani. A Sajó csatornázását akkor a szénbányászat, a gömöri vasérc és a mezőgazdasági termények forgalma sürgette, de ennek a tervnek a megvalósítására az első világháború miatt nem került sor. 1943-ban módosított tervek alapján elkezdték a csatorna építkezését. A módosítás szerint a Sajó alsó 12 km szakaszára — a folyó csatornázása helyett — egy hajózás céljait szolgáló oldalcsatomát terveztek, amely Ti- szapalkonyánál torkollik a Tiszába. A Tiszapalko- nyánál létesítendő hajózsilipnek az alaplemeze és az oldalcsatoma 4,5 km hosszú szakaszának földmunkája készült csak el a második világháború miatt. A csatornázási munkálatok másodszori megszakítása óta jelentős változások történtek a borsodi iparvidéken. Megépült a Kazincbarcikai Vegyikombinát, és a Tiszavidéki Vegyikombinát. Ezen a területen épül fel az ország jelenlegi két legnagyobb hőerőműve: a tisizapalkonyai és a berentei. A diósgyőri és ózdi vasművek kapacitását jelentősen felemelték. A Sajó völgyi szénbányák termelését a háború előttinek többszörösére növelték. Űjabb vegyészeti gyár épült Berentén. Miskolc város is jelentősen kibővítette iparát. A várható forgalom hegymenetben is és völgymenetben is kereken 6 millió t/év. A tömegszállítások lebonyolítására szolgáló Sa jó-völgyi víziút létrehozása, szükségessé vált. 1952-ben elkészítették a csatorna tervvázlatát, amely szerint az oldalcsatomát már egészen Felsőzsolcáig vezették és folyócsatomázást csak Felsőzsolca feletti folyószakaszra irányoztak elő. 1960-ban készült először javaslat arra, hogy az import borsodi kohászati alapanyagokat a Sajó völgyi víziútra tereljék. A javaslatnak megfelelő tanulmányterv 1961-ben, a vázlatterv 1962-ben készült el. Ezekkel a tanulmánytervekké a Sa jó-völgyi víziút tervezésének és gazdasági értékelésének kérdése még nem záródott le. Az Országos Tervhivatal felkérésére az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság -vizsgálatot végeztet, amely a Sajó völgyi iparvidék és Záhony között létesítendő víziút kérdését vízgazdálkodási vonatkozásban átfogó szemlélettel világítja meg. Az új álláspont kialakulásáig az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben az 1962- ben elkészült tanulmányterv szerepel, amit némileg módosítottunk az OMFB tanulmánya szerint. A Sajó-völgyi csatorna (hossz-szelvényét lásd a 6. ábrán) közvetlenül a Tiszapalkonyai erőmű alatt a 489,7 fkm-nél ágazik ki a Tiszából. A részben már megépült 4,5 km hosszú szakaszt felhasználva, a Tiszamenti Vegyikombinát telepét érintve, a Sa jó-medertől délnyugatra halad Miskolc térségéig. Miskolc és Felsőzsolca között szintben keresztezi a Sajó medrét, majd a völgy baloldalán folytatódik. Saj őszen tpéter és Bérén te között másodszor is szintben keresztezi a Sajót és a berentei szénosztályozó közvetlen közelében ér véget. A csatorna teljes hossza 52,3 km. A Sajó-csatorna kezdő vízszintjét 93,00 m Orsz.- ben állapították meg tekintettel a Tiszavidéki Vegyikombinát csatornázására. A csatorna IX. sz. utolsó bőgőjének vízszintje 129,00 m. Orsz. A csatorna tehát minimális tiszai duzzasztás esetén (88,50 m Orsz.) 40,5 m magasságkülönbséget győz le. A csatorna keresztszelvényének kérdése még tisztázatlan, a I. változat szerint a csatorna mélysége 3,5 m, a II. változat szerint 4,0 m lenne. Az I. változat esetén a szállítást két egymásmögé csatolt, 1000 t hordképességű, 2 m merülésű 80x8 ni főméretű bárkákkal tervezték. A II. változat esetén a szállítást 1500 t hordképességű 2,5 m merülésű 85,0x9,5 m főméretű áruszállító motorhajókkal bonyolítanák le. 763
