Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
A relatív páratartalom minimumai %-ban (1901—40) 17. táblázat I. II. ni. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Év Szeged 42 28 23 22 12 22 16 15 24 21 38 34 12 Magyaróvár 40' 31 21 14 18 13 15 21 21 25 33 44 13 Pécs 34 28 14 17 26 17 20 21 16 18 37 26 14 Eger 32 25 22 21 16 21 13 21 26 25 30 37 13 A 16. táblázat szerint a páratartalom évi alakulásának léghőmérsékletéhez hasonlóan, júliusban van maximuma és januárban minimuma. Relatív páratartalom. A párolgás és a kicsapódások nem az abszolút (tényleges), hanem inkább a relatív páratartalommal (vagyis az abszolút páratartalom és a levegő párabefogadóképességének hányadosával) vannak szoros kapcsolatban. Az országban a relatív páratartalom évi középértéke 73—76%, havi középértékei 58—87% között változnak. Légtestünk leginkább decemberben (79— 87%), legkevésbé júliusban (58—72%) telített. A középértékeknjél azonban jobban jellemzi a relatív páratartalom évi változását a naponta 14 órakor észlelt értékek minimumainak sorozata (17. táblázat). A 17. táblázatból kitűnik, hogy az évi minimum nemcsak nyáron, hanem tavasszal (márciusban— áprilisban) is jelentkezhet. Okozói az időnként beáramló rendkívül száraz sarki légtömegek. 2.27 CSAPADÉK Az éghajlati elemek közül a vízgazdálkodásra legközvetlenebb hatása a csapadéknak van. Mielőtt csapadékviszonyaink részletes ismertetéséhez kezdenénk, hangsúlyoznunk kell, hogy legnagyobb folyóink vízhozamait — s velük a legnagyobb területeket veszélyeztető árvizeket és felszíni vízkészletünk nagyobb részének ingadozását — elsősorban nem a hazai, hanem a folyók felsőbb szakaszaihoz tartozó külföldi vízgyűjtőterületeken uralkodó csapadékviszonyok határozzák meg. A hazai csapadékok hatása a hazai eredetű kisvízfolyások árvizeire, a belvízképződésre és közvetlenül a mezőgazdasági termelés eredményére jelentős. Átlagos és szélsőséges értékek. Az évi átlagos csapadékösszegek területi eloszlásáról a „Csapadék, hőmérséklet- és szélviszonyok, meteorológiai állomáshálózat” 1:500 000 méretarányú térkép izohiétái tájékoztatnak. Leolvasható, hogy az országban az évi átlagos csapadékösszeg tág határok, fcb. 450— 1000 mm között változik. A legkiterjedtebb 500 mm alatti minimumot a Körösök torkolatvidéke környékén és a Hortobágyon találjuk. Az I. éghajlati körzetben (a Kárpátok közelsége miatt csapadékosabb északkeleti szöglet kivételével), valamint a II. körzet dunamenti részén az átlagok 600 mm-nél kisebbek. A sík területek közepétől a szélek felé nő a csapadék, ezért a 600 mm-es izohiéta többnyire a síkság és a dombvidékek határán húzódik. A nyugati határszél és a Dráva melléke felé haladva, fokozatosan növekednek az átlagok 800 mm fölé (a 900 mm fölötti maximum Kőszeg és Sopron környékén található), ezenkívül valamennyi magasabb hegységünk is 750—800 mm-es csúcsértékű szigetként válik ki környezetéből. A 620 mm körüli sokévtizedes országos átlagérték évenkénti ingadozásának jellemzésére megemlítjük, hogy évszázadunkban a legszárazabb 1947. év csapadékának országos átlaga 450 mm, a legcsapadékosabb 1940. évi pedig 850 mm volt. A rövidebb időszakok (hónap, évszak) csapadékviszonyaiban az egyes területek átlagos csapadék- mennyiségének egymáshoz való aránya nagyjából hasonló a térképen láthatókhoz, bár azokkal természetszerűen nem teljesen azonos. A hasonlóság annak bizonyítéka, hogy csapadékviszonyainkat elsősorban időben változatlan tényezők (domborzat, a légáramlás törvényszerűségei stb.) határozzák meg. Közülük a domborzat hatása annyira jelentős, hogy egy-egy vidéken belül az egyes helyek átlagos csapadékai általánosságban a helyek tengerszintfeletti magassága szerint rendeződnek. Ezt a törvényszerűséget az éghajlati körzetek szerinti bontásban készült 18. táblázat is bizonyítja. 18. táblázat Az évi csapadék összefüggése a tengerszint feletti magassággal (1901—50) Magasság m 100 150 200 300 400 | Nagyalföld 545 560 _ _ _ Kisalföld 580 620 — — — cd CO o Dunántúl 650 670 690 700 720 Északi hegyvidék 545 575 590 650 700 1 Országos átlag 560 600 650 680 710 A mezőgazdaság terméseredménye elsősorban a teniyészidőszakban (április—szeptember) lehullott csapadék mennyiségétől függ. A 18. ábrán ezért bemutatjuk a tény észidőszak izohiéta-térképét. Az átlagos összegek 250—600 mm között változnak; területi megoszlásuk — a legfőbb csapadékképző tényezők időbeli változatlanságát bizonyítva — hasonlít az évi összegekére. A „Csapadék-, hőmérséklet és szélviszonyok, meteorológiai állomásháló- zat” c. 1:500 000 méretarányú térkép, a 18. táblázat és a 18. ábra adatainak felhasználásához azonban meg kell jegyeznünk a következőket: — Az adatok csak nagyvonalú, makrokllmatikus áttekintést adnak; mező- és mikroklimatikus hatásokat nem tükröznek. 61
