Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
xv. fejezet TöbbfeSadatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése A fejezet az ország többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítményeit ismerteti. Nagylétesítmény alatt az ország területének jelentősebb részére kiható művet értünk. Többfeladatúnak azt a vízgazdálkodási nagylétesítményt nevezzük, amely két, vagy több vízgazdálkodási szakágazat érdekét szolgálja. Ilyenek elsősorban a folyócsatomázás műtárgyai, melyek a folyó természetes vízállását duzzasztóművekkel megemelik, hogy a víziközlekedés számára kellő mélységet és széles víztükröt, a vízerő- hasznosításhoz vízlépcsőt, a gravitációs öntözővíz- kivételhez és az ipari vízkivételhez megfelelően magas, állandó vízszintet stb. biztosítsanak. Nagylétesítmények a többfeladatú nagycsatomák is, melyek a belhajózási országos víziút részeként egyidejűleg a vízerőművek üzemvízcsatomájaként, vagy öntözővíz, ipari víz, illetve belvizet szállító csatornaként egyaránt szolgálnak. A többfeladatú nagylétesítmények valamelyik érintett vízgazdálkodási szakágazat keretében történő tárgyalása egyrészt megszakította volna az illető szakágazat folyamatos tárgyalását, aránytalanságokat okozott volna, másrészt azonban elkerülhetetlenül ismétlésekre és szükségtelen hivatkozásokra vezetett volna. A többfeladatú nagylétesítmények vízgazdálkodási jelentősége is jobban hangsúlyt kap a külön fejezetben és rámutat arra, hogy ezek jelentőségét nem lehet csak az egyik, vagy másik szakágazatban elfoglalt szerepük szerint a jövedelmezőség (megtérülési idő stb.) alapján megítélni, hanem azt teljes összefüggésében nem is kizárólag vízgazdálkodási, hanem az egész népgazdaságot érintő hatásában kell szemlélni. 1.2 A többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények múltja és jelene » 1.21 A DUNA-VlZGYÜJTŐ TÖBBFELADATÜ VÍZGAZDÁLKODÁSI NAGYLÉTESÍTMÉNYEI A Duna hazánk legnagyobb, Európa második legnagyobb folyója. Elméleti vízkészlete hazánkban is a legnagyobb. A Duna magyarországi szakaszának vízgazdálkodási jelentősége ma elsősorban a nemzetközi víziúthálózatban elfoglalt szerepe alapján domborodik ki. Hasznosítják továbbá a Duna vizét kisebb-nagyobb területek öntözésére, a városok, ipartelepek és a környező települések vízellátására, valamint a belvizek és szennyvizek befogadására. A Duna vízerőkészletének hasznosítására és a hajózási viszonyok megjavítására a múltban csak tanulmányterv szintű elképzelések készültek. A vízerőművek építése csupán a Duna felső szakaszán indult meg, a Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriában. Az osztrák Felső-Dunán jelenleg is folytatják a teljes folyócsatornázás vízlépcsőinek kiépítését. Az utóbbi években a többi Duna menti államban is tanulmányozták a Duna víz- erőkészletét, geológiai viszonyait és megindult a vízerőművek tervezése. 1960-ban a Duna vízgyűjtőjén többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények a következők: a Soroksári Dunaág alsó és felső torkolati művei, valamint a már elkezdett Sió-csatornázás siófoki műtárgyai. 1.211 A Soroksári Dunaág alsó és felső torkolati művei A Soroksári Dunaág rendezési munkáinak megkezdésénél a vízgazdálkodás majdnem minden ágazata szerepet játszott. A rendezett Dunaágnak ipari, mezőgazdasági, víziközlekedési és kommunális szempontból komoly a jelentősége. A XIX. században a Budapest alatt szétágazó Dunának egyik ága sem volt főágnak mondható. Az 1838-as árvíz után került előtérbe — a főváros árvízvédelmének problémájával együtt — a Duna- szakasz szabályozása. A jobboldali ágat főágnak képezték ki, a Soroksári ágat földtöltéssel lezárták. A főág kialakult, a Soroksári Dunaág azonban felső szakaszának feliszapolódása miatt újabb rendezésre szorult. Az 1904-ben elhatározott rendezés szerint a Dunaágat 97,00 m Orsz. rögzített vízszintű mesterséges medencévé építették ki. A felső torkolatánál a Dunaág 58,3 fkm szelvényében megépült a „Kvassay hajózsilip”, a vízbeeresztő zsilip és a két műtárgy között a folyami erőműpár felső vízerőtelepének alaplemeze, az egységek közötti elválasztó pillér, valamint a szigetcsúcson elhelyezkedő betétgerenda-raktár, kezelő- és lakótelep. Az alaplemeznél abbahagyott Kvassay Vízerőtelep befejezésére 1947-ben készültek az első tervek. 1956-ban kezdték el a mű építését és 1960 végéig a mély- és magasépítési részek készültek el. A gépegységek beépítéséhez 1960 után kezdtek hozzá, ezért az új vízerőművek tárgyalásánál kerül sor a Kvassay Vízerőtelep ismertetésére. (2.212 pontban.) 94 OVK 745
