Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
Léghőmérséklet szélső értékei C°-ban 4 állomás havi és szélsőértékével egészítjük ki az éghajlati körzeteink hőmérsékleti viszonyairól a 10. táblázatban adott vázlatos képet. Látható, hogy az abszolút maximumok július—augusztusban, az abszolút minimumok január—februárban voltak (ugyanilyen törvényszerűség mutatkozik a 10. táblázatban pl. a havi középhő- mórséikletek változásában is,) a két időszak 6 havi távolsága általánosságban szimmetrikussá teszi a léghőmérséklet évi alakulását és indokolja az egyformán 3—3 hónapos hőmérsékleti jellegű évszakok bevezetését és használatát. A napi maximumok és minimumok küszöbértékeivel meghatározott különleges hőmérsékletű napok ismerete nemcsak a mező- gazdaságban, hanem a műszaki gyakorlatban (pl. betonépítés során) is fontos. Ezért a 12. táblázatban valamennyi éghajlati al- körzetünk egy-egy állomására megadjuk a különleges szélső hőmérsékletű napok gyakoriságát. Táblázatunk megerősíti az éghajlati körzeteink jellemzésére mondottakat. Kiegészítésképpen a 14. és a 15. ábrán a teli és a nyári napok évi átlagos számának területi eloszlását is bemutatjuk. Az első őszi fagy az ország északkeleti részién általában október első felében, délen és délnyugaton viszont csak október végén, november elején köszönt be. A fagyos időszak a Dunántúl déli felében már április 1. és 10. között, északkeleten azonban csak április 20. és 30. között, sőt a magasabb hegyekben csak május első felében szokott véget érni. A fagymentes időszak átlagos tartama, az előzők szerint, az ország déli részén 210 nap, az északi hegyvidéken 150—160 nap körül van, az izokrónok főiránya zoná- lis. 58 Szeged (1901—50) Magyaróvár (1901—50) Pécs (1901—50) Salgótarján (1927—50)
