Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)

XII. fejezet. Víztározás és annak többcélú hasznosítása

kát olyan bontásban foglaljuk össze a 22. táb­lázatban, amely megmutatja, hogy azok az 1961— 70-es, az 1971—80-as években, vagy azután java­soltak kiépítésre. A Közép-Dunántúli TVK-egységen belül, az Ipoly on létesítendő Mulai tározó építésével és hasz­nosításával kapcsolatos tárgyalások nem zárultak le, emiatt a Keretterv más adataihoz hasonló mély­ségű értékek beállítására még nincs mód. Ezért ezen víztározó adatait a kimutatások nem tartal­mazzák. A 22. táblázat tartalmazza valamennyi fej­lesztésre, vagy bővítésre javasolt tározót (bővítés­nél a bővítmény teljesítőképessége és költsége van feltüntetve), a holtágakat, valamint a nem kimon­dottan halastó célokat szolgáló belvíztározókat. A Tisza vízpótlórendszerbe tartozó tározók a termé­szetes vízhozamok kiegészítésére szolgálnak. A víz­szolgáltatás nagysága tehát a Tisza vízrendszer pillanatnyi vízjárásától függ, így a teljesítő képes­ség Tisza II., III., IV. és V. és a Szamos Rápoltí vízlépcső medertározóinál nem értelmezhető. A ,,b” jel utal a bővített víztározókra, illetve jelzi a gátfelújításokat, kotrásokat (Tatai öregtó), amelyek a meglevő tározók jobb hasznosítását se­gítik elő. A 22. táblázat nem tartalmazza a megvizs­gált tározási lehetőségek közül azokat, amelyekre még a távlatban sem jelentkezik igény, illetve ame­lyek kiépítése nagyon gazdaságtalan. A szivattyús energiatározók mint ahogy már arra a 2.21 és 2.22 pontban rámutattunk, nem tartoznak e fejezet tárgykörébe. Az emelt szintű halastavak összesítését a 2.22 pont alatt ismertettük, ütemezésüket a VII. „Halá­szati vízhasznosítás” c. fejezet tartalmazza. 3. BEFEJEZÉS 3.1 A terv értékelése Magyarországon jelenleg meglévő kevés tározó hasznos térfogata mintegy 180 millió ms. Haszno­sítási megoszlásuk szerint 55%-a mezőgazdasági, 3%-a ipari célokat szolgál, a fennmaradó 42% célja belvízvisszatartás és az árvízcsúcsok kiegyen­lítése. A mezőgazdasági és ipari vízigények roha­mos növekedésével az utóbbi években fellendült hazánkban is a tározók építése. Megépült a borsodi regionális vízellátási rendszer jelentős tározója, a szalonnal Rakaca tározó, el­készült a Dunántúlon a kizárólag ipari érdekeket szolgáló Bokodi tározó. E két tározón kívül az utóbbi években számos kisebb 0,2—0,5 millió m3-es tározó is épült, főleg az öntözés vízigényének ki­elégítése érdekében. Magyarország természeti adottságai, földrajzi fekvése, geológiai viszonyai alapján 249 tározó építésére van a jelenlegi terv felmérése alapján le­hetőség. A tározók hasznos térfogata zömben 1—5 millió m3 közötti, a 10 millió feletti tározók száma kicsi. A síkvidéken a m3-re vetített fajlagos költ­ség átlagosan 3 Ft. Ezt a viszonylag kis fajlagos átlagértéket a nagy tiszai tározók gazdaságos volta eredményezi. A dombvidéki tározók költsége nagyobb, átlagosan 10 Ft/m3. A mezőgazdasági igények kielégítésére 190, az ipari vízpótlásra 38, egyéb vízhasznosítás érdekében 19 víztározó léte­sítése szükséges. A fejezet keretén belül tárgyalt sík- és dombvidéki tározók összes beruházási igé­nye 5457 millió Ft, amely mintegy 1480 millió m3 hasznos térfogat kiépítését teszi lehetővé. A kiszolgáltatható vízhozam és hasznos térfogat kö­zötti összefüggést vizsgálva megállapíthatjuk a ti­szai vízpótlórendszer medertározóit leszámítva (Tisza II., III., IV., V. és Rápolti tározót) 880 millió m3 tározó térfogat kiegészítésével 71 m3/s vízsugár biztosítható, így az országos átlagban 1 ms/s víz­igény fedezésére 12,4 millió m3 térfogatot kell ki­építeni. Tehát a közölt mutatók szerint a kiépítés mértéke a gazdaságos víztározók tartományán be­lül van, nagyobb az éves kihasználásnál, nem kö­zelíti azonban meg a gazdaságos kiépítés felső ha­tárát. A tervbe vett tározók megépítésével a népgazda­ság vízigényes ágai igényüknek megfelelő elosz­tásban olyan helyen is kielégíthetők, ahol erre más, gazdaságos lehetőség nem áll rendelkezésre. Elsődleges jelentőségű az ivóvíz ellátásban olyan területeken, ahol a vízszükséglet felszíni vízfolyás­ból, vagy réteg vízből nem biztosítható pl. Mátra- vidék. A tározók létesítésével az ország mezőgaz­dasági termelésének biztonsága és a termék meny- nyisége növelhető, az öntözött területek nagysága az 1960. évi állapothoz képest az első fejlesztési időszakban mintegy tízszeresére, távlati fejlesztési időszakban pedig húszszorosára emelhető. Az ipari vízigények a jelenlegihez képest ötszörös emelke­dés esetén is kielégíthetők. Népgazdasági jelentősé­gük ipari vagy mezőgazdasági hasznosításukon kí­vül víziszámyas tenyésztésben, halhústermelésben, árvízcsöfckentés terén is jelentkezik. A hazai víztározók építése során fokozatosan hasznosítani kell azokat a lehetőségeket, tározási tapasztalatokat, melyek a nemzetközi együttműkö­dés során szerezhetők. Az együttműködés terv­szerűvé tételét, a célszerű nemzetközi kooperációt a Nemzetközi Völgyelzárógát Szövetség működése hivatott megoldani. 3.2 A továbbfejlesztés érdekében végrehajtandó teendők — A víztározók tervezésével kapcsolatban szük­séges több és fontosabb hidrológiai adatok beszer­zése. — A kisvízfolyások vízhozamnyilvántartási szel­vényeinek sűrítése. 680

Next

/
Thumbnails
Contents