Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
A besugárzás összegeinek sokévi számított átlaga kcal/cm2. hó, illetve kcal/cm*. év 3. táblázat I. II. m. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Év Szeged 3,1 4,7 8,2 10,6 14,0 15,0 15,7 13,8 9,5 5,9 3,1 1,9 105,5 Keszthely 3,0 4,8 8,7 10,4 13,5 14,8 15,4 13,0 9,2 5,5 2,9 1,7 102,9 szét a felszín visszaveri és kisugározza, belőle mindössze 35—45 kcal/cm2. év az a hatékony energia, amelynek változásai a lég- és talajhőmérséklet ingadozásában, a felhőképződés, a hóolvadás és a légáramlatok jelenségeiben nyilvánulnak meg. A besugárzás területi eloszlásában kisebb részt a földrajzi szélesség, nagyobb, részt a határos területek borultságát fokozó hegységek — elsősorban az Alpok és az Északi Kárpátok — hatása mutatkozik. A legtöbb sugárzást (nemcsak éves, hanem évszakos viszonylatban is) a Duna alsó szakasza menti terület, a legkevesebbet pedig a nyugati határsáv 'kapja. Az időbeli eloszlást tekintve megállapítható, hogy az évi besugárzás kb. háromnegyed része a nyári, egynegyed része a téli félévben érkezik. A havi összegek közül a júliusi a legnagyobb (átlagosan az évi összeg 15%-a), a decemberi a legkisebb (2%). A besugárzásnak az ország különböző helyein mért átlagos havi összegei az évi összegekhez hasonlóan alig 8—10%-kal térnek el egymásától, ezért az évközi megoszlást a 3. táblázatban csupán két állomás — a besugárzásban viszonylag gazdag Szeged és a besugárzásban szegény vidékre jellemző Keszthely — átlagaival jellemezzük. A besugárzás intenzitása a sugár irányára merőleges felületen a legkedvezőbb légköri viszonyok (felhőtlen égbolt, magas napállás, tiszta, száraz levegő) esetén sem haladja meg az 1,6 cal/cm2. min. értéket. Napsütéstartam. A napsütés időtartamát meghatározó tényezők közül az elméletileg (csillagászatilag) lehetséges napsütéstartamot megszabó földrajzi szélesség változása hazánk területén jelentéktelen, így gyakorlatilag csupán a levegő szennyezettségének, az égbolt derültségének, valamint az észlelőhely helyi adottságainak (lejtőviszonyok, ámyékoitság) hatását mutatják a mért adatok. A 7. ábra izohelioszai a napsütéses órák évi átlagos összegeinek területi változását mutatják. Legnapoisafob a Duna—Tisza közének déli fele, 2100- nál több napos órával, ami jóval felülmúlja Európa hasonló szélességben lévő tájait jellemző értéket. Innen kiindulva minden irányban csökken az évi összeg, észak és kelet felé kevésbé, nyugat felé erősebben. Az országos minimum, 1800 óra, a nyugati határszélen jelentkezik. Ez az eloszlás is bizonyítja, hogy a napsütés tartamát, akárcsak a besugárzást, a földrajzi szélességnél sokkal inkább meghatározza a domborzat és a légkörzés hatására kialakuló felhőzet. Az évi összeg mintegy háromnegyed része a nyári félévre (április—szeptember) jut. A területi eloszlás megfelel az évi összegének (8. ábra). A nyári félévnek napfénygazdagságát nemcsak az elméletileg lehetséges napsütéstartamok hosszabb volta okozza; a tényleges és az elméletileg lehetséges tartam hányadosai is nagyobbak a nyári napokon (60—70%), mint a télieken (15—30%). Az évközi megoszlást részletesebben a 4. táblázatban, az I. és II. éghajlati körzetünk egy-egy állomásának adataival jellemezzük. Az átlagértékek mellett a napsütéstartamnak — különösen a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos — szélső-értékeit is megadjuk. Táblázatunk tanúsítja, hogy a napsütés meglehetősen szeszélyes elem, hiszen márciustól októberig minden hónapban 110—170 óra ingadozást is mutat, ami felér a tavaszi és őszi átlagos havi összegek nagyságával. A június—júliusi maximumokat a Földközi tenger környékéről, a december— januári minimumokat az északi-sarki tengerek tájáról érkező légtömegek uralmának tulajdonítják. A viszonylag nagy júniusi ingadozás a nyári mon- szum, a szeptemberi a vénasszonyok nyara esetlegességét mutatja. Szembetűnő a Kisalföldnek a Nagyalföldéhez viszonyítva jóval kiegyensúlyozottabb időjárása is: míg pl. Szegeden a januári minimum az átlag 1/10 részéig, addig Magyaróvárott csak 1/3-áig csökken. A napsütéstartam maximuma (1), átlaga (2) és minimuma (3) órákban (1901—50) 4. táblázat I. II. m. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Év Szeged (1) 105 164 233 280 326 364 372 350 281 216 140 99 2437 (2) 64 90 143 187 258 271 309 286 211 152 79 52 2102 (3) 6 27 80 129 171 189 216 240 115 98 43 17 1860 108 139 220 286 3 02 345 335 321 248 191 114 58 79 139 182 2 46 258 276 257 188 126 62 18 17 54 113 158 186 174 194 126 59 26 52 Magyaróvár (1) (2) (3) 85 2252 44 1915 16 1700
