Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
Á hajóút legkisebb méreteit a Duna Bizottság előírásai szabják meg. A hajóút minimális méreteit az 2.12 pontban ismertetjük. A hajóutat úgy jelölik ki, hogy az előírt méretek — az ugyancsak meghatározott — szabályozási, illetve hajózási vízszintnél rendelkezésre álljanak. Minthogy a Dunán a folyamszabályozási munkák még nem fejeződtek be s így a teljes egyensúlyi állapot még nem állott elő, ezért az ún. szabályozási vízszintet csak egy időszakra állapítják meg. A második világháború után állapította meg a Duna Bizottság a legújabb szabályozási vízszintet, amelynek a pontjai minden vízmércénél azonosak az 1924—1950. évek közötti időszakra megállapított jégmentes vízszintek 94%-os valószínűségű vízállásával. Jelenleg ezt a (DB víz néven ismert) hajózási kisvízszintet használják vízrajzi és hajózási vonatkozásban, A hajózás szempontjából jellemző érték a legkisebb hajózási vízszinten kívül a legnagyobb hajózási vízszint is. A Duna évi átlagos vízhozama aránylag szűk határok között ingadozik. Száz év alatt egyszer sem haladta meg a 2880 m3/s-ot és nem csökkent 1370 m3/s alá. A legkisebb vízhozam Budapesten 640 m3/s-ra, a legnagyobb árvízi hozam pedig 11 000 m*/s-ra becsülhető. A vízjárás változásának szélső értékei nem okoznak a hajózásnál jelentős veszteséget és a hajózás időtartamát is alig befolyásolják. A Vízitervben készített gázlótanulmány szerint az 1946—59. évi időszakban a DB víznél kisebb vizek miatt 0.9%, a legmagasabb hajózási vízszintnél (1% tartósságú jégmentes víz) magasabbak miatt pedig az 1946— 57. évi időszakban 0,8% volt a vízjárás okozta hajózási veszteség. A dunai víziút jellemzőivel az alábbi szakaszbontásban foglalkozunk: Rajka—Gönyű Gönyű—Szob Szob—Budapest Budapest—Tass Tass déli országhatár 1850—1791 fkm 1791—1708 fkm 1708—1847 fkm 1647—1586 fkm 1586—1433 fkm már nincsen hajózási kényszerszünet. A gázlók száma csökkent, ennek ellenére sem mondható azonban, hogy a Duna Gönyű feletti gázlós szakasza kielégíti a hajózás igényeit. A folyamszabályozási tevékenység hatása elsősorban a gázlók megrövidülésében, valamint ezzel összefüggésben a „gázlórosszasági” mértékek csökkenésében nyilvánult meg; a tényleges mélységhiány azonban gyakorlatilag változatlan maradt. E szakasz jógjárásd viszonyait a 3. táblázat jellemzi: 3. táblázat Évek Jeges időszak tartama Jégmentes időszak tartama A jégmentes vízszint a DB víznél magasabb | alacsonyabb nap nap 1957 ii 354 349 5 1958 10 395 349 6 1959 3 362 289 73 1946—1959 átlag 22 343 310 33 A szakaszon végzett mederszabályozási munkákról ugyanaz mondható el, mint a Rajka—Gönyű közötti szakaszról. A gázlóviszonyokat tekintve a felette lévő szakasznál lényegesen kedvezőbb a helyzet. E szakaszon a jégelőfordulás nem tért el lényegesen a Gönyű feletti szakaszétól és a jeges napok száma is közel azonos. Az átlagos jeges időszak tartama: 29,4 nap. A Duna eddig említett két szakaszán hajózási nehézségeket okoztak — hajóút szűkületet idéztek elő — a mederben levő hajó és hídroncsok is. A hajózást közvetlenül akadályozó roncsokat már eltávolították. A bennmaradt roncsok eltávolítása főleg az alsóbb szakaszokon hajózási szempontból nem feltétlenül szükséges és nem is gazdaságos. Szob—Budapest közötti szakasz (1708—1647 fkm) Rajka—Gönyű közötti szakasz (1850—1791 fkm) A magyar Felső-Duna néven ismert 25—40 cm/km átlagos esésű szakasz a dunai hajóút egyik legnehezebben hajózható szakasza. A hajózási nehézségeket tekintve sorrendben a strudeni sziklás és az aldunai zuhatagos szakaszok után következik. A szabályozási munkák megindítása előtt a Gönyű fölötti szakaszon egységes folyómeder nem fejlődhetett ki, mert a hordalékkúpon vándorló folyam minden jégzajlás, vagy árvíz után megváltoztatta a medrét. A meder és a hajózási viszonyok megjavítása érdekében a Duna Dévény (1880 fkm) — Dunarad- vány (1748 fkm) közötti szakaszán az 1886—1896. években elvégezték a középvízszabályozást, majd 1900-tól folyamatosan — a felmerült szükségletnek megfelelően — végezték és végzik a középvízisza- bályozás kiegészítését, a kisvízszabályozást. A Duna fenti gázlós szakaszán jégmentes időszakban A szakasz kismértékben feltöltődésre hajlamos, „szétágazó” jellegű, mert a folyam a felülről érkező hordalékát nem tudja teljes egészében to- vábhszállítani. A szakasz Visegrád—Nagymaros környékén berágódó jellegű. A Szob—Budapest közötti Duna-szakasz szabályozására 1907-ben készítettek szabályozási tervet, de 1937-ig a tervezett munkákból keveset valósítottak meg. Következményként egyes helyeken gázlók keletkeztek, amelyek egyre több akadályt jelentettek a hajózásnak és egyúttal az árvíz és a jég levonulásának is. E gázlós szakaszok megszüntetése elsőrendű feladattá vált. Ezért tervet készítettek és megkezdték a szabályozási munkákat, de a közbejött második világháború idején ez a munka is szünetelt . 1948 óta az egész Váci Dunaágra elkészített általános szabályozási terv alapján a gázlós folyamszakaszok szabályozását folytatták. A szabályozási munkálatok még nem fejeződtek be. Az előállított mélységi, szélességi méretek és ka624
