Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
hajó állomás, amelyek mellett szinte mindenütt darabáru rakodásra is van lehetőség. Nagyobb rakodók (gépesített) főként az iparvállalatok kiszolgálására épültek. Magyarország földrajzi fekvése és közlekedési útvonalhálózatának gazdaságos kiépíthetősége szempontjából kedvező helyzetben van. Az ország közepes sűrűségű út- és vasúthálózatán kívül tekintélyes víziúthálózattal is rendelkezik. 1960-ban nagyhajózásra alkalmas víziutak hossza 1674 km volt, amelyből I. kategóriájú 122 km II. kategóriájú 641 km III. kategóriájú 370 km IV. kategóriájú 541 km volt. A magyar víziútrendszer főütőerei: a dunai nemzetközi víziút és a tiszai vízi útrendszer. A víziúton szállított áruk összes mennyiségének 95%-át a dunai víziúton, 5%-át a tiszai víziútrendszeren, míg 1%-át a tengereken szállította. A víziúton szállított áru mennyisége 1960-ban a teljes magyar áruszállításnak (168 904 000 t) 1,4%-át tette ki, míg a vasút 56,8%-ban, a közút 41,8%-ban részesedett. A szállítási teljesítményeket (tkm) tekintve a részesedési arány a különböző szállítási ágazatok között az alábbi: vasút 85,8 közút 5,8% hajózás 8,4% Az aránytalanság kitűnik, ha a hasonló síkvidéki jellegű országok közlekedését is megvizsgáljuk. Nyugat-Európa síkvidéki részein a forgalom megoszlási aránya 57—22—21%. Németországban pl. (1955-ben) 20, míg Belgiumban (1951-ben) 23% volt a víziszállítás teljesítménye az összes tkm- hez képest. Magyarország nagyarányú lemaradása a víziforgalom tekintetében elsősorban annak tulajdonítható, hogy víziútjaink nem alkotnak egységes rendszert; a dunai és a tisztái hajóút csak Jugoszláviában az országon kívül kapcsolódik egymáshoz. A két különálló rendszeren belül a hajózási szempontból kedvezőtlenebb szakaszokat rosz- szabb szakaszok választják el egymástól és így felesleges átrakások drágítják a szállítást. Víziúthálózatunk hiányossága még, hogy a fő hajózási utak nem esnek mindenütt a tömegáru-forgalom útjába. A magyar kereskedelmi hajóállomány még mindig nagyon kevés és legnagyobbrészt korszerűtlen, ez is akadályozza a helyes forgalomeloszlása arány 'kialakulását. A magyar víziutak kihasználtsága nagyon alacsony, a víziutak jelenlegi átbocsátóképességéhez viszonyítva. A következő táblázatban adjuk meg a vízáútsza- kaszok átbocsátóképességét. A Duna kihasználtsága kereken 16, illetve 2%-os, a Tiszáé és a Körösöké viszont elhanyagolhatóan csekély (1. táblázat). 1. táblázat. Vízfolyás Szakasz Átbocsátóképesség millió t/év Duna Rajka—Gönyű között 35—40 Gönyű—Budapest között Budapest-déli ország45—50 határ között 70—80 Tisza Vásárosnamény—Dombrád között 0,5 Dombrád—Tiszalök között 0,5 Tiszalök—Szolnok között 4,0 Szolnok—Szeged között 10,0 Körösök 4—5 1.21 VÍZIUTAK A DUNA VÍZGYŰJTŐJÉN 1.211 Duna Hazánk legnagyobb folyója a Duna már a rómaiak idejében az árucsereforgalom természetes útja volt. A Duna mentén lakó népek hamar felismerték a víziutak előnyeit. A római időkben a Duna a római birodalom határa volt és a mai Pest területén egy átkelésre alkalmas rév működött, amelyen a rómaiak a cserekereskedelmet bonyolították le a keleti népekkel. A dunai hajózásról az első adat 1148. évből való és eszerint a Dunán már számos teherhordó hajó közlekedett. A tatárjárás után Pest már a teher- hajózás központja. A nehézkes partivontatással történő víziközlekedést a gőzhajózás lendítette fel. A Dunán 1818-ban indult meg az első gőzhajó. 1828-ban megalakult az Első Szabadalmazott Du- nagőzhajózási Társaság és 1831 februárjában megkezdődött a rendszeres gőzhajózás Budapest és Bécs között. Az 1850. évi párizsi szerződés a Dunán a hajózást minden nemzet számára szabaddá tette. A gőzhajózás megindulása és a kereskedelmi hajózás szabad dátétele után a múlt század második felében több hajóstársaság alakult. Hálunk 1894-ben alakították meg a Magyar Folyam- és Tengerihajózás Részvénytársaságot, (M. F. T. R.) a Magyar Hajózási Részvény Társaság jogelődjét. A hajók útját különböző jelekkel és lámpákkal jelölik meg. A hajóútjelzők általában helyhez kötött létesítmények, melyeknek külső alakja meghatározza azok rendeltetését. A hajóutak jelzői: 1. mederkitűző jelek, 2. parti irányjelek, 3. figyelmeztető jelek, 4. forgalomszabályozó jelek. A hajóutak minimális méreteit rendelkezések szabják meg. E rendelkezéseknek megfelelően a hajóút szélét úgy jelölik ki, hogy a minimális vízmélység a szabályozási, illetve hajózási vízszintnél rendelkezésre álljon. 622
