Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
II. fejezet Természeti adottságok, országos vízkészlet
A jura karsztos, és törmelékes kőzeteinek, vízföldtani jelentősége kisebb területük és tömegük miatt a triászhoz képest csekély (4. ábra. A., B. és C. szelvény). Az alsó juránk őri mészkő vize a bakonyi mangánbányászatot nehezíti. A kréta karsztos és törmelékes kőzeteinek elsősorban helyi jelentőségük van a Közép-Dunántúlon (a Vértes szegélye Tatától Pusztavámig, az Ény-i Bakony pereme, főleg Ajka környéke). Harmadkor (tercier) A harmadkor kőzetei alkotják Magyarország altalajának legnagyobb részét addig a mélységig, ameddig annak vízgazdálkodási jelentősége van. Ezék közül a törmelékes laza kőzetek a legfontosabbak. szemben a földtani középkor karsztos kőzeteivel. Az ó-harmadkor vízföldtanilag legfontosabb kőzete az eocén mészkő és mászmárga, különösen a Budai hegységben és a Bakonyban. A nyugatbakonyi bányászatot fenyegető „fedővíz” ebben a mészkőben tározódik. Az ó-harmadkor egyéb képződményei (felső eocén, oligocén) között csak kevés olyan törmelékes kőzet van, amelyből számottevő vízmennyiség termelhető. Ezek is csak helyileg jelentősek. Észak- Magyarország sok vidékén (Nógrád, Észak-Borsod), a talaj és a rétegvíz feltűnő szegénységének oka a túlnyomóan agyagos, vastag oligocén rétegsor nagy elterjedése. Az új-harmadkor alsóbb részének, a miocén aljának homok- és kavicsos rétegei (Budapest környéke), valamint a középső miocén széntelepek (Nógrád, Sajóvölgy, Egeresein vidéke, Várpalota, Hidas) fedőjében és a szén telepes összletben levő kavicsoshomokos üledékek helyenként bőségesen tartalmaznak rétegvizet. Ez a rétegvíz Nógrádiban, Borsodban, az északi Mecsekben (Hidas), Várpalotán veszélyt jelent a bányászatra is. A miocén felsőbb mészköveinek karsztvize nem jelentős. , A Dunántúl dombvidékein, a Kisalföld széles peremén, az Alföld szegélyén, vagyis mindenütt, ahol a negyedkori takaró vékony, a rétegvíz fő tározó kőzete a pliocén üledéksorának homokrétege. Az alföldeken, ahol a negyedkori takaró már vastag, a pliocén rétegek jelentősége a meleg- és forróvíz tározásában van. Az utolsó magyarországi beltenger a pliocén folyamán fokozatosan édessé vált. A pliocén második felében ezeknek a sekély, majdnem édesvízű tavaknak partvonala gyakran és nagy mértékben ingadozott. A tó partja közelében, a folyók torkolatának környékén keletkezett és a folyókban lerakodott homokrétegek jelentősek, mert a nagyméretű partingadozások miatt a hegységp.eremiektől nagy távolságra benyúlnak. A középhegységi peremtől befelé haladva mind kevesebb folyóvízi rétegsor osztja meg a főleg agyagos tavi üledéksort, pl. a Balaton felvidékén még öt, a tőmedence belsejében (Tab, Nagyatád) már csak egy folyóvízi rétegsor van. A sekély tavak jelentős partingadozásai nyomán keletkeztek a legjobb vízadó rétegek a felső pannon tavi üledéksorában. A peremek felől haladva e folyóvízi rétegek szemnagysága finomodik, összes vastagsága a szelvényben csökken. A felső pannon aljának homokrétegei is jelentősek. Ezek akkor rakódtak le, amikor a kéregmozgások következtében a pannon tó területileg erősen összeszűkült, a folyóvizek nagy területen uralomra jutottak. Ezeknek a folyóknak a lerakódásai és az előnyomuló felső pannon tó parti képződményei alkotják az alsó és felső pannon közti homokos szintet, melynek különösen az Alföld déli felén és a Kisalföld közepén van nagy jelentősége. Itt ugyanis ez az ún. hévizes szint a harmadkorvégi és negyedkori kéregmozgásokkal már olyan mélyre süllyedt, hogy rétegvize 100 C° körüli hőmérsékletű hévíz. Az alsó pannon homok és homokkő rétegeinek vize az alföldeken már sósvíz. A pannon beltó feltöltóse után az egész ország területén — a hegyvidék kivételével — hézagosán vastagabb-vékonyabb, túlnyomóan homokos üledéksor rakódott le (az ún. levaratei rétegek). Ez bőségesen tartalmaz rétegvizet, ha eléggé mélyre került. Főleg az Alföld peremén és Nyugat-Dunántú- lon jelentős a vízellátás szempontjából, míg a Dunántúl délkeleti részén magas helyzetű. Ezt a rétegsort helyenként vékony, tavi eredetű vízzáró réteg fedi, főleg a Dunántúlon. Az Alföldön, a. süllye- dékes területeken nem pusztult le, mint sok helyről a Dunántúlon, hanem vízzáró fedő nélkül egységes víztartó képződményt alkot a negyedkor legalsóbb, legdurvább szemű, legfontosabb vízadó képződményével. A pliocén (felső pannon alján lévő és levantei) homokrétegek vízföldtanilag nem annyira kedvezők, mint a negyedkori üledékek, A pliocén homok ugyanis sokkal finomabb szemű, mert a harmadkorvégi és negyedkori nagy és gyors kéregmozgások előtt a pliocén második felének folyói egyenletesebb, kisebb eséssel, finomabb szemű hordalékot szállítottak és raktak le. Üledékükben ezért kevesebb a homok és az is finomabb, mint a negyedkori folyók hordalékában. A pliocén homokrétegek csak a hegységi peremeken tartalmaznak apró kavicsot. Ezzel szemben a negyedkori folyóvízi üledékben még az Alföld belsejében (pl. Kiskunfélegyházán) is található kavics. Negyedkor (kvartier) A pliocén és a negyedkori víztartók szemelosztásának különbsége az oka annak, hogy a negyedkori üledék fajlagos vízhozama gyakran nagyobb, mint az idősebb homokrétegeké. Alföldjeink altalaja általában nagy vastagságú, főleg folyóvízi eredetű, legtöbb helyen durva szemű, törmelékes kőzetekből áll. A lapos lencsealakú víztartó rétegek az Alföld peremei felől fokozatosan finomodva s általában mélyülve, oldalirányban szétterülve, függőlegesen is szétválva követhetők a medence belseje felé. Különösen szembetűnnek az Alföld fiatal, negyedkori süllyedőkéit kitöltő durvaszemű üledékek sorozatai, amelyek a magasabban maradt finomabb anyaggal kitöltött részek között vannak. Az Alföld negyedkori süllyedése sem időben, 44
