Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar megye területére kell nagyobbszámú törpevízművet előirányozni. Az új, illetőleg bővítendő törpevízművek csőhálózatát — a jelenlegi gyakorlattal ellentétben — a községek teljes belterületére kell fokozatosan kiterjeszteni. Ilymódon valósítható meg az a célkitűzés, hogy a községek belterületi lakossága teljes egészében korszerű vízellátásban részesüljön. A törpevízművek fő létesítményeinek méreteit tehát úgy állapítottuk meg, hogy a vízellátás folyamatos kiterjesztéséhez csak a csőhálózat megfelelő mértékű bővítése legyen szükséges. A törpevízművek együttes víztermelése napi 84 200 m3 lesz. Ennek 95%-át mintegy 800—820 db mélyfúrású kút szolgáltatja. A tervidőszak végéig üzembehelyezendő törpevízművek közül 337 mélységi vízből, 15 talaj-, illetőleg karsztvízből, 7 pedig szomszédos közműről, illetve ipartelepről szerzi be a szükséges vízmennyiséget. A megfelelő vízminőség biztosítása érdekében a talaj- és karsztvizek felhasználásakor fertőtlenítés, a mélyfúrású kutak vizeinek hasznosításakor pedig — elsősorban a Nyírségben, továbbá egyes Tisza menti területeken — vas- és mangántalanítás szükséges. A vízművek által termelt víz mintegy 2300 km hosszú nyomócsőhálózaton át jut a fogyasztókhoz. A vezetékek anyaga túlnyomórészt azbesztcement. A lakosság vízellátása elsősorban közkifolyókról fog történni. Számítani kell azonban arra, hogy később egyre többen kívánnak majd házi-, illetve udvari bekötésekkel csatlakozni a hálózatra. Ennek figyelembevételével a fejlesztési terv egy ellátandó fő részére 80 liter/nap fejadagot állapított meg. A víz tárolását, illetve a hálózati nyomást 170 vízmű tervében víztorony, 54-ben magaslati medence, 128-ban hidroforberendezés, 7-ben pedig szomszédos ivó-, vagy ipari vízmű biztosítja. A tervezett tárolótér 21100 m3, melynek 80%-a víztorony, 20%-a pedig medence. A fentiekben vázolt törpevízmű fejlesztés beruházási költségigénye 840,6 millió forintra becsülhető. Ennek 60%-át állami támogatás, 40%-át pedig társulati hozzájárulás útján kell biztosítani. 2.2234 KÖZKUTAS VÍZELLÁTÁS A közkutas vízellátási mód — a közműves vízellátás jelentős mérvű fejlesztése következtében — a jövőben fokozatosan csökken. A Tisza vízgyűjtőjén 1980-ig mintegy 520 település lakosságát fogják fúrt közkutak ivóvízzel ellátni. A közkutakból ellátandó lakosság száma 595 000 főre becsülhető, ami a távlati lakosság számának 13%-a (1960-ban 31,1%). 495 településben csak közkutakból jut majd a lakosság ivóvízhez, míg 25 település közkutakon kívül közmű jellegű vízellátóberendezésekkel is rendelkezni fog. A tervidőszak végén a használatban levő közkutak száma mintegy 1880 db lesz. Ebből 60% meglévő. részben felújított kút, 40% pedig új létesítmény. A közkutas vízellátásnak mindenekelőtt Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megye apróbb — törpevízműves vízellátásra még meg nem érett — falvaiban lesz jelentős szerepe. A közkúthálózat szervezett műszaki és egészség- ügyi ellenőrzésével a falusi vízellátás színvonala és megbízhatósága jelentős mértékben emelhető. A közkúthálózat kialakítása során új ásott közkutak létesítését a belterületeken mellőzni kell. A falusi településeinkben jelenleg nagy számban található ásott magán- és közkutak vizét a tervidőszak végén már csupán az állatok ellátására, továbbá nem ivóvíz minőségű vizet igénylő célokra szabad felhasználni. Az új kutak létesítése, továbbá a meglévő kutak felújítása mintegy 146 millió forint költséget igényel. 2.23 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS VÁRHATÓ ÁLTALÁNOS ADATAI 2.231 Vízbeszerzés Az iparfejlesztési program jelentős feladatot ró hazánk jövőbeni vízgazdálkodására. A meglévő nagyfogyasztású ipartelepek bővítésén, rekonstrukcióján túlmenően számos új — a vízfogyasztás szempontjából számottevő — ipari üzem telepítése várható 1980-ig. A fejlesztés következtében Mar gyarország ipari frissvíz-igénye a jelenlegi napi 4,6 millió m3 értékről (53 m3/sec) előreláthatólag kereken 23,2 millió m3-re (268 m3/sec) emelkedik. A többlet vízmennyiség túlnyomó részét az új nagyteljesítményű hőerőművek, valamint a nehézvegyipari kombinátok igénylik. Jelentős vízigénynyel jelentkeznek azonban a tervezett könnyű- és élelmiszeripari üzemek is. Az iparfejlesztés irányelvei értelmében a meglévő iparvidékek továbbfejlesztése mellett új iparvidékek is kialakulnak, elsősorban Csongrád, Pest, Szolnok és Tolna megyében. Ezekre a területekre az ország távlati vízbeszerzésének mintegy 60%-a összpontosul, ami az idetelepítendő 4 frissvízhűtésű hőerőmű hatalmas mennyiségű vízfogyasztásával magyarázható. A nehézipar tekintetében legjelentősebb iparvidékeink 1960-ban az ipari frissvíz- beszerzés 91%-át vették igénybe. Az ipar decentralizálása következetében ezekre a területekre a távlati frissvíz-beszerzésnek már csak a 36%-a fog jutni. Az új iparvidékek kialakításán kívül jelentős mértékű iparfejlesztés várható Miskolc, Győr, Debrecen, Szeged és Pécs városokban, továbbá számos nagyközségben!. 1960-ban az ország ipari frissvíz- igényének 70%-a a városokban jelentkezett. Ez az arány a tervidőszak végéig — a jelentős mérvű vidéki iparfejlesztés következtében — 20%-ra csökken. Az iparilag erősen elmaradt alföldi és dél-dunántúli területeken elsősorban élelmiszer-, könnyű- és gépipari üzemiek telepítésére lehet számítani. A távlati frissvíz-igény 92,5%-át felszíni vízből, 3%-át egyéb vízkészletből kell kielégíteni. A fennmaradó 4,5%-ot regionális, illetve központi ivóvízművek biztosítják az ipar részére. 1980-ig tehát az ipari vízelvonás a jelenlegi 8%-hoz képest előreláthatólag csökkenni fog. i 485.
