Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
Vegyipar 4,0% Nehézipar összesen: 80,5% Könnyűipar 4.0% Élelmiszeripar 9,0% Egyéb termelőszektor ipar, építőanyagipar, lítás, hírközlés stb.) (építőszál2,9% Nem termelő szektor 3,6% összesen: 100% A legtöbb vizet a villamosenergiaipar, az élelmiszeripar, a kohászat és a vegyipar fogyasztja. A könnyűiparban a papírgyárak, az élelmiszeripar- ban pedig a cukorgyárak a főfogyasztók. A vízbeszerzés területi megoszlását döntően a vízigényes nehézipar elhelyezkedése határozza meg. A következő táblázatban a nehézipari üzemekkel rendelkező megyék és Budapest részesedését tüntettük fel a frissvízi-beszerzés, valamint az összes vízhasználat országos értékéből. 21. táblázat Részesedés mértéke Megye a frissvízbeszerzés az összes víz- használat országos értékéből % Baranya u 2,0 Borsod—Abaúj—Zemplén 36,0 32,0 Fejér 8,0 4,7 Győr—Sopron 3,1 1,7 Heves 2,3 10,0 Komárom 3,8 2,3 Nógrád 0,6 1,4 Veszprém 3,5 19,4 Budapest 32,4 19,5 Jelentős nehéziparral rendelkező megyék (főváros) összesen: 90,8 93,0 Hazánk 2 legjelentősebb nehézipari bázisára, Budapestre és a borsodi iparvidékre az összes ipari vízbeszerzésnek több, mint 2/3-a jut. Itt, valamint a közép-dunántúli és közép-nógrádi bánya- és iparvidéken, a Tatabánya—Oroszlányi és a dorogi szén- medencében, valamint a többi — döntően nehéziparral rendelkező — iparvidéken az összes vízben szerzésnek közel 91%-a összpontosul. A vízbeszerzés nagyságának városok szerinti megoszlását szintén a nehézipar befolyásolja. Megyei jogú városaink közül Miskolcra a nehézipari üzemek jellemzőek, ezért vízbeszerzése az országos érték 2%-a. Ugyanakkor a többi 3 — elsősorban könnyűiparral rendelkező — megyei városunk együttes vízbeszerzése az országos értéknek csupán az 1%-át éri el. Nehézipar tekintetében kiemelkedő városaink (Ajka, Dunaújváros, Győr, Kazincbarcika, Űzd, Szolnok, Tatabánya, Várpalota) együttes ipari vízbeszerzése az országos érték 30%-át képviseli. A városi üzemek és intézmények az öszazes vízbeszerzés 70%-át veszik igénybe. Ez a szám alacsonyabb, mint a városi ipar részesedése az ösz- szes ipari termelés értékéből, ami azzal magyarázható, hogy a legvízigényesebb iparágak üzemeinek nagy része (pl. a Mátravidéki, a Tiszapalkonyai Hőerőmű), továbbá a cukorgyárak többsége községekbe települt. Az üzemek felszíni vízkivételének túlnyomó többsége legnagyobb folyóinkat terheli. Az igénybevett összes felszíná víz 37%-át a Duna, 22%-át a Tisza, 26%-át pedig a Sajó szolgáltatja. A Dunából és a Tiszából táplálkozó ipari vízhasználatokban a legkisebb vízállások esetén sem jelentkeznek vízellátása zavarok. A Sajó mentán azonban, már az üzemek jelenlegi vízigénye is meghaladja a folyó kisvízi hozamát. Az ipari víz minőségét a felhasználás célja szabja meg. Általános követelmény, hogy az ipari víz ne legyen túl kemény. Azokban az üzemekben, ahol a víznek teljesen iszapmemtesmeik kell lennie, továbbá ahol mindennemű szennyeződés a gyártmányok minőségét veszélyezteti, végül az élelmiszeriparban higiéniai szempontból ivóvízminőségű víz használata szükséges. Az üzemek arra törekszenek, hogy igényeiknek megfelelő minőségű vízkészletből szerezhessék be vizüket, mivel a víz -kezelése költségtöbblettel jár. Hűtés céljára azért általában lágy felszíni vizet használnak. Ahol erre nincs mód, ott többnyire a víz lágyításia szükséges, mivel az ipari célokra beszerzett karszt, illetve rétegvizek keménysége általában a tűrhetőnél nagyobb fokú. 1.232 Üzemi vízfelhasználás A hazai üzemek összes vízfelhasználása 1960- ban naponta 8,7 millió m3 (100 m3/sec) volt. Ebből 4,6 millió m3-t (53 m3/s) frissvíz-beszerzéssel, 4,1 millió m3-t (47 m3/s) pedig üzemen belüli vízforgatással biztosítottak. A víznek üzemen belüli többszöri felhasználása vízgazdálkodási szempontból rendkívül jelentős. Ebben az esetben ugyanis az üzemek vízszükségletének csak egy részét — esetenként csak elenyésző hányadát — kell a vízkészletekből fedezni. Tekintettel azonban arra, hogy a víz forgatása szivattyúzást igényel, továbbá egyes esetekben a vizet újbóli felhasználása előtt kezelni is kell; az üzemek általában csak akkor rendezkednek be a költségtöbblettel járó vízforgatásra, ha teli es vízigényüket helyi vízkészletből nem tudják kielégíteni. Ez a helyzet túlnyomórészt a vízigényéé nagyüzemek esetében áll elő. A vízforgatás mennyiségének országos értékéből a villamosenergiaiparra 56%, a vaskohászatra 25%, a többi vízigényes iparra együttvéve 14,5% jut. Az ipari üzemekben a felhasznált vízmennyiség túlnyomó többsége hűtővíz. (Országos átlagban 67%). Legnagyobb a hűtővíz-felhasználás aránya — az összes ipari vízfelhasználáshoz viszonyítva — a villamosenergiaiparban (96%), a kohászati üzemekben (89%), a vegyiparban (76%) és a gépgyárakban (67%). A hűtővizeken kívül jelentős mennyiségű víz- használatot jelent a kazánok tápvize, az áztató-, 471
